A kerület nagy múltú kosárlabdaklubja, a MAFC elnöke, Garai Péter már augusztusban leszögezte: az idei szezon célja feljutni az NB I A csoportjába, amihez hatalmas segítség lehet, hogy sikerült megtartani Lakits András vezetőedzőt. A csapat irányítója maga is az utánpótlás-nevelésben megkerülhetetlen MAFC Akadémiáról indult, most pedig az újbudai klub kilátásairól számolt be.
Tőről metszett MAFC-játékos vagy, miben segíti ez az edzői munkád?
Hétévesen kezdtem itt kosarazni, közel az egész eddigi pályafutásomat a MAFC-ban töltöttem. Húszévesen indult edzői karrierem az akadémián, ahol végigjártam az összes utánpótláscsapatot. A tavalyi szezon elején vettem át a felnőttek irányítását, miután felhagytam aktív játékosi karrieremmel. Sokat segít, hogy jól ismerem a gárdát, az embereket, és hogy miben kell fejlődnünk.
Harmincegy évesen vezetőedző lettél. Mit jelent ez számodra?
Óriási megtiszteltetésnek tartom, hiszen a klub sokat adott nekem egész életemben, de egyben nagy felelősség is.
Az Újbuda MAFC speciális szerepet tölt be a hazai kosárlabdában: utánpótlást termel, fiatal játékosokra épít, akiket gyakran elvisznek nagyobb, tőkeerős csapatok, amelyekkel fel akarja venni a versenyt. Lehetséges ez?
Szerintem megvannak az eszközök arra, hogy áthidalhatók legyenek ezek a különbségek. Arra próbálunk építeni, hogy MAFC-os kötődésű edzőkkel dolgozzunk. Sok olyan edzőnk van, mint én, aki játékosként itt kezdte, és ezer szállal kötődik a klubhoz. Ez még nagyobb szenvedélyt, ambíciót ad a munkához, és lelkesíti a fiatalokat. Szerintem fel tudjuk venni a versenyt a nagyobb büdzsével dolgozó klubokkal, nekünk ez a fegyverünk. Nekünk is sikerült például felnőtt válogatott játékost nevelni: Mócsán Bálint nálunk kosarazott 18 esztendős koráig, ma pedig már nemcsak válogatott, de a Debrecen csapatkapitánya is.
Mi az edzői filozófiád? Milyen koncepcióra építed fel a csapatot és a játékot?
A MAFC-os feelingre építünk, ez szabadelvű, baráti hozzáállást takar. Partnerként kezeljük egymást, próbálunk családias légkört kialakítani, ami a pályán nagy erővé képes alakulni. Ebben a kötetlen hangulatban a srácok sokkal vagányabb, magabiztosabb játékot tudnak produkálni. Ennek persze lehet hátránya is, ha nem sül el jól egy akció, de úgy érzem, ez a mi utunk, és ez illik a korosztályhoz: a csapattagok két kivétellel 25 év alattiak.
A lazaság miatt nem sérül a fegyelem?
Próbálunk olyan karaktereket beválogatni a gárdába, akik képesek felelősen bánni a szabadságukkal, akik nem élnek vissza a lehetőségekkel, hanem kiaknázzák azok előnyeit.
Előnyt jelent-e, hogy korban közel állsz a játékosokhoz, ahhoz képest, hogy máshol gyakran idősebb, külföldi edző igazgatja a csapatokat?
Az biztos, hogy jobban értem a szükségleteiket, a problémáikat, legyen az magánéleti vagy sportbeli, hiszen jól ismerem őket, a legtöbbjükkel játszottam együtt. Ez számomra azért előny, mert pontosan tudom, mik az erősségeik és gyengeségeik, amelyeken dolgozni kell.
Mit vársz az idei szezontól?
Nagyon nehéz lesz, az biztos. Már most, a felkészülésünk során is előfordul bukdácsolás. Nem rutinos társaságról beszélünk, ezért rengeteg munka áll előttünk, de hiszek abban, hogy a koruknál fogva jól terhelhetők a fiúk, a sok munka pedig be fog érni, erre számos jel utal. Olyan nagy klubokkal kell felvennünk a versenyt, mint a pécsi PVSK, a Vasas, az újonnan feltörő Cegléd, de az A csoportból frissen kieső nyíregyháziak is igen veszélyesek ránk nézve. Nagyon kiegyensúlyozott az idei bajnokság, sűrű a mezőny, bárki megverhet bárkit.
A MAFC évek óta a feljutás küszöbén egyensúlyozik, hol felette, hol alatta végez. Mi kell az áttöréshez?
Egyértelműen a feljutás a cél, nem akarunk „majdnem” sikeresek lenni. Arra hajtunk, hogy jövőre újra első osztályú kosármeccsek legyenek Újbudán, ehhez alakítottuk a keretet. Abban hiszek, hogy a sok befektetett munka az év végére meghozza a gyümölcsét.
A focival ellentétben a kosárlabdában a vidéki csapatok sikeresebbek a fővárosiaknál. El tudod képzelni, hogy az arány Budapest javára mozduljon el?
Vitathatatlan a vidéki gárdák előnye, ám nem mehetünk el amellett, hogy az anyagi hátterük is jóval komolyabb. Egy vidéki topcsapat körülbelül ötször annyi pénzből gazdálkodik, mint egy fővárosi, például a MAFC. Most viszont azt látom, Budapest láthatóan előretör, a Honvéd már első osztályú együttes. Óriási eredmény lenne, ha jövőre két budapesti csapat játszhatna az első osztályban. Ugyanakkor a vidéki kosárlabda-fellegvárak továbbra is bivalyerősek, elég, ha a szombathelyi Falcóra gondolunk, ők már a Bajnokok Ligájában játszanak. Tehát erősödünk, de nem lehet elvárni, hogy egy 15-20 éves tendencia egyik napról a másikra megváltozzon.
A siker két alapvető hozzávalója a pénz és a tudás. Szerinted melyik a fontosabb?
Ha az a cél, hogy valaki feljusson az első osztályba, ahhoz mindkettő kell. Ha már a jövő építése vagy az utánpótlás-nevelés a fontosabb, kisebb szerepe lesz a pénznek. De az első osztályú kosárlabdához mindkettő egyformán kell, egyik sincs meg a másik nélkül.
T. D.
A 2023/24-es szezonban Újbuda MAFC néven indult a hétszeres bajnok, miután a XI. kerületi önkormányzat a klub kiemelt támogatójává lépett elő.
