A méltóság megőrzése, a halál elfogadása, az életvégi döntések köré épült az Újbudai Szociális Szolgálat (USZOSZ) időseknek és a szociális szakma képviselőinek szervezett konferenciája. Az esemény előadásai az időskori aktivitás és a közösségi élet jelentőségével is foglalkoztak.
A kor előrehaladtával egyre fontosabb szerepet kap életünkben az emberi méltóság, amely akkor kap különös hangsúlyt, amikor például betegség, sérülés vagy időskori korlátozottság miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk. Az aktivitás, közösség, emberi méltóság konferencia ezeket az élethelyzeteket vizsgálta, és olyan fogalmakkal is megismertette a közönséget, mint a méltóságterápia.
– A saját méltóságomat csak a másik szemének tükrén keresztül láthatom – idézett az egyik előadásból Mátics Katalin, az USZOSZ intézményvezetője, aki szerint ez az üzenet az egész társadalomnak szól, de különösen a szociális és az egészségügyben dolgozó szakembereknek. A segítő szakmák feladata, hogy aki hiányt szenved, azt partnerként kezelje környezete. – Ez annyit jelent, hogy a hátrányos helyzetben lévő személyt döntésképes emberként kezelem, tiszteletben tartom kéréseit, gondolatait, és ennek megfelelően gyakorlom a segítő munkámat. Enélkül nincs méltóság, és nincs segítő munka – fogalmazott az intézményvezető.
A méltósággal kapcsolatos helyzetekkel a születéstől az utolsó lélegzetvételig találkozhatunk az életben. A gyermekek méltóságát – kiszolgáltatottságuk miatt – a felnőtteknek kell megvédeniük, felnőttként pedig magunk képviseljük a sajátunkat – ez olykor nem teljesül, ha traumatikus volt a gyerek- vagy a fiatal felnőttkor. Időskorban aztán újra mások jóindulatára, a méltóságra figyelő bánásmódjára vagyunk ráutalva.
