Néhány jó programot, könyvet, koncertet ajánlunk itt ezentúl – kizárólag elfogultan. Olyanokat, amelyek nekünk fontosak, és bízunk benne, másnak is akkora örömet okoznak.
Ady–Jordán-levelezés
Ady Endre népszerűsége töretlen. Tessék csak megnézni a Facebook-megosztásokat, hányszor bukkan elő egy-egy idézet Adytól, olyan, amely egészen aktuálisnak tűnik. Innen már csak egy ugrás, hogy miért ne lehetne ezekből az elsősorban prózai művekből színházat csinálni. Ráadásul ezt a csodás Jordán Tamás rakta össze, aki a Szabad ötletek jegyzékével vagy a Széllel szembe című stand up-jával már régen bebizonyította, hogy egyedül is képes hosszú időn át lekötni a néző figyelmét.
Szóval, Ady. Mi lenne, ha Jordán Tamás és Ady Endre levelezne egymással? És nyilvánvaló, hogy az előadás izgalmát, frissességét nemcsak Jordán szellemessége és bölcsessége adja, amelyben olyan jó megbízni, hanem az is, hogy ez az Ady felettébb aktuális. Tudjuk, hogy nem most, nem „ezekről” írt, közben mégis csak olyan, mintha előre látta volna a dolgokat. Vagy a dolgok semmit sem változtak errefelé? Esetleg a dolgok alakítói, politikusok, közéleti emberek is rengeteg Adyt olvastak és átültették a valóságba azt, amit az irodalomban találtak? A válasz rád van bízva, kedves néző. Az azonban biztos, hogy egészen különleges színházi élmény, amelyet viszonylag ritkán lehet elcsípni. Ahogy Jordán Tamás és Bálint András közös Molnár Ferenc-estjére a Rózsavölgyi Szalonba is szinte lehetetlenség jegyhez jutni – nekem sem sikerült, úgyhogy egyelőre erről beszámolni sem tudok.
Szóval, Kompországban a helyzet változatlan.
(Levelek Adytól – Jordán Tamás önálló estje a Pinceszínházban, legközelebb október 15-én. Ady Csankó Zoltán hangján szólal meg az előadásban, amelynek anyagát Jordán Tamás és Ferencz Győző állította össze.)
Ádám Váradja és Berlinje
Ádám és Éva új és új alakban jelenik meg a történelmen keresztül Az ember tragédiája színeiben – csakhogy Madách alkotása szükségszerűen egyszer csak véget ér. De miért ne kerülhetne elő Ádám, akár Apfelbaum néven ismét a szintén folyton alakváltoztató Éva társaságában? Závada Pál Apfelbaum Nagyvárad, Berlin című verses regénye valóban Nagyváradtól Berlinig vezeti szereplőit – a ’30-as évektől a Fal leomlásáig, sőt, azon túl is, egészen 2020-ig. És persze megjelenik az Úr, Lucifer – akinek a tagadás a lényege –, valamint néhány cserfes angyal is kommentálja az eseményeket, majd szaxofonozni kezd.
A történet 1937-ben kezdődik, amikor Apfelbaum Ádám elindul Nagyváradról Berlinbe, amely akkor a lehetőségek nagyvárosa. Vajon milyen engedményeket kell tenni azért, hogy elkezdődhessen a karrierje, filmes lehessen Leni (Riefenstahl) mellett? Vagy már ’44-ben, visszatérve Váradra, tud-e segíteni egykori szerelmén, akit családjával együtt éppen deportálnak a csendőrök? És az új idők miféle új szélhámosságokat, csalásokat, hazugságokat kívánnak meg?
Női és férfi szerepek sora jelenik meg, hiszen itt van az Éva előtti ősnő, Lilit is, új lendületet adva a történetnek. “Závadás” megoldás az is, hogy felbukkannak a történetben valódi emberek, barátok (a szerkesztő Réz Pál például, aki maga is nagyváradi), ismerősök, anekdoták – túl magán a szerzőn. Olyan olvasmány ez, amire érdemes időt szánni. Tömör és sűrű, mert a kötött formátum nem ad lehetőséget a mellébeszélésre, a felesleges szószaporításra. Erre mondják: ütős olvasmány.
(Závada Pál: Apfelbaum, Nagyvárad, Berlin, Magvető Kiadó)
Dési János
