Az akaratos, véleményét bátran vállaló, határozott lányt nem szívlelte a kommunista vezetés, a KISZ-be sem vették fel évekig. A Táncdalfesztivált utálta a puccossága miatt, de filmes szerepeiben sem érezte jól magát. Egy dolgot szeretett igazán: a „fiúkkal” zenélni. A Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas előadóművész Gréczy Zsolt B32-ben futó, Mássalhangzó című portrébeszélgetésén arról mesélt, hogyan próbálták meg a cenzúra vasrácsain átszivárogtatni az Illés, az Omega és a Metro dalait a közönségnek.
Koncz Zsuzsa szüleinek határozott elképzelésük volt a nevelés szabályairól, de lányuk már gyerekkorában sem fogadott el mindent, amit mondtak neki. Tinédzserkorában pedig végképp nem irányíthatta senki, ez derült ki az első KISZ-találkozóján is, ahol „kérdeztek tőlem valamit, én pedig elmondtam az őszinte véleményem. Rögtön tudták, hogy nem lesz jó elvtárs belőlem”, mondta az énekes. Az 1970-es évek sztárja azt is elárulta, fiatalon polgári foglalkozása is volt: a Földművelésügyi Minisztérium közlekedésrendészeti osztályán és a II. kerület Anyakönyvi Hivatalában is dolgozott nyári munkásként. A zenei pályán a Magyar Televízió „Ki Mit Tud?” vetélkedője indította el, ahol gimnáziumi osztálytársnőjével, Gergely Ágival lépett fel, és a második helyen végeztek. – Vihogó, éretlen kamaszok voltunk, nem vettük komolyan magunkat – emlékezett vissza Koncz Zsuzsa. A tévés bemutatkozás akkora nyilvánosságot hozott, hogy hamarosan sorra felkereste őt az ’60-as évek három korszakalkotó, akkor még amatőrként játszó zenekara, az Omega, az Illés és a Metro.
Először Szörényi Levente lakásán próbálgattak, aztán egy üdülőben Illés Lajossal beszélgetve ő „sörözte be” az Illés együttesbe Bródy Jánost, aki akkoriban igazi műszakis zenészként gitárokat rakott össze. – Jánosban már akkor is megvolt a krakélerség, kihívóan viselkedett, benne volt a „csakazértis megmutatom” mentalitás, ami megalapozta lázadó attitűdjét – mesélte Zsuzsa. Bródy nemcsak a matekleckében segített, de kivételes módon érzett rá lelkivilágára – így tudott olyan kiváló dalokat írni neki. A Ha én rózsa volnék generációs himnusszá vált, gimnáziumokban, egyetemeken énekelték, de Koncz Zsuzsa szerint, mivel Kádár nem nézett tévét, nem tartották fontosnak, hogy betiltsák.
Az énekesnő arról is beszélt, sokat küzdött azzal, hogy nőnek született. – Az Illés egyes tagjai szörnyen macsó típusok voltak, a jogi egyetemen pedig akkoriban attól tartottak, hogy elnőiesedik a szakma – mesélte Zsuzsa, akinek az egyetemen egyszer csak azt mondták a tanárai: „Maga most már olyan híres, ne blamáljon tovább minket!” Amikor betiltották a Jelbeszéd című lemezét, érezte, hogy rosszra is fordulhatnak a dolgok, de úgy gondolta – mivel akkoriban németországi karrierjét is építgette –, ha kell, továbbállhat az országból. Bródy szövegeit már nagyítóval nézte a pártbizottság, ám ő úgy írt, hogy a cenzúra nem értette meg a valódi üzenetet. Egy koncerten aztán akkora fütty és taps fogadta őket, hogy a kivezényelt rendőr rendszerellenes izgatásként értelmezte a helyzetet, így az énekesnő bíróságra járhatott az ügy miatt, mígnem 5000 forint pénzbüntetéssel megúszta. Bródy rosszabbul járt, őt letartóztatták, házi őrizetbe helyezték, házkutatást rendeltek el és fenyegették, de végül nem mertek szétverni egy pályája csúcsán álló rockzenekart. – Mindezek ellenére sosem csináltam magamból mártírt, mindig úgy fogtam fel az életemet, hogy ami jó volt, jó volt, inkább arra kell emlékezni – fogalmazott Koncz Zsuzsa.
T. D.
