Ötszáz ultrahangvizsgálattal rövidítené a várólistát Újbuda, ám ez sem lesz elég, ha máshonnan érkező pácienseket is el kell látni. A szakrendelői körzeteket megszüntető rendelet szerint ugyanis a több beteghez nem jár több pénz – számolt be dr. László Imre. Újbuda polgármestere a pályázati források visszatartásának okairól és a Sas-hegyi erdőből társasházat álmodó exfőépítész telekbotrányáról is beszélt lapunknak.
Az akkus fúrót az interjú előtt már kipróbálta, de a közösségi barkácsműhely mellett az Adaptérben van kiállítótér, oktatási tér, podcaststúdió is. Ez a hely éppen a sokszínűsége miatt nehezen definiálható. Mi az Adaptér valójában?
Ez az intézmény valóban fantasztikusan sokszínű, mégpedig azért, mert ha közösséget akarunk formálni, annak számos módja van. A Bartók-negyed eszközmegosztási programja csodálatos példa erre, az egymással való megosztás szemléletmódját követi és népszerűsíti. Ha valaki barkácsolni szeretne, az itt rendelkezésre bocsátott profi szerszámokkal és faanyagból alkothat egy lakberendezési tárgyat vagy meg tudja javítani az otthoni bútorát. De az említett lehetőségek mellett azokra is gondolunk, akik közösségi összejövetelt szerveznének. Ehhez sörpadokat, székeket, repoharakat, sátrakat, hangtechnikai eszközöket is kölcsönzünk, sőt reklámhordozó eszközöket is adunk. Mindenkit arra biztatok, éljen a lehetőséggel.
Márciusban ötszáz ultrahangvizsgálatot vett a kerület egy magánkórháztól, amivel nem először segíti ki az állami egészségügyet. Ultrahangra országosan is a leghosszabb a várólista. Ezért döntöttek a vásárlás mellett?
Az ultrahang nagyon fontos vizsgálat, sok esetben ez az alapja egy sikeres beavatkozásnak. Ha hónapokat kell várnunk ultrahangra, amiből kiderül, hogy például egy daganat okozza a hasi panaszokat, akkor el vagyunk késve. Az időfaktor tehát sokszor döntő jelentőségű lehet. Ha viszont a kapacitás ezt nem teszi lehetővé, akkor azt gondolom, az önkormányzatnak meg kell teremtenie a feltételeket. Általában a Szent Magdolna Kórházból (volt Kelen Kórház) veszünk vizsgálatokat. Ezzel lerövidítjük a várólistát, úgy is fogalmazhatok, hogy elfogadható határidőn belül végeztetjük el az ultrahangvizsgálatokat.
Milyen hosszú lenne ez a lista az ötszáz megvásárolt vizsgálat nélkül?
Jelenleg olyan három, de akár négy hónapnál tartana az elcsúszás, ami számomra elfogadhatatlan.
Az egészségügyi rendszer agóniája régi közhely, de konkrétan miért ennyire lassú a betegellátás?
Estig itt ülnénk, ha felsorolnám. Az egyik ok például a szakemberhiány, illetve a sok tízmillió forintba kerülő vizsgálati eszközök hiánya. Az alulfinanszírozottság miatt ezeket az eszközöket inkább lehúzzák a bevásárlólistáról. A másik fő ok, hogy az állam nem a betegellátásért fizet. Furán hangzik, de igaz. Tehát nem az történik, hogy ahány beteget ellátnak, annyinak a költségeit állja az állam, hanem előre meghatározza azt, hogy intézményként mennyit költhetek. Emiatt sokan kicsúsznak a keretből, és kialakul az a szörnyű dolog, amit úgy hívnak, várólista.
Ehhez jön az új szabályozás, miszerint minden szakrendelő köteles az ország minden betegét ellátni. A mostani ötszáz ultrahangvizsgálatot bárki igénybe veheti-e? Vagy az önkormányzat megpróbál előnyt biztosítani az előjegyzések terén a kerületben élőknek?
Mi elsősorban azért vagyunk, hogy Újbuda lakosságát maximálisan kiszolgáljuk. Ez egy önmagában tetszetős rendelet, de se eleje, se teteje nincsen. Megmondom, miért. A szakrendelő jelen pillanatban is száz százaléknál nagyobb terheléssel dolgozik. A száz százalék fölötti részt az állam tudvalevően nem fizeti ki, akkor hogyan is tudnám fölvállalni azokat, akik nem a kerületben élnek? Azért nincs értelme a rendeletnek, mert az idejövő beteggel együtt nem jár finanszírozás. Tehát új pácienseket csak a helyi lakosság hátrányára tudok ellátni. Megpróbálunk természetesen segíteni rajtuk, például az üresjáratok kihasználásával, de a kirótt havi költségkeretből nekünk ki kell jönni, mert többet nem fizetnek.
Takács Péter egészségügyi államtitkár mostanában egészen őszinte pillanatait éli. Nemrég bevallotta, neki is gondot okoz az időpontfoglaló rendszer, aztán egy kórház előtt arról dühöngött, milyen borzalmas állapotban vannak az egészségügyi intézmények. Megígérte, országszerte be fogja mutatni az égető problémákat, mert szerinte a betegeknek joguk van ahhoz, hogy megfelelő körülmények között gyógyuljanak. Mit gondol erről?
Mintha ez nem az állam dolga lenne… Ez az államtitkár korábban négyes alát adott az ellátás színvonalára. Akkor most mégsem ér annyit? Itt évtizedes mulasztásokról van szó. Van egy mutató, ami mindennél pontosabban tárja elénk, hol is tartunk. Nemzetközi szinten mérik, hogy egy ország egy év alatt mennyit költ egészségügyre egy főre vetítve, vásárlóérték-paritáson, tehát figyelembe véve az árakban a valutaárfolyamok adta különbségeket. Ez az összeg nálunk 1300 dollár, miközben az EU-s átlag 3700–3800 dollár között mozog, de van olyan európai ország, ahol fejenként 10 ezer dollár fölött költenek. Kimondani is fáj, hogy a magyarországi költés az EU-s átlag felét sem éri el, amivel az uniós országok között a 27., tehát a legeslegutolsó helyen szerepelünk. Ez minden baj forrása, hogy nem áldoznak sem figyelmet, sem pénzt az emberek egészségére. Ezt a rendszert rendbe tenni ciklusokon átívelő, hosszú távú feladat.
Az Ulászló utcai Saroktelekre tervezett bölcsőde megépítése bizonytalanná vált, mert az e célra 2024 tavaszán elnyert 837 millió forint pályázati támogatást azóta sem utalta át az állam, a kérdésekre válasz nem érkezik. Mit tehet ilyenkor az önkormányzat?
Azt, hogy a nyilvánosság előtt beszélünk róla, és próbáljuk felvenni a kapcsolatot. Tájékoztattak minket, hogy megnyertük, majd néma csend következett. Ez sajnos nem egyedi dolog. Érd például 827 milliós elnyert pályázati pénz visszatartása miatt maradt hoppon, Óbudán pedig egy 350 milliós óvoda-bölcsőde korszerűsítés hiúsulhat meg végleg, mert az elnyert uniós pályázati pénz kifizetéséhez szükséges papírokat az állam nem hajlandó kiadni.
Ön szerint miért nem fizet az állam?
Az teljesen egyértelmű, hogy az államkassza üres. Nagyon megérzi a kormányzat, hogy nem jönnek az európai uniós támogatások, függetlenül attól, hogy közben veszi föl a kölcsönöket. De ettől még végtelenül tisztességtelen dolog, hogy egy aláírt szerződésen, ami garantálja a kifizetést, csak úgy átlépnek, mintha mi sem történt volna, nincs itt semmi látnivaló.
Ugorjunk át a Sas-hegyre. Társasház épülhet a tájvédelmi terület mellett, a Bod Péter utca végén álló erdő helyén, mert az előző önkormányzati vezetés fillérekért eladta egy cégnek, majd kétszer is átminősítette a minél nagyobb beépíthetőség érdekében. Az ügylet hátterében álló volt főépítész érdekelt lehet a beruházásban. Milyen kárt okozhat ez?
Egy 12 lakásos társasház építését jelentették be nemrég, ami ellen az ott élők tiltakoztak, hiszen egy szűk zsákutca végéről van szó, ami nem igazán teszi lehetővé, hogy ilyen mértékben növekedjen ott a forgalom. A történet 2017-ben kezdődött. Megvettek egy erdőbesorolású telket, hihetetlenül olcsón, 7 millió forintért, amely a mérete alapján semmire sem volt alkalmas, majd ugyanez a cég megvette a mellette lévő nagyobb, szintén nem beépíthető magántelket. Ezután jött a nagy trükk, hogy az akkori főépítész javaslatára átminősítették azokat építési területté, majd később kisvárosi lakóterületté, ami sokkal nagyobb beépíthetőséget engedélyez. Másfél-két év alatt így az akkori önkormányzat elérte, hogy fel lehessen húzni itt egy 12 lakásos házat. Nemrég a tervtanács ülésén érdekes módon ez a volt főépítész jelent meg mint a cég képviselője. Micsoda véletlenek vannak az életben… Sajnos ilyen történetek játszódnak le nagyban is Magyarországon, és éppen ezek miatt tartják vissza az EU-s támogatásokat.
Feljelentést tettek hatalommal való visszaélés és különösen nagy kárt okozó csalás gyanúja miatt, de a rendőrség elévülésre hivatkozva nem rendelt el nyomozást. Mit tesznek ezután?
Nem hátrálunk meg, egyrészt, mert a rendőrség olyan jogszabályra hivatkozott, ami nem állja meg a helyét. Másrészt több százmillió forint kárról van szó. A területre változtatási tilalmat rendeltünk el, tehát az építkezés nem kezdődhet el három évig. Amíg a szálakat ki nem bogozza az igazságügy, és nem csírájában próbálja meg elfojtani a korrupciónak ezt a formáját, addig mi küzdeni fogunk azért, hogy az ügyeskedéssel szemben a tisztességes munka becsületét állítsuk helyre.
Harmadik évében jár a közétkeztetési reform, ami számos újítást hozott: A-B menüválasztás, egészségesebb alapanyagok, bővített ételkínálat, salátabár, ebédpénz-visszatérítés. Milyenek a tapasztalatok?
Nagyon jók, a visszajelzések alapján is. A felsoroltak mellett folyamatos kapcsolatban állunk a szülőkkel és az iskolákkal, elmondják, mi tetszik és mit változtassunk. A visszatérítést nagy lépésnek tartom. Ehhez érteni kell, hogy a közétkeztetésben részesülő bölcsődések, óvodások, iskolások közül nagyon sokan szociális alapon ingyenesen jutnak ebédhez. Hogy a kiszállítás méretét érzékeltessem, napi 23 ezer adag ételt biztosítunk. Ha egy gyerek valamiért nem megy be egy nap az intézményébe, nekünk akkor is ki kell fizetni a megrendelt ételt, ami ráadásul kárba veszhet. Az új rendszerben, ha valaki időben lemondja az ebédet, egy bizonyos összeget visszafizetünk. A szülő is nyer ezzel, és mi is.
Török Dániel
