– A televízió ma a show-k, kvízjátékok terepe. Nincsenek már olyan, a Szomszédokhoz hasonló tévéjátékok, amelyek igazi értéket képviselnek – mondta Trokán Péter az Újbudai Nagykávéházban. Az Újbuda TV műsorában szó volt a Szomszédok emlékezetéről, a Karinthy Színház tavaszi premierjéről, de a színész a családról és az egészség megőrzéséről is beszélt.
Az idén 40 esztendős Gazdagrét születésnapi rendezvényén Bujtás János azt mondta, bármikor szívesen folytatná az általa is rendezett Szomszédokat. És ön?
Bujtás Jancsi korábban valóban megpróbált a folytatáshoz pénzt és anyagi támogatókat találni. Felmerült, hogy a projektbe a Netflix is beszáll. Nagy pénzekről volt szó, a terv már egészen komolyan formálódott, amikor kiderült: rendkívül nehéz lenne felvenni a szálat. Horváth Ádám rendező anno zseniálisan beletrafált a televíziózás sokat vitatott műfajába.
Az 1987-ben indult sorozatban nagyon sok, az átlagembert érintő mindennapi problémáról esett szó. Ez kőkemény politika volt?
Semmiképpen sem direkt módon. Horváth Ádám a gazdagréti lakosokat, a politikával kapcsolatos beszélgetéseket írta bele az epizódokba. A Szomszédok egy lakótelep életéről szólt. A rendszerváltás idején, 1989-ben az aktualitásokról, a társadalmat érintő hatalmas fordulatokról több megnyilatkozást lehetett a szereplők szájából hallani. Hiszen a környéken is ez volt az állandó téma: közértben, fodrásznál, kozmetikában, erdőszélen. Ez így volt helyes. Horváth Ádám viszont a saját politikai nézeteit soha nem rendezte meg vagy írta le.
És most hol tart a televíziózás?
A show-k, a kvízjátékok és a politika korában. A mai napig szívesen idézem fel az 1980-as éveket, a tévéműsorok idejét és Szinetár Miklós tanár úr tevékenységét. Ő egyébként mindent elfogad, ami a magyar irodalomban született és érték, Madáchtól Háy Jánosig. A tévéjátékokat illetően: ha visszanézünk egyet, azonnal látni, hogy Úristen, milyen értékes dolgok voltak azok is! Mint műfaj viszont nem tudta kinőni magát. A nézők nem tudták eldönteni, mit látnak, filmet vagy színházat. A műfaji megnevezés sem volt túl frappáns. Végül meghalt. Ma már nincsen tévéjáték.
Van viszont mozi és színház…
Shakespeare szerint a színház feladata, hogy tükröt tartson a természetnek. Mutassa meg, milyenek vagyunk. Például most, 2024-ben. Shakespeare azonban nem állna ki az Országház elé politikai rendezvényeken szónokolni. Mindent a színdarabjaiba írt bele, ami akár politika is lehetett. Létrehozott egy fantasztikus színházi egyesületet. Csodálatos, művészi energiával dolgozott. Ha ma egy művész politikai gondolatokat fogalmaz meg a politika nyelvén, abba csak belebukhat. Sem a politika, sem a politikával foglalkozók nem fogadják el a művészeket direkt politikusként.
Maradva a színháznál: a Karinthyban jövő tavasszal mutatják be többek között az ön szereplésével Csehov Sirály című darabját Olt Tamás rendezésében…
Egy művészember életében a Sirály vízválasztó. Olyan feladat elé állítja a színészt, amelyben nem nyúlhat mellé, nem kamuzhat, nem csinálhat úgy, mintha…. Különben dögunalmas lesz. Ha a színész, a rendező rosszul nyúl hozzá egy darabhoz – ez esetben a Sirályhoz –, a néző csupán egy unalmas, asztal körüli beszélgetést lát. A szereplők hasfájásukról, vágyaikról diskurálnak, miközben semmit nem csinálnak. Holott a Csehov-műben az egész világ benne van.
Van koncepciója, hogyan kellene most a Sirályt megrendezni?
Arra van a rendező. Nádasdy Kálmán, minden magyar színházművész oktatója szerint a színész a szerepet játssza, a rendező a színdarabot. A két művészember közös munkájából születik meg az előadás: a sikeres bemutató után nem kell azzal törődni, hogy ki tudott többet a darabról, a színész vagy a rendező.
Melyik műfaj áll önhöz a legközelebb: a színház, a film vagy a szinkron?
A színházat azért szeretem jobban, mert az a pillanat művészete. Óriási felelősséggel jár. Nem lehet az elrontott pillanatot megismételni. Filmben, rádióban és szinkronban erre van lehetőség, ezért más energiákat szabadít fel.
Mi a helyzet a filmmel?
A Szomszédok 13 esztendeje alatt egyszer sem tettük be a lábunkat a filmgyárba. Én akkor Szelényi János erdész voltam. A szakma úgy vélte, a széria elhasználta az arcom. Kulka János is csak a teleregény utolsó évében kapott filmes megbízást (aztán később sok másikat). Fehér Annát Bacsó Péter kérte fel szintén 12 év Szomszédok után, miután effektíve szerelmes volt belé. A többségünk kimaradt a filmekből.
Bántja ez, vagy a Szomszédok és annak emlékezete mindenért kárpótolja?
Is-is. A Szomszédoktól olyat kaptam, ami minden színésznek adomány: népszerűséget. Sokszor megkérdezik, zavar-e, ha megállítanak az utcán, és arra kíváncsiak, hogy én vagyok-e az erdész. Nyilván vannak “tól–ig” határok, de a mai napig rengeteg kedves, mosolygós arccal találkozom. Ez azt jelenti, hogy a sorozat igenis jó volt.
Milyen volt a forgatások alatt a kapcsolat a gazdagrétiekkel?
Gyakorlatilag az egész Csíkihegyek utca 1-et végigforgattuk. Ha külső vagy másik belső helyszínre volt szükség, Szabó Gábor gyártásvezető becsöngetett valahová, hogy nem adnák-e kölcsön a lakást délutánra. Ilyenkor vagy elküldtek minket a fenébe, hogy nem forgathatjuk fel a lakást, vagy szívesen fogadtak bennünket. Mi sem csináltunk cirkuszt vagy rumlit: hárman-négyen bementünk egy kamerával, két lámpával. Utóbbi esetében a háziak örültek, hiszen az életük egy része került bele a Szomszédokba. Egyszer Bőhm bácsival, azaz Máriáss Józseffel volt közös jelenetünk. Váratlanul kinyílt a lift, és kilépett belőle egy lakó. Leálltunk. Ahogy akkor is, amikor láttuk, hogy valaki fent megnyomta a hívógombot. Tudtuk, hogy nemsokára megint jön valaki. Nem zavartuk egymást a lakókkal. Egyfajta munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Eredetileg hat részt terveztek. Az első három nézettsége katasztrofális volt, a negyediknél bedurrant. A következő epizódokat már a fél ország nézte. Akkor még nem voltam benne. A széria 1987 májusában kezdődött, én novemberben kerültem be. Horváth Ádám minden politikai szándékot félretett, amikor a Szomszédok elindult. Az volt a célja, hogy valamiféle tanulságot vagy támpontot adjon azoknak, akik ebbe a betondzsungelbe költöztek. Akkor nem volt ott semmi más, mint beton és néhány másfél méteres csemetefa. Ádám sillabuszt akart adni az emberek kezébe, hogyan alakítsák ki az életüket egy akkor még meglehetősen élhetetlen környezetben. Őrmezőn, ahol 30 éve lakom, hasonló volt a helyzet, ma pedig inkább a zöld lombokat látom, nem a panelházakat.
Mivel foglalkozik szabadidejében?
Az egészségemmel. Most jöttem a manuálterapeutámtól, hogy mozogni tudjak. A hobbim? Az, hogy egészséges maradjak. A finom borok és a főzés is ezt szolgálják. Ahogy A cigánybáróban, Zsupán belépőjében elhangzik: az élet célja semmi más, csak jó evés és jó ivás. Ócska operettszöveg, de milyen igaza van! Egyébként mostanában – így öregedő fejjel – kezdek rájönni, a közhelyeknek igazuk van. A közhelyek tövében valóban ott az igazság. Jót kell enni, jót kell inni, és akkor segíted az egészségedet is. Egyszóval, te is jól is érzed magad félig-meddig. Az már más kérdés, hogy a feleséged vagy a férjed hogyan rontja el mindezt. Na, ne hülyéskedjünk. Tényleg szomorúan látom, hogy a barátaim indokolatlanul idő előtt mennek el. Csak mert pusztán nem figyeltek fel arra, hogy most már nem olyanok, mint régen. Amikor Újbudára költöztünk, és a lányok a Szent Margit Gimnáziumba jártak, reggel elvittem őket, utána a Kondorosiba mentem úszni. A mai napig minden nap úszom, csupán az változott, hogy nem a Kondorosiba járok, hanem Törökbálintra.
Nem lehet Trokán Péterrel interjút készíteni úgy, hogy a lányai sikereiről ne esne szó…
Nagyon büszke vagyok rájuk. Olyanokat csinálnak, amit soha nem neveltem beléjük. Soha nem is neveltem őket egyébként. Megpróbáltam úgy létezni, hogy azt érdemes legyen kvázi elfogadni vagy utánozni. Anna például 36 éves korában kezdet el terepmaratont futni. Három napja 22 kilométeres távot tett meg, második lett. Ha nem az én lányom volna, akkor is megemelném a kalapom előtte. Csodálatos módon építette bele az életébe a gyereknevelést is. A színésznőknél általában eljön az a pillanat, amikor a legcsodálatosabb szerepet eljátsszák: gyereket hoznak a világra. Szülnek egy kis csodát. A szülés után Anna szabadúszó lett. Az unokám hétéves, Anna most tér vissza a régi kerékvágásba, leszerződött a Pesti Magyar Színházhoz. Nóri több lábon áll. Profi fotós, meg is jelent a fotóalbuma. A lovasoktatásban is kiemelkedő. Mellékfoglalkozásban színésznő, és azt sem csinálja rosszul. Ritmusosan jönnek a munkái. Szegedre készül, a felújított Ezeregy éjszaka musicalben fog megint játszani. Nem mellesleg ez nekem 24 órás elfoglaltságot jelent, mert én vigyázok majd Lajos nevű pulikutyájára, akit az én kutyámmal kell majd megint összehoznom. Összegezve az életem: csupa öröm. Közhelyek nélkül.
Tóth Kata