Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
A jobb világ előtt
Mint valószínűleg oly sokaknak generációmból, nekem is gyerekkorom egyik kedvenc szerzője volt Ráth-Végh István, különösen a kultúrtörténeti kalandozásait, remek és szellemes írásait szerettem a múlt elveszett történeteiről. (És az Ércmadár című regényét is számtalanszor olvastam persze.) Kötetei ma is könyvespolcom kitüntetett helyén állnak, és becs szó, nem porosak, mert gyakran kézbe veszem őket.
Nos, megtaláltam korunk Ráth-Véghjét. Szunyogh Szabolcs ő. Akinek a regényeit meg a kultúr- és vallástörténeti írásait is igen kedvelem.
Most megjelent könyve a Tikun olam címet viseli. A tikum olam a judaizmusban valami olyasmit jelent, mint a világ jobbá tétele, az erre való törekvés. Számtalan módon magyarázzák, értelmezik ezt a kifejezést, már csak azért is, mert a zsidó kultúra egyik fontos jellemzője a történetek újraértelmezése, megvitatása – és szó sincs arról, hogy bármiről egységes álláspontot kellene kialakítani. Sőt. A világ sokszínű.
Ahogy ez az igen olvasmányos, érdekes kötet is. Alapos leírást olvashatunk benne egy kevéssé ismert történetről: miként gyanúsítottak meg egy szerencsétlen zsidó lányt azzal, hogy merényletet kísérelt volna meg Lenin ellen, és miként ölték aztán meg az amúgy korábban már ártatlanul igen sokat szenvedett nőt. Előkerül egy középkori angliai vérvád ügye is, és szomorúan tapasztaljuk, hogy bő fél évezred múlva Magyarországon, Tiszaeszláron miként ismétlődött meg valami hasonló. Vagy éppen azt a napjainkban politikai jelentőséggel is bíró kérdést vizsgálja meg igen alaposan, hogy miként viszonyul az iszlám a zsidó valláshoz.
És persze azok a témák, amelyek újra és újra visszatérnek, a bibliai történetek értelmezése. A nagy talmudi kérdések az élet értelméről, a jóságról, arról, ki látta I’tent. (A zsidó hagyomány szerint I’ten nevét nem szabad leírni, ezért alakult ki például az a szokás, hogy egy karaktert írásban kihagynak, és a helyét aposztróffal jelölik.)
Szunyogh Szabolcs igazán jól és lendületes stílusban ír, sok humorral – mondom, hogy igazi Ráth-Végh –, kifejezetten szórakoztató olvasmány ez a könyve is. Ráadásul a szerzőben akad egy jó adag tanár (ez az eredeti szakmája), ezért mindent alaposan megmagyaráz, azoknak is, akik kevésbé jártasak a judaizmusban.
(Szunyogh Szabolcs: Tikun olám, Honnan jöttünk, Hová megyünk? K.A.S. Kiadó, 2026)
Dési János
