A több mint kétszáz díjjal kitüntetett Cserhalmi György volt Gréczy Zsolt vendége április 16-án a B32 Galéria és Kultúrtérben a Mássalhangzó című beszélgetéssorozatban. A Nemzet Színésze címet is elnyerő színművész alapító tagja volt a budapesti Katona József Színháznak, 1991 óta szabadúszó. Magyarországi filmes karrierje alatt olyan klasszikusokkal dolgozott, mint Jancsó Miklós, Szabó István, Bódy Gábor vagy Lugossy László, emellett számos külföldi, köztük sok cseh filmben is szerepelt.
Az eseménydús gyerekkoráról szóló történeteket sokan tátott szájjal hallgatták – mint fogalmazott, nem tudott már akkor sem viselkedni. Az ’56-ban (nyolcéves korában) Budapesten látottakat is megosztotta a nézőkkel. „… a Bartók Bélán lehetett kenyérért sorba állni. És volt, hogy néha oldalkocsis motorról közénk lőttek. Voltak, akik a földre kerültek, és nem álltak fel többé.”
Színészi pályafutása furcsán indult. Vívómestere, Fülöp Mihály ajánlotta Cserhalmi édesanyjának, Varga Magda operaénekesnek, hogy próbálja ki a fia a színészkedést. Cserhalmi jelentkezett is a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, a felvételire édesanyja is elkísérte. „Anyám konkrétan feljött velem a terembe, és ott állt. Biztos vagyok benne, hogy miatta vettek fel, de hát aztán csak sikerült valamit összehoznom, szóval jó vége lett.”
Első nagy sikerét az 1971-ben bemutatott Rózsa Sándor tévésorozatban aratta – Cserhalmi más színészekkel szemben maga szerepelt a fizikailag rizikós jelenetekben, hiszen kaszkadőr is volt. „Én lóháton tanultam meg színészkedni, azt azért tudni kell, mert hát kaszkadőr voltam. Lelkileg ebből nem lehet kinőni.”
Karrierjének kezdetén úgy látta, egészen új gondolkodásmód jelent meg nemzedékváltással karöltve, más színházi és filmes közösség kezdett létre jönni. „Lekerültek az akkori szépfiúk, és elkezdtek olyan arcokkal kísérletezni, mint én”. Arra a kérdésre, hogy mi jut eszébe először Jancsó Miklósról, annyit mondott: demokrácia. Olyan környezetben volt, ahol meghallgatták, megkérdezték, emberszámba vették. Olyan nagy sikerű filmekben dolgoztak együtt, mint például a Szörnyek évadja vagy a Magyar rapszódia. Régi filmjeit illetően így fogalmazott: „Néha-néha kapcsolgatom azt a tévés oldalt, ahol magyar filmeket játszanak. Látok egy-egy pasit, mondom, hú az anyját, de jól néz ki, erre megfordul, és én vagyok az. Azonnal elkapcsolok!”.
Pozitív és lelkes felfogását mindmáig megőrizte, pedig betegségek is sújtották. 2020-ban daganatos betegséget diagnosztizáltak nála, ám időben észrevették és megműtötték. Úgy gondolja, az embernek akármilyen helyzetben van, meg kell próbálnia, ha másra nem is, legalább az apró örömökre koncentrálni. – Elengedhetetlen ez a felfogás ahhoz, hogy az ember sokáig és boldogan éljen – zárta a beszélgetést Cserhalmi György.
