Most kezdődő sorozatunkban Újbuda egyéni önkormányzati képviselői mesélnek munkájukról, az általuk vallott értékekről, prioritásaikról és céljaikról. Elsőként Barabás Richárd alpolgármester, az 1. választókerület egyéni képviselője válaszolt kérdéseinkre.
A Táncoló kislányok terén találkoztunk. Miért választottad ezt a helyszínt?
Egyfelől nagyon szeretem. Én itt laktam nagyon sokáig a Hamzsabégi úton, most pedig pár utcával lejjebb, a Móriczon lakom, de ma is szeretek erre sétálni, mert kedves hangulatú park. Egy-másfél évvel ezelőtt felújítottuk, a növénycseréről és a zöldfelület karbantartásáról folyamatosan gondoskodunk. Szeretem ezt a helyet, számtalanszor ücsörögtem már valamelyik padon, átbeszélgetve az éjszakát barátokkal.
Mit jelent neked ez a városrész? Mi az, ami miatt szerinted jó itt élni?
A Színművészeti Egyetem után ide költöztem albérletbe az Október huszonharmadika utcába, azóta debreceniként ez volt az egyetlen hely, amit otthonomnak tudtam érezni. És akkor mondok ilyen nagyon egyszerű dolgokat, hogy azért, mert zöld. Mert közel van minden. Úgy is mondhatnánk, itt megvalósul a tizenöt perces város. De azért is, mert polgári, mert remek kulturális élet van, mert lehet emberekkel találkozni. Mert közel vannak az egyetemek. Rengeteg fiatal él itt, tele energiával és ötlettel, az idősebbek ápolják a saját környezetüket, közösséget szerveznek. Ez egy pezsgő hely, amivel törődnek az itt élők.
A 2019-es választás óta számodra mi a legmeghatározóbb változás a kerületben?
Elsősorban nem fizikai fejlesztésekre gondolok, inkább egyfajta szemléletváltásra. Arra, hogy mi fontosnak tartjuk azt, hogy a lakossággal aktívan kommunikáljunk. Hiszünk abban, hogy szolgáltató önkormányzatnak kell lennünk, így az a feladatunk, hogy gondozzuk a város szövetét. Ebbe beleértem azt is, hogy milyenek a csatornák, az utak, a fák, de azt is, hogy milyenek az emberek, a programok. Az a dolgunk, hogy az egész környezet egyre élhetőbb, egészségesebb és inspirálóbb legyen.
Mi volt az első dolog a körzetedben, amire azt mondtad, hogy na, ezt meg kell változtatni, itt valamit létre kell hozni?
Az például egészen biztos volt, hogy a Hamzsabégi úti és a Baranyai utcai lakótelepek részben kihasználatlan, részben lepukkant belső udvarait szeretném felfejleszteni és visszaintegrálni a közösségi életbe. Ennek egyik eredménye, hogy hamarosan elkészül a helyi játszótér. A környék modern, európai színvonalú hely lesz. De a nagyobb beruházások mellett fontosak az olyan, egyedi kezdeményezésekből induló eredmények, mint egy udvari tavacska vagy a lakótelepi társasjátékozás.
Fejlesztettünk közösségi programokat, Facebook-csoportokat és utcaközösségeket, ami a legtöbb lakóhelyen hiányzik. Az emberek ezekben a Facebook-csoportokban meg tudják osztani egymással az észrevételeiket, gondjaikat, kérdéseiket, amelyeket az önkormányzati képviselő folyamatosan figyel. Összesen hét-nyolc ilyen csoport működik jelenleg, a legnagyobb, a Baranyai téri, 640 főt számlál. Egyszerűen kiraktunk minden házra egy felhívást egy QR-kóddal, hogy indul a csoport, és egy pillanat alatt már négyszázan voltunk. Lényeges, hogy nincsenek benne megosztó tartalmak, nem politizálnak az emberek, hanem mint egy kis közösségben, arról beszélnek, milyen pályázatot írt ki az önkormányzat, hogy valaki éppen eladományozná a szaporított korallvirágát, vagy komposztáló közösségeket alapítanak.
Ezek persze kis dolgok, ám ezektől lesz egy városrész valódi otthon, nem csak egy alvó város, egy kiégett, üres hely, ahova csupán aludni jár az ember. A hosszú élet titka szerintem valahol a közösségekben rejlik. Aki egy közösség tagja, az úgy érzi, tartozik valahová. A statisztikák is azt mutatják, hogy ezek az emberek sokkal egészségesebbek, kevésbé stresszesek, könnyebben tudnak gondokat megoldani, egyszerűen jobb a közérzetük.
Hogy érzed, sikerült megvalósítani ezeket a célokat?
Igen, szinte mindent meg tudtunk valósítani. Nyilván nem készült el a Covid miatt az összes belső udvar felújítása, és vannak olyan beruházások, amelyek nem tartoznak az önkormányzat hatáskörébe, például a Ménesi út–Mányoki út melletti campus, ahol sok gondot okozott a kivitelező. Ezért is hasznos az aktív kapcsolattartás a lakossággal, mert jelzik nekünk a problémát, mi pedig lépünk az ügyben, még ha nem is tudjuk mindig egyedül megoldani. Az elmúlt négy évben 400-450 formális megkeresést kaptunk a környékről, ezeknek a 90 százalékát meg tudtuk oldani. A maradékot azért nem, mert nem hozzánk tartozott. Ebbe olyan pici dolgok is beletartoznak, mint a gellérthegyi Himfy utca lépcsőjén lévő szemetes. A szombati bulik után sok fiatal telepedett le a lépcsőn, majd otthagyták a szemetüket a szemetes környékén, tehát azt onnan el kellett vinni. Ez nagyon mikroügy, de ha belegondolsz, amikor politikáról meg városvezetésről beszélgetünk általában, erről nincs szó, pedig az az egy kuka több száz embernek az életminőségét meghatározza, aki arra közlekedik.
Mire vagy a legbüszkébb képviselőként?
Képviselőként a komposztládákra vagyok a legbüszkébb. Nemcsak azért, mert zöld kezdeményezés, hanem azért, mert közösséget épít, és mert nehéz volt elhitetni a hivatallal, hogy nem fognak gondot okozni, lesz majd felelős, aki gondozza őket. Én abban hiszek, hogy itt polgárok laknak, és tudunk is úgy viselkedni.
Milyen célokat szeretnél még megvalósítani?
Azon dolgozunk, hogy a Móricz Zsigmond körtéren – ami fővárosi terület – a kukák kezelését magunkhoz vonjuk, mert így hatékonyabban tudnánk elvégezni az ürítést és a karbantartást. A másik ügy, amelyben már sok kört futottam, az a Villányi úti buszforduló. Ott az a gond, hogy a buszmegállók többsége közvetlenül a lakóházak mellett helyezkedik el. Előrelépés, hogy a főváros elektromos buszokat szerzett be, azok már nem pöfögnek a lakók orra alá. De a megállók átszervezése, átköltöztetése még várat magára. Szeretném, ha a következő ciklusban sikerülne teljes megoldást találni erre.
T. D.
