Örökre a hangok bűvöletében

Kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntötte Bakai-Nagy Zita alpolgármester kerületünk egyik büszkeségét, Miklós György Weiner Leó-díjas zongoraművészt, tanárt.

Miklós György a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán végzett 1955-ben Böszörményi-Nagy Béla és Solymos Péter tanítványaként. Negyven évig volt az Országos Filharmónia szólistája, tanított a Fővárosi Zeneiskolában és a Zeneakadémián.

Kezdőként Weiner Leó tanítványa lett, amit hatalmas megtiszteltetésként élt meg, máig szívesen idézi fel emlékét. Weiner a saját otthonában oktatta, éveken át zenéltek együtt.

Több ezer hangversenyen lépett fel a világ számos táján. Angliától Japánig hallható volt csodálatos játéka. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Nemzeti Filharmonikusok és a MÁV Szimfonikusok szólistájaként olyan világklasszisokkal dolgozott együtt, mint Ferencsik János vagy Tarjáni Ferenc. Jó barátjaként mesélt Cziffra Györgyről. Hanglemezei jelentek meg, gyakran volt hallható a rádióban is.
Látogatásunkkor kicsit szomorú volt, mert nemrég búcsúzott el egykori osztálytársától, a januárban elhunyt Mécs Imrétől. Nem telik el úgy nap, hogy ne hallgatna zenét. Nagy kedvence Brahms, akinek műveit talán legszívesebben játszotta. Szakmai hiány­érzete mindössze azért van, mert nem adatott meg, hogy eljátssza Gershwin Zongoraversenyét.

Mikor megkérdeztük, mire a legbüszkébb, nem a hangversenyeiről beszélt, hanem feleségéről és öt gyermekéről. Azt mondta, a többi csak ráadás volt.

A ROVATBÓL