Ötlettől a megvalósításig: Újbuda közösségi költségvetése belülről

Idén is kerületünk lakói döntenek arról, mire költsön az önkormányzat 120 millió forintot a Beleszólok! közösségi költségvetés keretében. Négy kategóriában, összesen negyven lehetőség közül lehet kiválasztani kategóriánként azt az egyet-egyet, amelyet a legszívesebben látnának megvalósulni Újbudán.

Arra voltunk kíváncsiak, milyen érzés akár egy ötlet beadójaként, akár annak kivitelezőjeként részt venni a közösségi költségvetésben. Végigkísérni, hogy egy megszülető igényt miként vált valóra az önkormányzat. Erről kérdeztünk ötletbeadókat és a megvalósítást segítő kollégákat.

A közösségi költségvetés folyamatáról ezúttal azok mesélnek, akik maguk is aktív részeseivé váltak a folyamatnak: két ötletbeadót, illetve két olyan szakembert kérdeztünk, aki személyesen is részt vett a tavalyi nyertes ötletek kivitelezésében. Juhász Edina és Bogdán Adrienn tavaly jelentkezett egy-egy javaslattal; Sinkovicz Judit alpolgármesteri koordinátor egy olyan elképzelés megvalósításában vett részt, amely gyerekrajzokkal készült táblákkal hívja fel a figyelmet a biztonságos közlekedésre; Kolek Dorka, a KözPont Kft. munkatársaként pedig a „szabad” kategóriában megszavazott Újbuda Kertmozik programsorozatot gondozta, amely egy nyolcalkalmas ingyenes rendezvénysorozattá nőtte ki magát.

Mi inspirálta, hogy beadd az elképzelésed a közösségi költségvetésen? És mi volt az, amit beküldtél?

Juhász Edina: Több mint 25 éve élek Újbudán a családommal. Kisebbik fiam komplex-magas támogatási szükségletű, nem beszél, kerekesszékes. Imádnivaló, vicces, életvidám fiatalember, de mindenben segítségre szorul. Hasonló gyermeket (gyermekeket) nevelő szülőkkel egy egymást támogató közösség alakult ki. Közösen értük el például azt, hogy a gyerekeiket 24 órában ápoló szülők ma már a gyermekek otthongondozási díja címén megkapják a minimálbért. Az ötletem az volt, hogy az önkormányzat indítson felmérést arról, a kerületben lakó fogyatékossággal élőknek és családjaiknak milyen segítségre, szolgáltatásokra volna szükségük. Bíztam abban, hogy kiderülhet, mire van valójában igény, hiszen sokszor aprónak tűnő segítség is sokat jelenthet valakinek.

Bogdán Adrienn: Az én ötletem egy fedett és zárható kerékpártároló létesítése volt a lakóhelyem közelében. Sajnos a régebbi társasházakban sok helyen nincs biciklitároló, a ház előtti tárolás pedig nem biztonságos opció, így jutottam arra a következtetésre, hogy szuper lenne egy ilyet beadni ötletként.

Milyen volt látni, hogy az elképzelésed tervvé alakul, majd meg is valósul?

J. E.: Nagyon meglepődtem, hogy az én ötletem nyert. Igazából az esélytelenek nyugalmával küldtem be. Az motivált, hogy a felhívásba bekerült egy olyan mondat, hogy azokat az ötleteket is megvitatják – és ha lehet, megvalósítják –, amelyek nem nyernek. Ez sok reményt adott. A megvalósulás során a kérdőívet persze én is kitöltöttem, részt vettem az eredményeket összegző online találkozón is, ahol láttam, hogy több család és szervezet képviselője megjelent. Jó volt látni az aktivitásukat. Azt éreztem, talán most elkezdődik valami változás.

B. A.: Kicsit szkeptikus voltam, úgy gondoltam, úgysem lesz belőle semmi, de nagy öröm volt, mikor kiderült, hogy nyert az ötlet, és azt láttam, hogy sokaknak szüksége lenne erre.  

Ti megvalósítókként vettetek részt két másik beadott ötlet gondozásában. Hogyan zajlott a munkafolyamat, és milyen élmény volt közreműködni ebben a projektben?

Sinkovicz Judit: Egy rajzpályázatot hirdettünk „Közlekedj biztonságosan” címmel, melyre több mint 100 alkotás érkezett óvodás, alsó, illetve felső tagozatos gyerekektől, 55-ből készült tábla, amelyeket a kerületi oktatási intézmények közelében helyeztünk ki. Remek alkotások születtek, nagyon nehéz volt kiválasztani azokat, amelyek táblára kerültek. A hagyományos sebességlassító eszközökön kívül (fekvőrendőr, kihelyezett virágládák stb.) most próbáltunk egy olyan ötletet megvalósítani, ami kicsit más. Minden, a „szokásostól” eltérő feladat kihívás egy-egy szakmai terület számára, de ugyanakkor frissítő, lelkesítő folyamat is.

Kolek Dorka: Munkám során szoros kapcsolatban vagyok az újbudai közösségi házak és más kerületi kulturális intézmények vezetőivel. Különböző területeken jártas szakemberekkel működünk együtt, legyen az grafikus, fotós, technikus, rendezvényszervező stb. Az én feladatom, hogy tartsam velük a kapcsolatot, és minél inkább elősegítsem munkájukat. Hatalmas boldogság számomra, hogy részese lehetek a különböző munkafolyamatoknak. A legjobb érzés viszont az, amikor a lakosok kifejezik, mennyire örülnek a kezdeményezéseknek, és remélik, hogy lesznek újabb alkalmak, amelyeken részt vehetnek.

Most mindannyiótokat kérdezlek arról, hogy mit gondoltok a közösségi költségvetésről, hogyan biztatnátok szavazásra a lakókat?

S. J.: Ez remek formája annak, hogy az itt élők kérései, észrevételei találkozzanak az önkormányzat szakmai munkájával. A legfontosabb, hogy valóban olyan projektek szülessenek és olyan formában, melyek a lakók számára fontosak.

K. D.: Újbuda a mi kerületünk. Mi élünk, dolgozunk, tanulunk itt. Úgy gondolom, hatalmas lehetőség, hogy a lakosság dönthet arról, mire költsön el az önkormányzat 120 millió forintot. Fontos, hogy aktívan részt vegyünk a közösségünk életében és közvetlen környezetünk alakításában. Kevés jobb érzés van annál, mint amikor meghallgatják az ötleteidet, döntési jogot adnak a kezedbe, és kijelentheted, hogy te magad is formáltad a kerületed életét.

B. A.: Szerintem remek lehetőség a részvételiségre, valamint arra, hogy valóban a lakók igényei szerint lehessen alakítani a közös tereinket és lakókörnyezetünket. Fontos társadalmi ügyek mentén is lehet itt ötleteket megvalósítani.

J. E.: Az elmúlt időszak egyik legfontosabb kezdeményezésének tartom, hiszen megtestesíti azt, ami a helyi közösségek fő feladata és egyben az ereje is: az együttgondolkodás, a lakossági kezdeményezések felkarolása, a helyi problémák közös megoldása. Mindenki tehet valamit, erre a legjobb példa a közösségi költségvetés.