Biztos sokan feltették már jó néhányszor maguknak a kérdést, vajon mi lehet az oka, hogy az életben újra meg újra visszaköszönnek ugyanazok a kapcsolati nehézségek, hasonló karakterű partnert keresünk magunkat és a forgatókönyv is közel azonos. És az egyén akárhányszor igyekszik ezen változtatni, nem tud kilépni ebből. Mindennek hátterében a kötődési minták állnak – alapvető késztetéssel születünk a kötődésre, de képességgel nem.
Az újszülött ösztönösen várja, hogy legalább egy személy legyen, akinek bizalmat ad és akitől biztonságot kap, aki megmutatja, hogyan kell kötődni önmagához, illetve a világhoz, és ezek a minták határozzák meg az ő jövőbeli kapcsolatait. Erről a témáról tartott előadást április 25-én Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus a Polgármesteri Hivatalban, Kötődési sebeink gyógyítása címmel.
– A kisgyermekkorban megtanult minták a későbbiek során ismétlik önmagukat – mutatott rá a pszichológus. Az egyén abban a lelkiállapotban mozog otthonosan, azt ismeri, ezért újrateremti a régi mintákkal átszőtt helyzeteket, még akkor is, ha az emlékek esetleg fájók vagy bántók. Bár az élethelyzet teljesen más lehet, a minta ugyanaz marad. Nehéz ráismerni ezekre az összefüggésekre, ha nincs támpont és sorvezető, ebben segít a kötődési minták megértése.
A kutatók megkülönböztetnek biztonságos és bizonytalan kötődést, utóbbinak három fajtája van: félelemteli, szorongó-ambivalens és szorongó-elkerülő. Jól kötődni viszont csak egyféleképpen, biztonságosan lehet. Akik ebbe a típusba tartoznak, azok viszonylag könnyen kerülnek másokhoz közel érzelmileg, képesek másokban megbízni, általában pozitívan látják magukat és partnereiket. A bizonytalan típusoknál az elkerülő és szorongó ambivalens formák esetében sokkal nagyobb a változtatás lehetősége, mint a félelemteli esetében, és a magyar társadalomban jócskán akad mindegyikből. – Sokan úgy vélik, hogy a kötődésnek mennyisége van, erőssége, szorossága, de nem, a kötődésnek minősége van – hangsúlyozta Lukács Liza.
Az ismétlődő élethelyzeti nehézségekből tisztán látható, hol vannak az elakadások, amelyek visszavezethetők korábban megélt helyzetekre. Gyakoriak ilyenkor a lelki egyensúlyvesztés első tünetei, amelyek főleg az alapszükségleteknél jelennek meg, például evési problémák, mértéktelen ivás, alvási nehézségek vagy szexuális gondok. Emellett árulkodó jel lehet az önbizalomhiány, a döntésképtelenség, illetve ha az adott személy túlvállalja magát vagy nem tud nemet mondani. Sokszor egy hétköznapi nyelven megírt könyv vagy egy előadás kelti fel az igényt az önismereti munkára és a belső változtatásra. Szakember segítségére is szükség lehet, de soha nem lehet kihagyni az önismereti munkát.
A pszichológus így fogalmazott: „Bár korán kialakulnak ezek a berögződések, nincsenek mozdíthatatlan, megváltoztathatatlan elakadások – ezeken bármelyik életszakaszban lehet módosítani. Ha megtanulunk olvasni az ismétlődésekből, akkor ezek az összefüggések segítségünkre lesznek abban, hogy kötődési mintáink, a világról és saját magunkról alkotott képünk – és velük együtt kapcsolataink – pozitív irányban változzanak.”
