Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
Színes fényképek
Két jó dolog is összefutott most a Bartókon. Az egyik Birtalan Zsolt fotóművész kiállítása, a másik a hely, ahol a képek megjelenhetnek, az Artphoto Galéria.
Maga a galéria 2013 óta lakik itt, korábban az interneten működött, azóta valódi és fontos hellyé nőtte ki magát, ahol rendszeresen meg lehet nézni a legjobb kortárs magyar fotóművészek munkáit. Nagyjából 80 tárlatot szerveztek az elmúlt években közel 50 alkotónak. Vagyis akad néhány olyan művész, aki rendszeresen jelenik itt meg (Stalter György, Horváth M Judit például, akinek a bemutatóiról ezeken a hasábokon beszámoltunk korábban). Borbély László nem lankadó lelkesedéssel menedzseli a helyet, kifejezetten jó ízléssel, minőségérzékkel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Birtalan Zsoltnak ez itt a negyedik kiállítása, amelyet ezúttal Németh Gábor író nyitott meg.
Birtalan nekem az egyik személyes kedvencem. Nem csak azért, mert valamikor, a ködbevesző múltban dolgozhattunk együtt, s már akkor megcsodáltam, miként lehet az, hogy bár ugyanott vagyunk, ő mégis lát, meglát valamit, ami nyilván az én szemem előtt is ott volt, mégsem vettem úgy észre, ahogy ő. Nekem nem lett belőle általános érvényű műalkotás, neki meg, tessék.
Németh Gábor, Birtalan Zsolt, Borbély László a megnyitón
Én Zsolt riportképeit is felettébb kedveltem, és örömmel néztem meg azokat a jellegzetesen fekete-fehér alkotásait, amelyeken a körülöttünk lévő színes világot mutatta meg. A város fényei, geometriai formái, furcsa helyszínei – nem véletlen, hogy kötet is készült belőlük, kiállítóhelyek falán is megjelentek.
A mostani fotók színesek. Önmagában úgy általában nincs ebben semmi különös, kivéve, ha valaki műalkotásként hosszú ideje csak fekete-fehéreket készített.
Ezek azonban színesek, azonos méretű, gyönyörűen elkészített képek; egyforma, igényes paszpartuban, keretben. Giclée pigment printek, 18-szor 12 centisek, azaz kicsik a mai fogalmak szerint, amikor minden nagy kíván lenni (Chochol Etelka készítette a nyomatokat). Igényes az egész, ahogy Zsolt alkotásai általában azok. Jó megállni és nézelődni előttük. Aki akar, találgathat, hol is készülhetett, aki akar, elgondolkozhat a lét nagy és komoly kérdéseiről, akinek az jut eszébe, az a formák és színek játékán. Vagy azon, hogy az épített világ fotóin gyakorlatilag nincsenek élő alakok. Ahogy André Kertészhez hozzátartoztak képein a madarak, úgy Birtalan Zsoltéin a hiány az, ami feltűnik. És akkor most törhetjük a fejünket. A régebbieken akadtak élőlények, ott a színek redukciója volt a jellemző. Most megjelentek a színek, de eltűntek az élőlények, csak a nyomuk maradt.
(Birtalan Zsolt: Fénykép, Artphoto Galéria, Bartók Béla út 30., megtekinthető október 15-éig, kedden és csütörtökön 14–18 óráig, illetve előzetes bejelentés alapján.)
Dési János
