A Budapesten megszaporodó közbiztonsági problémák újra felszínre hozták a hajléktalanság kérdését, ám a rendszerváltás óta nyitott társadalmi seb állapota a közelmúlt politikai, szociális és rendészeti beavatkozásaitól sem javult. A 11-es podcastban az Újbuda Közterület-felügyelet igazgatóhelyettesével, Szirovicza Péterrel beszélgettünk, aki a törvényi végrehajtó szemszögéből világított rá a rendszer ellentmondásaira. Cikkünk az interjú összefoglalása.
Újbuda közterület-felügyelete idén üzemelte be vadonatúj, az amerikai rendőrök által is használt Axon3 típusú testkamerákat, amelyek felvételei bírósági eljárásokon is használhatók. Hogy miért? Mert úgy alkották meg, hogy manipulálhatatlanok legyenek, illetve ha ez mégis bekövetkezne, a rendszer jelzi, hogy megváltoztatták a tartalmát. Szirovicza Péter igazgatóhelyettes szerint a testkamera bevezetése nem a kütyürajongásról és nem is látványosságról szól. A közterület-felügyelők és az állampolgárok között gyakran alakul ki az egy állítás, egy tagadás felállás, ami elhúzódó eljárásokat eredményez. A testkamera haszna kettős: a felügyelőket arra kényszeríti, hogy a törvények szellemében intézkedjenek, az állampolgárokat pedig arra, hogy igazat mondjanak, mert őket is felelősségre vonhatják.
Börtön is lehet a vége
A hajléktalanság jogi szabályozása, rendészeti kezelése hemzseg az anomáliáktól és rendszerhibáktól. Az előző kormányzat 2018-ban alaptörvénybe foglalta a közterületen való életvitelszerű tartózkodás tilalmát, kriminalizálva ezzel magát a hajléktalan státuszt: a törvényszegők elzárással vagy közmunkával büntethetők. A felügyelet szerint a sokat bírált jogszabály nem húz éles határokat, ezért a szankcionálás sem egyszerű, az viszont könnyen megállapítható, ki valósít meg jogellenes cselekményt: a felügyelők általában minden nap minden napszakában ugyanott vagy kicsivel arrébb találnak rá a fedél nélkül élőkre. Szabálysértési ügyben csak a rendőrség illetékes, a hajléktalanok száma és rendszeres visszatérésük miatt azonban ez alaposan leterheli a szűkös állományt.
A közteres is eljárhat hajléktalanokkal szemben, például arra hivatkozva, hogy a köztéri bútorzatot nem rendeltetésszerűen használják (hivatalosan csak ülni lehet rajta), vagy ha közterületi alkoholfogyasztáson, szemetelésen kapják őket. És itt jön a kis magyar abszurd: a közterület-felügyelő megbírságol egy olyan embert, akinek nincs bevétele. – Nekünk kötelességünk végrehajtani a törvényt, de ez olyan, mintha egy tartálykocsi vizet öntenénk a Szahara közepébe: attól még nem nő ki a fa – fogalmaz Szirovicza Péter. Ők 6500-tól 65 ezer forintig szabhatnak ki bírságot a hajléktalanokkal szemben, ami a szakember szerint összesítve nagyon könnyen felkúszik 500–600 ezer forintig vagy még feljebb. Egy idő elteltével, amikor látszik, hogy a több száz ezres összeget nem fizetik be, jöhet az elzárás vagy a közmunka. (A büntetést fogházban hajtják végre, 6500 forint/nap arányban.) A szabálysértőnek ilyenkor nyilatkoznia kell: dolgozik vagy elzárják. Az igazgatóhelyettes szerint a büntetés hatékonysága megkérdőjelezhető, hiszen a hajléktalanok tudják, mikor szokták őket elővenni, ezért néhányan úgy időzítenek, hogy a magas bírság a téli időszakra gyűljön össze, így zárt térben, háromszori étkezés mellett töltehetik az idejüket.
Szirovicza Péter kiemelte: olyan probléma megoldását várják a közterület-felügyelettől, amit az egész országnak sem sikerült megoldani. Úgy véli, jogszabályi változtatásokra van szükség, illetve a kriminalizálás helyett a szociális háló megerősítésére. Ezután szerinte már nem kellene megkérdezni az utcán élőt, van-e kedve szállóra menni, hanem közegészségügy és/vagy közrend veszélyeztetése miatt el lehetne távolítani a közterületről. A közteres vezető arról beszélt, sziszifuszi munkát végeznek, amikor minden egyes nap megbírságolják vagy elvitetik a hajléktalan és „balhés” személyeket, majd másnap ugyanott találják őket, és kezdődik az egész elölről. Ráadásul 24 órán belül csak egyszer szabhatnak ki bírságot. – Nincs semmi a kezünkben, amivel ezt hatékonyan tudnánk kezelni – tette hozzá.
A lelkiismeret ad irányt
A közterület-felügyelők gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor a törvény betűje mentén sem tudnak eligazodni, ilyenkor belátásuk szerint döntenek. Például egy időben „állandó ügyfélként” foglalkoztak egy csípőtől lefelé amputált férfival, aki ha berúgott, rendszeresen beült a Tétényi út közepére, gyakran a buszok elé. – Aki elüti, az évekig lesz kitéve bírósági vizsgálatoknak, tönkre mehet az élete. Volt, hogy a férfit megpróbáltuk azonnal eltávolítani a közterületről, de szabály szerint meg kellett kérdezni, elvihetjük-e, és melyik szállóra. A gyakran velünk járőröző Máltai Szeretetszolgálat sem tudott éppen kijönni, ilyenkor viszont nekünk nem kötelességünk elszállítani vagy szállíttatni az adott személyt. Mentőt sem hívhatunk, mert neki nincs szüksége mentésre, miközben olyan embertől vennénk el lehetőséget, aki életveszélyben van, ráadásul utána nem tehetnek az autóba például egy terhes nőt, mert ahhoz ki kell fertőtleníteni a kocsit. A közterület-felügyelőnek ismernie kell a rendszert, hogy ne terhelje le – osztotta meg dilemmáikat a vezető. A közteresek a másfél órás intézkedés során végül önként segítettek a férfin, aki beleegyezett, hogy elvigyék egy segítő szervezethez. – Nem merjük otthagyni ezeket az embereket, mert tudjuk, hogy utána nagyobb baj lesz belőle – foglalta össze Szirovicza Péter.
Alkohol az utcán: kettős mérce?
Újbudán 2014 óta tilos közterületen alkoholt fogyasztani; a szabályt tömegesen a 2013-ban megalkotott új önkormányzati törvény hatályba lépése után vezették be a települések, mert lehetőséget adott meghatározni a közösségi együttélés szabályait. Betartatása azonban bonyolult. A közterület-felügyelőnek egyrészt saját érzékszerveivel kell megállapítania, hogy az adott palackban alkohol van-e, mert elvileg a sörösüvegben víz is lehet. A felügyelő ilyenkor megszagolja az üveget, megnézi, hogy fogyott-e már belőle, és meg is van a ténymegállapítás. Csakhogy könnyű félreismerni a helyzetet – elég, ha egy baráti társaság elhanyagolt otthoni öltözetben lemegy a parkba iszogatni. De miért is kellene megkülönböztetni a hajléktalant a hajlékkal rendelkezőtől? Az igazgatóhelyettes szerint a rendelet nagyrészt a hajléktalanok részeg viselkedését hivatott megakadályozni, miközben nem lehet olyan szabályt hozni, amelyik csak a társadalom egy csoportjára vonatkozik. – Ha nem lehet közterületen inni, akkor szombat este minden fiatalt meg kéne büntetnünk, aki sörösdobozzal a kezében egyik szórakozóhelyről a másik felé tart – mutatott rá a szakember.
Nem cél, hogy mindenkit feljelentsenek, ezért van a közterület-felügyelőnek mérlegelési jogköre, így még a vezetője sem mondhatja meg, mit csináljon az adott helyzetben. – Arányosan kell eljárnunk a szituáció súlyossága szerint – fogalmazott Szirovicza Péter, hozzátéve, ez épp azt jelenti, senki sem mentesül a szabály alól. A közteres eldöntheti, hogy figyelmeztet vagy bírságot szab ki. – Ekkora a játszóterünk – tette hozzá az igazgatóhelyettes, és példával is érzékeltette lehetőségeiket. – Tegyük fel, futóverseny van, mindenki ott áll az út szélén, sörrel a kezében. Ott egynél nem állhat meg a felügyelő, mindenkit felelősségre kellene vonnia valamilyen formában – vázolta fel a nehézségeket.
Ha kíváncsi a teljes beszélgetésre, nézze meg a 11-es podcast vonatkozó részét a YouTube-on, amelyből az is kiderül, hová folynak be a közteresek által kiszabott bírságok.
Török Dániel
