A Lágymányosi-öböl környékén hamarosan két új utca születik (helyrajzi számok: 4042/179 és 4042/182), a névválasztásban pedig most te is dönthetsz. Összegyűjtöttünk négy kiemelkedő nőalakot és öt jellegzetes tárgyat – szavazz, és határozzuk meg közösen, kikről vagy mikről nevezzük el az új közterületeket!
A javasolt személyek és tárgyak részletes bemutatását itt tudod elolvasni:
Zemplén Jolán – Magyarország első női fizikaprofesszora
Zemplén Jolán (1911–1974) fizikus, tudománytörténész és egyetemi tanár a 20. századi magyar természettudomány és tudománytörténet kiemelkedő alakja volt. Kutatóként többek között a szilárd testek belső súrlódásával és molekulaspektroszkópiával foglalkozott, később pedig meghatározó szerepet vállalt a magyarországi fizikatörténeti kutatások megalapozásában. 1967-ben egyetemi tanárrá nevezték ki; ő lett Magyarország első női fizikaprofesszora, egyben a Műegyetem első női tanszékvezető egyetemi tanára.
Életpályája különösen erősen kötődik Újbudához és a Műegyetemhez. 1934-től egészen 1974-ben bekövetkezett haláláig a Műegyetemen dolgozott, ahol tanársegédként kezdte pályáját, majd docens, egyetemi tanár és az Elméleti Fizika Tanszék vezetője lett. Élete utolsó éveiben a BME Tudomány- és Technikatörténeti Kutatócsoportját is vezette. Több mint négy évtizedes műegyetemi munkássága miatt személye szorosan kapcsolódik Újbuda tudományos és felsőoktatási örökségéhez.
Hári Mária – A Pető-módszer világhírűvé tételének meghatározó alakja
Hári Mária (1923–2001) orvos, pedagógus, a magyar konduktív pedagógia nemzetközi elismertségének egyik legfontosabb megteremtője volt. Már orvostanhallgatóként, 1945-ben bekapcsolódott Pető András munkájába, később pedig legközelebbi munkatársaként vett részt a mozgássérült gyermekek és felnőttek fejlesztését szolgáló módszer továbbfejlesztésében. Pető 1967-es halálát követően átvette az intézet vezetését, amelyet 1994-es nyugdíjazásáig irányított. Munkássága meghatározó szerepet játszott a konduktív pedagógia nemzetközi elterjesztésében, valamint a konduktorképzés felsőoktatási szintre emelésében. Tevékenységét többek között Állami Díjjal, Szent-Györgyi Albert-díjjal, a Brit Birodalom Rendjének kitüntetésével és a Birminghami Egyetem díszdoktori címével ismerték el.
Hári Mária szakmai életútja több mint négy évtizeden keresztül szorosan kötődött Újbudához. Az 1950-ben, a Villányi út 67. szám alatt létrehozott Országos Mozgásterápiai Intézetben dolgozott, amely később Pető Intézet néven vált világszerte ismertté. Az intézmény vezetőjeként innen irányította a konduktív pedagógia fejlesztését és nemzetközi népszerűsítését, miközben a Villányi úti intézet a mozgássérültek fejlesztésének és a konduktorképzésnek egyik nemzetközileg is elismert központjává vált. Munkássága révén Újbuda egy olyan magyar pedagógiai módszer fejlődésének meghatározó helyszíne lett, amely a világ számos országában ismertté vált.
Mattioni Eszter – A hímeskő mestere
Mattioni Eszter (1902–1993) festő- és grafikusművész a 20. századi magyar képzőművészet sajátos, kísérletező alakja volt. Tájképek, figurális és történelmi kompozíciók mellett számos monumentális épületdíszítő művet alkotott. Nevéhez fűződik – Pólya Ivánnal közösen – a „hímeskő” elnevezésű különleges technika kidolgozása, amely a freskó és a mozaik sajátos ötvözeteként színes kő-, márvány-, terrakotta- és más berakásokból hozott létre dekoratív képfelületeket. Életművéből 1977-ben a Magyar Nemzeti Galéria rendezett nagyszabású kiállítást.
Mattioni Eszter életének csaknem teljes második fele Újbudához kötődött. 1948-ban költözött a Kelenhegyi úti Műteremház egyik földszinti műteremlakásába, amely évtizedeken keresztül otthona és alkotóhelye maradt. Még kilencvenedik életévében, 1992-ben is ebben a kelenhegyi műteremlakásban forgattak vele portréfilmet. Hosszú újbudai kötődését az önkormányzat 2026-os nőnapi helytörténeti sorozata is kiemelte, amely Mattioni Esztert kifejezetten a Kelenhegyi Műteremházhoz kapcsolva mutatta be.
Barabás Gizella – A Bartók Béla út festőművésze
Barabás Gizella (1893–1985) festőművész a magyar realista tájképfestészet jellegzetes alakja volt. Budapesten és Münchenben tanult, európai tanulmányutakon képezte tovább magát, majd 1912-től rendszeresen szerepelt kiállításokon. Művészetében kiemelt szerepet kaptak a tájképek, különösen a Balaton és környéke: a tavat különböző év- és napszakokban, elsősorban akvarelleken örökítette meg. Festészete mellett virágcsendéleteket és városi jeleneteket is készített.
Barabás Gizella különösen erős helytörténeti kötődéssel rendelkezik: 75 éven keresztül élt és dolgozott a Bartók Béla út 78. szám alatti házban, a Feneketlen-tó közelében. Műteremlakása nem csupán otthonául és alkotóhelyéül szolgált, hanem kulturális találkozóhellyé is vált: rendszeresen rendezett benne saját kiállításokat és műtermi bemutatókat. Több mint hét évtizedes jelenlétével személyes életútja szinte végigkísérte a mai Bartók Béla út és környéke 20. századi történetét; emlékét ma tábla is őrzi az épületen.
Gyöngyvessző
A gyöngyvessző a rózsafélék családjához tartozó dísznövény.
Lizinka
A közönséges lizinka a harangvirágúak rendjébe, ezen belül a kankalinfélék családjába tartozó növény.
Sárkányhajó
A sárkányhajó 12,5 m hosszú, kenu típusú hajó, melyet elől sárkányfej, hátul pedig
sárkányfarok díszít.
Töröksíp
A töröksíp a 17-18. századi Magyarországon használt kettős nádnyelves fúvós
hangszer.
Brácsa
A brácsa, vagy más néven mélyhegedű egy vonós hangszer, a hegedűcsalád része.
