Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
Olaszország, hetvenes évek
Igazán lendületes és izgalmas olvasmány az olasz Pier Vittorio Tondelli a maga korában botrányt okozó könyve, az És más szabadelvűek, amely a Figura Könyvkiadó gondozásában jelent meg. (Érdemes figyelni erre a kis kiadóra, mert sorra hoz ki olyan műveket, amelyekhez hasonlókat sem találunk mások kínálatában. Tabudöntögetés, polgárpukkasztás, vagy csak olyan északi irodalom, amely ezen az égtájon kevéssé ismert. Most meg egy déli.)
Tondelli novelláiban a ’70-es évek észak-olasz városainak azok a fiataljai jelennek meg, akik nagyon nem találják abban a társadalomban a helyüket. Ráadásul melegek és komoly kábítószer-használók. Azon el lehet merengeni, hogy azért kerülnek-e a polgári viszonyokon túlra, mert kilógnak az átlagból, vagy azért, mert nem akarnak ahhoz a világhoz tartozni; a kábítószer és a homoszexualis közösséghez tartozás tiltakozás a viszonyok ellen. Esetleg e kettő keveréke. Ők már nem a hatvannyolcasok nemzedéke, szó sincs itt társadalmi igazságosságról, történelmi jóvátételről, legfeljebb arról, mikor jönnek a dílerek az anyaggal, vagy az a szép fiú Bolognából elcsábítható-e. És persze az a számkivetett élet innen, keletről, főleg a ’70-es évekből, egészen másként néz ki. Amíg itt padlólakkal, ragasztóval, esetleg gyógyszerekkel butíthatták magukat a fiatalok, ott, nyugaton ment a jobbféle heroin vagy a kokain. Meg a Campari con gin – ami igaz, hogy kedvesebbnek tűnik a kevertnél vagy a rumpuncsnál, de a végeredmény azért nem nagyon különbözik.
Hőseink társadalmi hátteréről, származásáról alig tudunk meg valamit, csak utalásokból következtethetünk, hogy afféle középosztálybeliek lehetnek. Hiszen a legtöbben próbálkoznak az egyetemmel, esetleg a rádiós újságírói munkával. Utazgatnak Nyugat-Európában, komoly műveket olvasnak, amatőr színtársulatokban működnek közre – és néha gondolnak rá, hogy esetleg hagyományos értelemben vett polgári életet kellene élni. De akkor jön egy új buli, egy új szerelem, valami új szer. És minden kezdődik elölről. Ezzel együtt ez mégsem az a kelet-európai reménytelen helyzet, talán a toszkán táj teszi, talán az, hogy bár a világ elég szomorú benne, de mégsem olyan mélységes mély sötétség hatja át, mint egy Krasznahorkai-regényt. Valahogy el tudjuk képzelni, hogy akit később nem vitt el az AIDS vagy valami betépett esztelen száguldás, az ma békés nagyszülő, aki akkor is a szívéhez kap, ha felnőtt unokáját egy rendes cigire rágyújtani látja.
Remek a fordítás, Katona-Gombos Luca szlengje találó és jól olvasható.
(Pier Vittorio Tondelli: És más szabadelvűek, Figura Könyvkiadó, 2025.)
Dési János
