Kiélezett helyzetben rendezik meg Magyarországon az idei országgyűlési választást, így nagyon fontos, hogy a résztvevők tisztában legyenek azzal, milyen rendszerben szavazhatnak, és milyen buktatókkal néznek szembe. Az újbudai választópolgárokat új feladat elé állította a választókerületek kormányzati átszabása.
Április 12-én lesz a tizedik országgyűlési választás a rendszerváltás óta, amelynek az a tétje, hogy ki alakíthat kormányt. A szokások szerint a köztársasági elnök azt a pártot kéri fel erre, amelyik parlamenti többséggel rendelkezik. De a pártok együtt is működhetnek, azaz koalíciót alkothatnak, így megteremtve a szükséges többséget. A magyar választási rendszer sajátosságaiból adódóan az is elképzelhető, hogy nem az a párt szerzi meg a legtöbb országgyűlési helyet, amelyik számszerűen amúgy a legtöbb voksot gyűjtötte be. Ugyanakkor az is igaz, hogy a győzelemért „jutalom” jár, azaz a relatív győztes a szavazataihoz képest aránytalanul több helyet szerezhet meg.
Egyéni és listás lehetőségek
Magyarországon úgynevezett vegyes választási rendszer működik. Ez azt jelenti, hogy kétféle módon kerülnek be képviselők a parlamentbe: egyrészt egyéni választókerületekből, másrészt országos pártlistákról. Az országot 106 egyéni körzetre osztották, és mindegyikből egyetlen képviselő jut be: az, aki ott a legtöbb szavazatot kapja. Az egyéni kerületekben 2014-ig két forduló volt: ha az első menetben egy körzetben senki sem kapott legalább 50 százalékot, akkor második fordulót tartottak, ahol már csak a legalább 15 százalékot, illetve a három legtöbb szavazatot elérők indulhattak. A pártoknak nem kellett előre megállapodnia a visszalépésekről, mégis kialakult, hogy kik az esélyesek. A Fidesz a választási törvény 2011-es módosításakor ezt a szabályt megváltoztatta – mint azóta is annyi mást a választójogban –, így most legfeljebb a közvélemény-kutatási adatokra tudunk támaszkodni, ha az esélyest keressük.
Emellett létezik a listás rendszer. Azok a pártok, amelyek legalább 71 helyen tudnak egyéni jelöltet indítani – vagyis megvolt hozzájuk az adott körzetben a legalább 500 támogató ajánlás –, országos listát állíthatnak, és ezek alapján további mandátumokat osztanak ki. Egy részüket a listára érkező szavazatok arányában, másik részüket kompenzációként az egyéni győztesekre leadott, de a mandátumszerzéshez már nem szükséges szavazatok alapján. Így áll fel a ma 199 képviselőből álló parlament (a 2011-es módosítás előtt még 386 tagú volt). Emellett léteznek nemzetiségi listák, ahonnan – ha sikerül a kedvezményes kvóta elérésével mandátumot szerezni – egy-egy fő kerülhet teljes jogú képviselőként a parlamentbe (a pártlistákon kiosztható helyek rovására).
A választópolgároknak tehát két szavazatuk van: az egyiket a saját körzetük egyéni jelöltjére adhatják, a másikat egy párt országos listájára (a nemzetiségi névjegyzékben szereplők a saját nemzetiségi listájukra). A szavazatok függetlenek egymástól, tehát nem kell arra a pártra adni a listás voksot, amelyiknek a jelöltjére az egyéni körzetben szavaz valaki.
Általános – és titkos?
A törvény szerint a választójog általános és titkos. Az általános választójog azt jelenti, hogy minden nagykorú magyar állampolgár szavazhat, aki nincs eltiltva a közügyektől. A titkosság pedig azt biztosítja, hogy senki ne tudhassa meg, ki hogyan szavazott: a voksolás zárt fülkében történik. Ugyanakkor az elmúlt hetekben számtalan híradás, dokumentumfilm, mint például A szavazat ára, számolt be arról, hogy milyen kísérletek történnek a polgárok befolyásolására, szavazataik törvénytelen ellenőrzésére. Szögezzük le: azt kérni valakitől, fényképezze le a szavazólapját, és azt munkahelyén, sportegyesületében vagy bárhol máshol utólag mutassa be, nemcsak törvénytelen, hanem bűncselekmény is. Még akkor is, ha például elterjedtek afféle trükkök, hogy a választópolgár fényképezze le a szavazólapot – ez önmagában nem törvénytelen –, majd kérjen egy újat, arra hivatkozva, hogy az elsőt elrontotta. Az eredetiről készült fotót pedig bemutatja esetleges megbízójának, ha fél a retorziótól.
Kétségtelen, a választási szabályokat az elmúlt évtizedekben, nem tévedés, több ezerszer módosították. A legnagyobb átalakítás a 2011-es volt, amikor bevezették a jelenlegi rendszert, csökkentették a parlament létszámát, és újrarajzolták a választókerületeket. Azóta is számtalanszor hozzányúltak a szabályokhoz és a körzethatárokhoz. Tóth Zoltán választási szakértő szerint legalább háromezer ilyen eset történt. Ezek az átrajzolások rendszeresen politikai vitákat váltanak ki: az ellenzék szerint a kormánypártoknak kedveznek ezek, míg a kormány azzal érvel, hogy a népességváltozások indokolják őket. Mindenesetre mostanra is több olyan körzetet vágtak szét, amelyeknél ellenzéki győzelem lenne várható. Újbudán is történt ilyen módosítás: egyes városrészeket más kerületekben lévő választókörzetekhez csatoltak, illetve leválasztottak, ami befolyásolhatja az ottani eredményeket. Ma a XI. kerület négy választókerülethez tartozik – április 12-én kiderül, mindez mire vezetett.
Új felállás
A politikai mezőny a legutóbbi választások óta jelentősen átalakult. A kormánypárti oldalon továbbra is a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt szövetsége áll. Velük szemben a legerősebbnek, akár győzelemre esélyesnek is, Magyar Péter pártja, a TISZA tűnik, de a Mi Hazánk Mozgalom, a Demokratikus Koalíció és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is tudott országos listát állítani; a parlamentbe jutáshoz el kell érni a listára leadott szavazatok legalább öt százalékát.
Friss közvélemény-kutatások alapján több független intézet is a TISZA előnyét méri. A Medián 2026. márciusi felmérése szerint a TISZA a biztos szavazók körében 23 százalékpontos előnnyel vezetett a Fidesz–KDNP előtt, így akár kétharmados többségre is esélyes lehet. A 21 Kutatóközpont szintén jelentős, 10–14 százalékpontos TISZA-előnyről számolt be; a biztos szavazók körében 53–39 százalékos arányt találtak. A Závecz Research a pártot választani tudók között március legvégén 11 százalékpontos TISZA-előnyt mutatott ki. Más – kormányközeli – intézetek ennél szorosabb versenyt, vagy akár Fidesz-előnyt jeleztek, például a Nézőpont szerint akár 66 egyéni körzetet is elhódíthat a Fidesz a 106-ból, ami elég lenne a győzelemre. Fontos, hogy a közvélemény-kutatások nem jóslások, előrejelzések, hanem a felmérés idejére kialakult erőviszonyokat jelzik.
A kampány egyik leglátványosabb eleme Magyar Péter országjárása volt. Erről már viszonylag pontos számok állnak rendelkezésre: egy 80 napos körút során több mint 120 településen mondott beszédet, egy másik összesítés szerint a korábbi szakaszban 158 települést keresett fel. Ez példátlan intenzitású személyes kampánynak számít a rendszerváltás óta. Orbán Viktor márciusban indult neki a saját kampánykörútjának, bár korábban már „előreküldte” Lázár János minisztert.
A kampány másik fontos kérdése a finanszírozás. Független szervezetek, például a K-Monitor és a Transparency International elemzései szerint a kormánypártokhoz köthető kommunikációs kiadások – beleértve a plakáthadjáratokat és az állami médiában megjelenő üzeneteket – több százmilliárd forintos nagyságrendet is elérhetnek. Ezek becslések, mivel a párt- és az állami költések sokszor összemosódnak. Lapzártánk idejéig a közmédiában nem szerepelt a TISZA vezetője, miközben az állami tévé és rádió folyamatosan közvetítette a kormánypártok üzeneteit, a megyei sajtón keresztül is. Néhány hónapja az egyik legnagyobb közösségi portál, a Facebook nem engedi a politikai hirdetések közzétételét, azóta a TISZA elérése, ahogy erről március végén a Telex is beszámolt, jóval nagyobb lett a kormánypárténál.
Szintén visszatérő vitatéma a külföldi befolyás kérdése. Oknyomozó anyagok – például a Direkt36, 444.hu , a Vsquare és a Telex cikkei – foglalkoztak azzal a váddal, hogy az orosz és a magyar titkosszolgálatok különböző módokon segíthették a Fidesz-kormányt. Ezeket az állításokat a kormány rendre visszautasítja, de az biztos, hogy a politikai diskurzus részei maradtak.
Összefoglalva, a magyar választási rendszer alapjai viszonylag egyszerűek: két szavazat, egyéni és listás képviselők, általános és titkos választójog. Ugyanakkor a politikai verseny feltételei – a körzethatárok alakítása, a kampányköltések nagysága, a médiaviszonyok és a közvélemény-kutatások eltérő képei – rendkívül összetetté teszik a helyzetet. A legfontosabb, hogy mindenki menjen el, szavazzon a legjobb szándéka szerint.
Ha a szavazáson a két nagy párt között jelentős különbség alakul ki, akkor viszonylag hamar megismerhetjük az eredményt. Ha viszont nagyon közel lesz egymáshoz a szavazatok száma, akkor előfordulhat, hogy csak akkor lehet győztest hirdetni, ha a külföldön leadott voksokat is megszámolták, illetve az esetleges kifogásokat, jogi vitákat is elbírálták. Ez akár napokat is igénybe vehet.
Dési János
