Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
Csendes éj
Dettre Gábor Csendes éj című, a hetekben bemutatott új filmje abba a sorozatba illik, amikor állami támogatás nélkül, adakozásból, magánmecenatúrából, igen szerény költségvetésből készül olyan alkotás, amely messze lepipálja a száz- és százmilliókat, -milliárdokat elverő kurzusfilmeket.
A Csendes éjben nem történik más, mint két óra négy percen át két ember beszélget, vitatkozik, sír és szeret – ebből kanyarodik ki a nézőknek a sorsuk. Ami persze nem csak az övék, hiszen, hány, de hány hasonló élet lehet körülöttünk. Az egész nem csupán azért érdekes, mert lépésről lépésre bontakozik ki, mi történt velük, hanem elsősorban a két remek színész játéka szögezi a székbe a nézőt. Molnár Piroska és Vilmányi Benett külön-külön is a magyar színjátszás legnagyobbjai közé tartozik – akarom mondani, Molnár Piroska már oda tartozik, Vilmányi Benettnek meg minden esélye megvan arra, hogy közéjük kerüljön. Együtt zseniálisak. A történet amúgy nem indul komplikáltan. Egy fiatal fiú, Balu karácsony este megjelenik az apjánál és annak új feleségénél, hogy menedéket kérjen, de elzavarják. Ekkor összefut a szomszéd idős hölggyel, Rózsikával, aki bár tart a Covidtól – a járvány idején járunk –, behívja magához a sokszor indulatos, nyers, durva srácot. Beszélgetni kezdenek, kiderül, hogy Rózsika fia, aki Balu legjobb barátja volt, öngyilkos lett, Balu anyja éppen most halt meg, az apja súlyos alkoholista – igazi szociodráma. Mégsem ez a lényeg, hanem az, hogy ez a két különböző ember miként beszél, érdeklődik, törődik-e a másikkal vagy sem. Ne egy hollywoodi csinn-bumm cirkuszra számítson, aki megnézi, hanem kamaradarabra, amelyet gyakorlatilag végig egyetlen lakásban vettek fel. Sok-sok közeli kép, megszokott lakásbelsők, tárgyak – mondhatni, ismerős ez a világ akkor is, ha éppen mi nem így élünk. De körülöttünk, a szomszédban, a munkatársaink között ki tudja hányaknak ez a világa. Olyan film, amit érdemes megnézni, a tévék, streamingszolgáltatók is bátran műsorukra tűzhetik.
(Dettre Gábor: Csendes éj, 2024. Forgalmazó: JUNO11 Pictures)

Kádár-kori vezetők emlékei
Lehet-e gúzsba kötve táncolni? – állítólag így írta le az 1968-as gazdasági reform nehézségét annak egyik megalkotója, Nyers Rezső. A lényeg röviden: a szovjet típusú, tervutasításos rendszeren, amely finoman szólva sem hatékony, lehet-e javítani, piaci szemléletű elemeket belevinni. Kozák Gyula most megjelent könyvében egy 1981–1984 közötti kutatás eredményeit összegzi és ismerteti. Gazdasági vezetőkkel, a gazdaság irányítóival készítettek hosszú és alapos interjúkat arról, hogy ők mit gondoltak az új gazdasági mechanizmusról. Támogatták, ellenezték vagy csak eltűrték? Ki és miért viszonyult úgy, ahogy ehhez az akkor igen merésznek számító változtatáshoz, amelynek jelentős szerepe volt abban, hogy a Kádár-kori Magyarország valamivel jobb életviszonyokat jelentett a környező országokénál. Igen alapos, részletes interjúk ezek, amelyeket nagyon tanulságosan dolgoz fel a szerző. (Milyen logikus például, hogy a téeszvezetők támogatták leginkább a szabadabb gazdaságot – a könyvből kiderül, miért.)
A kutatás a maga idejében nem kerülhetett a nagyközönség elé, a nyilvánosságnak még akadtak határai. A mából nézve természetesen egészen más a jelentősége ennek a kötetnek, mint akkor lett volna, de akit érdekel a közelmúlt története, a kádári világ ellentmondásossága, annak kifejezetten érdemes elolvasnia.
(Kozák Gyula: hogy mi ezt túléltük… Portrévázlatok a Kádár-korszak vezetőiről, Balassi Kiadó 2024)

D. J.