„Tiszta apám vagyok” – interjú Trokán Nórával

A tanár, The Voice, A Nagy Duett, valamint lovak, Johnny Depp-film, színészet, fotózás – sok egyéb mellett ezek említhetők Trokán Nórával kapcsolatban rögtön az első pillanatban. Az Újbudai Nagykávéház műsorában eddigi életútjáról, munkásságáról és mindennapjairól is beszélgettünk a színésznővel.

Mit választanál: sorozat vagy nagyjátékfilm?

Nagyjátékfilm. Ennek most különös apropója van. Johnny Depp Magyarországon is forgatott, Modiglianiról szóló filmjében kaptam egy pici szerepet. Nagy lépés volt ekkora produkcióban ilyen emberekkel, ilyen stábbal dolgozni. Ha nem is a csúcspontja a karrieremnek, mindenképpen mérföldkő, hiszen Johnny Depp legendás, az egyik legismertebb rendező, színész. Az első nagyjátékfilm, amelyben 17 évesen játszottam, szintén amerikai volt. A harag napja az inkvizícióról szól, Christopher Lambert a főszereplője. A szolgáló lányát alakítottam, egész komoly jelenettel. Én mondtam el neki, hogy a családját elrabolták, az inkvizíció áldozataivá váltak. Nagy falat volt a forgatás. Azt sem tudtam merre, hány méter… Később egyre több nemzetközi filmet forgattak Magyarországon, gyakran hívtak, mára elmondhatom, hogy több külföldi alkotásban vettem részt, mint hazaiban. Nem tudom, ez jó-e, vagy sem. Nyilván az itthoniakban az ember nagyobb valószínűséggel kap fajsúlyosabb megbízásokat, mint egy A kategóriás amerikai sorozatban. Viszont jó szerepeket is meg lehet csípni, mint például a Vajákban. Óriási volt két epizódon keresztül játszani.

Ez indított el a színészi pályán, vagy a család? (Trokán Nóra édesapja, édesanyja és testvére is színész: Trokán Péter, Papadimitriu Athina és Trokán Anna – a szerk.)

Annával együtt kezdtük. A szüleimnek nem volt túl jó hír, hogy a gimi után mindkét lányuk színművészetire készül. Ők pontosan ismerték a szakmával járó kiszolgáltatottságot és nehézségeket. Apukám optimista, pozitív ember. Ő nyugtatta anyámat, hogy „úgysem tudsz mit csinálni. Ha már ez van, akkor örülni kell, hogy a lányok nem olyan szakmát választottak, amihez nem tudsz hozzászólni. Ha elakadás van, segíthetünk”. Amúgy nem szoktunk tanácsot kérni a szüleinktől. A tesómmal mindketten saját úton szeretnénk járni.

A mentalitásodat állítólag édesapádtól, mediterrán szépségedet édesanyádtól örökölted. Utóbbit mennyire érzed előnynek vagy hátránynak?

Megpróbálok a legobjektívebben és legszerényebben fogalmazni. Gyakran beskatulyáznak a kinézetem miatt. Előny, hogy az arcomat vászonra alkalmasnak látják. Hátrány, ha pusztán az arcom miatt nem néznek ki belőlem egy adott szerepet. Holott el tudnám játszani. Hál’ Istennek filmes és színházi pályafutásom alatt többször meg tudtam szabadulni az előítéletektől. A Kút című filmben Gigor Attila rendező a szabadszájú prostituált roma csaj szerepét osztotta rám. Hálás voltam. Ez volt szakmai pályafutásom egyik mérföldköve: sokan nem nézték ki belőlem. Színházban általában bátrabbak. Például Zsótér Sándor rendező. Nagyon határozott irányt mutatott a pályám elején. Gyakran osztott rám olyan szerepeket, amelyek ezt a „szép lány” karaktert felrúgják. Mint például a Nemzeti Színházben Eugene O’Neill Hosszú út az éjszakba című világhírű drámájában Mary Tyrone, az elvonókúráról visszatérő morfinista anya. Mary a műben hatvanéves, én 26 voltam. Embert próbáló volt, de nagyon szerettem.

Összességében egyébként színeimben inkább a görög vonalat hozom anyu révén: hosszú, sötét haj, sötét szemek, barna bőr. Apukám is szép ember. Ha egymás mellé teszik a képeinket, látni, hogy a vonásaink egy az egyben ugyanazok. Tiszta apám vagyok, alkatilag és gondolkodásomban is. Elsősorban a Trokán-vonalat és a nagymamámat hozom.

Mi jött a színház után? Egy időre hátat fordítottál A tanár című sorozattal…

Valóban elérkezett a pillanat, amikor két végéről égettem a gyertyát. Évi négy-öt bemutatóval, kényszerűségből, vagy éppen örömmel elfogadott szerepekkel ugyan, de futószalagon jöttek a premierek. Kecskeméten harminc­éves korom körül közeget váltottam. Felmértem, hogy ott és akkor már nem tudok magamból többet kihozni. Baromi jó dolgom volt, de kezdett elmenni a kedvem. Végül új hellyel és új műfajjal kaptam új lendületet. Kecskemét után az Örkényben egy évig két darabban játszottam. Majd szabadúszóként Kecskemétre mentem vendégszerepelni. Az egyik – A jóember Szecsuánból – azóta is a top 10 listámon van. A Brecht-darabban van a drámairodalom egyik legcsodálatosabb női szerepe, Sen Te. Zsótér Sándor rendezte, az volt az utolsó kecskeméti bemutatóm, 2017-ben. Azt nehéz überelni.

Mi adott még újabb lendületet?

A szabadúszás szabadságot és több időt adott. Ekkortájt jött az első nagyobb sorozatszerepem a Kossuthkifliben. Tény, nem ment akkorát, mint A tanár. Budapesten indult be a filmes karrierem. Bele is szerettem, hiszen jött a Kút, A tanár stb.

Miért ment ilyen nagyot A tanár?

Fogyaszthatóbb volt… A Kossuthkiflit nagyon szerettem, komoly meló volt, szép lett. Szerintem elsősorban a nyelvezetén csúszott el a dolog. Olvasásban ugyan szellemes. Fehér Béla írta. Föl-fölröhögtem, amikor olvastam, ám valószínű, vásznon túl bonyolult volt. Sokszor nem is feltétlen lehetett érteni.

Te melyiket szeretted jobban? A tanárt vagy a Kossuthkiflit?

Nem is tudom. Nem szeretem ezeket összehasonlítani, mindegyik jó és nehéz volt. A Kossuthkiflinél még pici baba voltam. A tanár későbbi, tapasztaltabb voltam. A Kossuthkifli történelmi, jelmezes alkotás. A tanárban egy suliban forgattunk, és annak a műfaja is nagyon-nagyon jó volt.

Ha egy rajongó leszólít az utcán, mi az első produkció, ami rólad eszébe jut?

Szerintem A tanár. Ez a sorozat a generációk legszélesebb skáláját szólította meg. A tinik és a nyugdíjas nénik is mind erre hivatkoznak, hogy „jaj, de szerettük”. Ennek igazán örülök, hiszen a legtöbben a színészi teljesítmény kapcsán szoktak a sorozatra hivatkozni. A The Voice-ra is büszke vagyok, bár ott másik oldalamat kellett aktivizálni. Nyilván azt is sokan emlegetik. Elég fárasztó volt. Az élő show-ban szereplő három tanítványommal, Fóris Szonjával, Kalocsa Lillával és Galambos Péterrel különösen szoros lett a kapcsolat. A versenyen jobban izgultam értük, mint egy premier előtt magamért.

Mi a helyzet a fotózással?

A mindennapjaim része. Két évvel ezelőtt jelent meg az első albumom, Mielőtt címmel. Büszke vagyok rá. Ebben a színpadra lépés előtti pillanatokban fényképeztem le a színészeket. Intenzív és tanulságos volt. A színpadi takarásban mindenki kiszúrja, ha valaki nem oda való: ki az, mit keres itt? Premier előtt a színészeknek ilyenkor majdnem minden olyan, mint egy szülőszobán, amikor mindenkinek megvan a maga funkciója. Az album készítésekor igyekeztem láthatatlanná válni, takarásban voltam. (Nyilván jeleztük előre, hogy ott leszek.) Segítséget jelentett, hogy a kollégák tudták, nem idegen fotós érkezik. A képek azt mutatják, hogy tényleg sikerült az intim pillanatokat elkapni. Most egy színészeket képző független intézmény tanárait fogom fotózni. Bodó Viktor színész, rendező kért fel a feladatra. Így ismét szakmán belül maradok. Gyakran megyek társulatokat, elő­adást, portrékat, klasszikus headshotot (szűk kivágású portré) fotózni. Utóbbiakat küldik a castingokra. Reálisan mutatja az alanyt, természetes sminkkel, természetes frizurával.

Újabb téma: Táncos vagy Lajos?

Ilyen kérdés nincs. Meg sem hallom (nevet). Táncos a lovam, Lajos a kutyám. Imádom Lajost. Ő egy gyerek, három és fél éves. Sokat dumál, ahogy a pulik szoktak. Egész nap magyaráz. Általában mindenhova jön velem, de interjúra nem hozom, mert egy idő után biztos, hogy megszólal: besípol, csipog. Jelzi, hogy ő is itt van. Lovagolni viszont mindig elkísér, hetente többször is. Nemsokára gyakrabban, mert Táncoshoz közelebb fogunk költözni. Bár nagyon szerettem itt élni, és fáj a szívem, elköltözünk Újbudáról. Az Ulászló utca környékén születtem, Őrmezőn nőttem föl, a kerületben jártam óvodába, iskolába. Szinte az egész életemet Újbudán éltem. Szóval kár-kár, de elmegyünk. Viszont legalább gyakrabban látom majd Táncost és Bombayt. Utóbbi a férjem lova. Teljesen összenőtt a két ló, együtt laknak, egy mezőn.

Lovaglást is tanítasz?

Igen, suttogó módszerrel. Legalábbis a nagyközönség így ismeri a Robert Redford-filmből, amelynek alapja egy könyv. Az igazi suttogó az amerikai Monty Roberts, neki köszönhető, hogy a metódust világszerte alkalmazzák. A film nagyon aranyos módon mutatja ezt meg, de kicsit felszínesen. A módszer egyik része egyszerű, könnyen elsajátítható. A személyiségben okozott változások miatt ugyanakkor nehéz. Fontos, hogy a lovas nyugodt, kiegyensúlyozott, az önbizalma egészséges legyen. Így tud a lóval együtt dolgozni. A lovak mindenre azonnal reflektálnak. Ha egy picit félsz, idegesebb vagy, megérzik. Erősek a szenzoraik, mivel menekülő zsákmányállatok. A folyamatos életveszély az életük része; ösztönszerűen. Akkor is, ha lovardában, karámban vagy istállóban laknak. A módszer pont ezt használja, nincs köze a tényleges suttogáshoz. Mindenki azt hiszi, hogy a ló fülébe sutyorgok, de nem erről van szó.

Bombay gazdájaként említetted először a férjed. Miért kezeled ilyen diszkréten a magánéleted? Ha jól tudom, kaszkadőr…

Hát nagyon nem. Ezt te hol hallottad? (nevet) Látod? Épp ezért nem mondok semmit. Elég volt, hogy egyszer annyit megosztottam, hogy ő is a filmes szakmában dolgozik, kamera mellett. Viszont nem közszereplő, inkább a háttérben szeretne maradni. Ebben mindketten egyetértünk. Jól ismerem a bulvár világot, a Nagy Duett óta látom, hogyan működik. Tudatosan igyekszem meghúzni a határokat a magánéletem és a celebvilág között. Nem szeretnék celeb lenni, ám Magyarországon sajnos elég gyakran elmosódik a celeb, a híres ember és a művész közötti határvonal. Én elsősorban színésznő kívánok maradni. A bulvárban nincs megállás, én viszont kifejezetten szeretném, hogy a magánéletemet tiszteletben tartsák. Hál’ Istennek, ezt a legtöbben tudják.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Szeretném a nemzetközi filmezést csiszolgatni, továbbfejleszteni. Jó lenne, ha ugyanígy sok külföldi produkció készülne Magyarországon. Nyilván egy idő után anyuka is szeretnék lenni. Várom az új lakhelyen az új életet. Mindez izgalmas és várakozással tölt el.

Tóth Kata

A ROVATBÓL

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support