Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
Mostanában rászoktam az online antikváriumokra, akad belőlük több is. Viszonylag olcsón fantasztikusan jó könyveket lehet kifogni. Nem mindig bírok a kísértésnek ellenállni, pedig a polcok nem végtelenek.
Legutóbb valahol Karinthy Ferenc Szellemidézés című könyvéről olvastam méltatást, és úgy éreztem, azonnal szükségem van erre az 1944-ben íródott könyvecskére. Egy gombóc fagyi áráért jutottam hozzá, igaz, nem első kiadás, hanem a 2000-es évekből származik. Karinthy Frigyes fia – aki akkor még csak a tollát próbálgatta –, Budapest ostroma alatt, a pincében kezdte megírni gyermek- és fiatalkora történeteit, felidézve édesapja alakját, családi életüket. Furcsa, bohém apját, aki nem illett bele a polgári világ hétköznapjaiba – újra és újra meglepő dolgok estek meg vele, amit magának sem tudott megmagyarázni. Aki mindenféle értelmetlenséget összevásárolt a városban, bár ezekre semmi szüksége nem volt, állandó pénzzavarban. De mit ér az élet piros öngyújtó nélkül, és persze szükséges hozzá egy felhúzható zsebmakimajom is. Szintén piros kivitelben.
Előkerülnek a testvérek történetei is. (Közismert anekdota, hogy Karinthy Frigyes felesége, Ferenc anyja, Böhm Aranka így fordult a férjéhez: Frigyes, a maga gyereke meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket.) Kamaszkori álmodozások, csínyek és ugratások – Ferenc ezeknek felnőttkorában híres-hírhedt mestere lett. Az élet mégsem egyszerű és vidám, mindez olyan szívszorító szépséggel megírva, amire csak egy Karinthy képes.
Két egészen elképesztő részre hívnám fel a figyelmet. Az egyik, amikor a gondolataiban elmerülő apa meglátogatja nyaraló gyermekeit, majd hirtelen otthagyja őket, hogy átugorjon Móricz Zsigmondhoz Leányfalura, de az íróbarát nincs otthon. Ekkor leugrik Siófokra, ahol a felesége nyaral. S ez a másik: a nyaralóhelyen egy rejtői buliba és verekedésbe keveredik – nemhiába Rejtő Jenő az egyik főszereplő ebben – hamiskártyások, verőlegények és nagydumás fickók közé. Folyik a pezsgő, valaki a készülő tanulmányából olvas föl, de őt megpofozzák. Aztán zene, tánc. Aztán összetörnek egy kocsmát. Egy iparbáró fia tíz üveg francia pezsgőt rendel az „íróbácsi” tiszteletére. Jön az úszóverseny a Sió csatornában – csakis ruhástul. Másnap persze fejfájás. Ráadásul Böhm Aranka is botrányt rendez reggelinél a panzióban, mert imádja, ha mindenki őt figyeli. Frigyes felrohan a szobájába, leül – és meghal.
Ámde az élet megy tovább. Újabb botrányos partik, italok – s miközben a regényt olvassuk, szomorúan nevetünk, mert tudjuk, ennek a világnak vége. Nemcsak az éppen akkor bekövetkező drámai társadalmi változások miatt, hanem mert a fiatalság valami olyasmi, ami gyorsan elillan – ezt egy regényíró természetesen sokkal, de sokkal ügyesebben fogalmazza meg. Karinthy Ferenc nekem legjobban tetsző írása ez. (Hasonló címmel írt később egy színdarabot is anyja és apja viharos kapcsolatáról.) Mert a humornak, a kedvességnek, a fájdalmas események leírásának ilyen összhangját talán sosem találta meg többé – pedig sokat és köztük jókat is írt.
(Karinthy Ferenc: Szellemidézés)
D. J.
