Két választást is tartottak június elején Magyarországon. Ahogy az egész Európai Unióban, európai parlamenti választást, emellett nálunk – és még néhány országban – önkormányzatit is. Két egészen más logikájú megméretést tolt egybe az Orbán-kormány, illetve az Országgyűlés az alaptörvény 2022-es módosításával.
Az EP-választás tisztán listás, itt a pártok külön indultak, míg az önkormányzatin sok-sok koalíció, együttműködés volt kénytelen alakulni a folyton változó törvények közepette az ellenzéki térfélen. Ráadásul a helyhatósági választáson egymással párhuzamosan volt közvetlen szavazás (a kerületi polgármesterekre és a főpolgármesterre), valamint listás (a Fővárosi Közgyűlésre és a vármegyeiekre). Ahhoz, hogy egyszerre lehessen megtartani ezt a kettőt, az önkormányzatit előre kellett hozni; a most hivatalban lévő polgármesterek és testületek mandátuma októberig tart, akkor iktatják be a júniusi győzteseket. (Ahol új embereket választottak, más összetételű testületek alakulnak, ott ez bizony furcsa helyzeteket teremthet. A régiek már tudják, hogy napjaik meg vannak számolva – ahogy az apparátus egy részének is –, az újaknak pedig még várniuk kell, amíg munkához láthatnak.)
A fővárosi kerületek többségében megmaradtak az eddigi, a kormányhoz képest ellenzéki polgármesterek, kivéve az első kerületet, azaz a Várnegyedet, amit elvitt a Fidesz. Ugyanakkor több helyen izgalmasan alakult a verseny. Zuglóban az eddigi közös baloldali polgármester, Horváth Csaba ellen elindult alpolgármestere, Rózsa András – a Momentum jelöltjeként és a kerület országgyűlési képviselője, Hadházy Ákos támogatásával. Sokan tartottak attól, hogy az ellenzéki szavazók megosztásával behozzák a Fidesz jelöltjét nevető harmadikként, de Rózsa magabiztosan nyert, a régi motoros Horváth a harmadik helyre szorult. A Ferencvárosban is többesélyes lett a verseny azután, hogy a polgármester Baranyi Krisztina ellen nemcsak fideszes vetélytárs indult, de bejelentkezett a kerület korábbi sikeres SZDSZ-es polgármestere, Gegesy Ferenc is, aki a legutóbbi időkig Baranyi közvetlen tanácsadója volt. Baranyi Krisztina elsöprő győzelmet aratott, sőt, az őt támogató jelöltek az összes egyéni képviselői helyet elvitték az újrainduló korábbi testületi tagok elől. Józsefvárosban az egykori újságíró, Pikó András újrázni tudott, és a testületben is erősebb többségre számíthat (itt több körzetben nem született megegyezés az MSZP-s jelöltekkel, de sikertelenül indultak a Pikó-csapat ellen).
Egészen komoly fordulat, hogy a Fidesz erős bázisának tekintett XII. kerületben a Magyar Kétfarkú Kutya Párt teljes győzelmet aratott: ők adják a polgármestert, Kovács Gergelyt és a testület többségét is. Igaz, ehhez talán az is kellett, hogy a 2006 óta regnáló fideszes polgármester, Pokorni Zoltán nem indult. S ha már Budán járunk, a fiatal és dinamikus Örsi Gergely megőrizte pozícióját a II. kerületben, ahogy az óbudai Kiss László is, ráadásul mindketten biztos többségre támaszkodhatnak a képviselő-testületben. Újbudán dr. László Imre szintén magabiztosan győzött, polgármesteri megbizatását megőrizve folytathatja a munkáját, maga mögött tudva a testület többségét.
A Belvárosban a korrupció elleni küzdő Juhász Péter nem tudott nyerni a fideszes Szentgyörgyvölgyi Péterrel szemben, míg Újpestet simán hozta a baloldal jelöltje Trippon Norbert.
A XIII. kerületben már-már örökös polgármester a nagyon népszerű Tóth József, és más pesti belső városrészekben is helyükön maradnak az eddigi ellenzéki polgármesterek, Soproni Tamás Terézvárosban és Niedermüller Péter Erzsébetvárosban. A külső kerületekben sem történtek érdemi változások, több önkormányzat kormánypárti vezetésű maradt; pikánsan alakult a csepeli helyzet, ahol a 2014 óta hivatalban lévő, volt fideszes Borbély Lénárd nyert csapatával együtt, miközben a Fidesz csepeli „erős embere”, Németh Szilárd szerette volna őt távol látni az önkormányzattól.
Ami Budapestet illeti, lapzártánk idején még nem dőlt el, ki lesz a főpolgármester. A választás a jelenlegi városvezető, Karácsony Gergely minimális előnyével zárult, az ellenlábasa, Vitézy Dávid által elindított fellebbezési folyamat végeredményére várni kell (lásd írásunkat az 1. oldalon). Akárkit hirdetnek ki győztesként, nehéz dolga lesz. Az Országgyűlés tavaly decemberben a Mi Hazánk javaslatára megváltoztatta a Fővárosi Közgyűlés megválasztásának szabályait, pontosabban visszaállíttatta a 2014 előtti rendszert. Az utóbbi két ciklusban a kerületi polgármesterek, a kompenzációs listáról bejutott jelöltek és a főpolgármester alkották a 33 tagú testületet. A régi-új szabályok szerint viszont a budapestiek most pártlisták közül választhattak a közgyűlési tagokra vonatkozó voksoláson, az a párt állíthatott listát, amelyik főpolgármester-jelöltet vagy legalább három kerületben polgármesterjelöltet tudott állítani. A nemrég berobbant Tisza Párt rögtön 10 helyet szerzett – az eddigi szabályok szerint egy sem jutott volna neki, ahogy a Fidesznek sem lett volna feltétlenül 10 közgyűlési képviselője. A kerületi polgármesterek által meghatározott közgyűlés esetek többségében képes volt szakmai döntéseket hozni. A listákon bekerült tagokat valószínűleg erősebben mozgatják majd a pártérdekek – ez majd október után derül ki.
Gyors kitekintés az országra. Miskolcot és Egert elvesztette az ellenzék – mindkét városban összevesztek egymással az érintett pártok, több jelöltet is indítottak. Győrben a kormánypárti erők jártak így, ahol az öt évvel ezelőtt adriai hajóútjával országos ismertségre szert tevő Borkai Zsolt elindult az önkormányzat fideszes vezetőjével szemben, ám az ellenzék jelöltje kapta meg a polgármesteri széket (végül itt is lesz újraszámlálás). Újbuda környékén Wittinghoff Tamás „szokás szerint” ismét Budaörs polgármestere lett, ahogy Érden is újrázhat Csőzik László.
D. J.
(Fotók: MTI)
