Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
Nem én írom, nem engem ír
Verset olvasni dőzsölés és luxus. Olyan luxus, amihez csak pár perc szabadidő és néhány jó költemény kell. Az előbbiben nem tudunk segíteni, de egy megállónyi, egy kávézásnyi, egy lefekvés előtti pici ideje biztos mindenkinek akad. Verset viszont rengeteget tudunk ajánlani – legyen most a Parti Nagy Lajos 70. születésnapjára megjelent jókora kötet, a Hadd legyek hűs. Ebben gyűjtötte össze a szerző eddigi verses életművét. Nagy számban már korábban megjelent alkotásokból áll össze ez a majdnem nyolcszáz oldal, de tartalmaz száznál több olyat is, amely kötetben most kerül először a közönség elé. Mindezek 1970–2023 között keletkeztek. Történelmileg is értékelhető korszak – hú, de mennyi minden változott a kezdetektől. S nyilván a művész is, aki tehetséges, reményteljes fiatal szerzőből méltán közkedvelt és népszerű poétává vált. Természetesen sok minden nem olyan ma már, mint a ’70-es években volt, de megmaradt a fanyar, sajátos hang, a különleges szófűzés, a játékosság, a nyelvi lelemények sora. Az ember olvasás közben elcsodálkozik, hogy az a nyelv, amelyet minden nap használ, nyű, ront, javít ilyen elképesztő dolgokra képes. Illetve nem is a nyelv, hanem a költő maga. Az írás, az alkotás témája amúgy sokszor előjön Parti Nagynál. Például akkor, amikor kollégáit is megidézi – nehéz kiragadni pár sort, mert nagyon egyben van az egész, de próbáljuk meg: „Nem én írom, nem engem ír/ A kettő között valahol,/ a textus fordított radír,/ itt most egy kicsit maszatol. (…) Nagy vonalakban versszerűség,/ fölsejlenek a lábai,/ kotyogó, kissé rímnemű stég,/ fönt s lent a víz vagy valami/ tartós zselé a ködben,/ melankólia porckopása.” (Darvasi-tárgy {alkalomkor}).
Az efféle vastag könyvek komoly előnye, hogy hosszú időt el lehet velük tölteni. Parti Nagy világába jó lemerülni, és miközben olvassuk, pompás arra gondolni, hogy semmi baj, még sok maradt hátra. Egyszer persze még a legvastagabb verseskönyv is véget ér. De sebaj, jöhetnek akkor PNL novellái, regényei.
(Parti Nagy Lajos: Hadd legyek hűs, Magvető Kiadó, 2023.)
Bábel
Duda Éva Társulata Bábel címen mutatott be egy izgalmas és érdekes darabot, amelyet a Budapest Táncfesztiválon adtak elő a Nemzeti Táncszínházban, és ha minden jól megy, újra műsorra kerül Budapesten még idén, érdemes figyelni a programot. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a modern táncot, valamint azoknak is, akik ezt az előadást megtekintve kedvelik majd meg a műfajt. Vigyázat, könnyű rászokni! A Bábel komoly mű, fontos a mondanivalója – de azért tánc, mert nem olyan egyszerű ezt szavakba önteni. Sőt, valószínűleg nem is érdemes, attól olyan ütős, hogy a test nyelvén próbál megfogalmazni gondolatokat, kérdéseket arról a zavaros, sokszor nehezen érthető világról, amely körülvesz minket, és ami mégis maradandó, ha folyamatosan változik is, ha a kis győzelmeket, nagy vereségek, veszteségek követik is. Az előadás látványos, izgalmas, néha egészen akrobatikus elemekkel tarkított, a díszlettelen színpadképet a hatásos világítás teszi teljessé, mindehhez jönnek Remete Kriszta remek jelmezei és fantasztikus maszkjai.
(Duda Éva Társulat: Bábel; rendező-koreográfus: Duda Éva; jelmez, maszk: Remete Kriszta; zene-montázs: Konsiczky Dávid)
D. J.
