Az emu, a görög teknős és szakállas agáma, de még a nyúl is egzotikus kisállatnak minősül, ha házi kedvencként akarjuk tartani. Van, amihez a természetvédelmi hatóság engedélye kell, és van, hogy belátásunkra van bízva, tudjuk-e vállalni a felelősséget. A meggondolatlanul vásároló és hamar kiábránduló gazdák miatt sok élet kerül veszélybe. Dr. Jandó Tamás, az Egzotikus Állatgyógyász Szakorvosok Társaságának elnöke, valamint Meier Krisztina, az Első Nyúlmentő Alapítvány elnöke az edukációt tartja a legfontosabbnak.
Mi számít egzotikus kisállatnak, és mi az, ami otthon engedéllyel vagy akár engedély nélkül tartható?
Jandó Tamás: Az emberek fejében ez inkább misztikumként él, kígyókra, mérges pókokra gondolnak. Valójában azonban minden állat ide érthető, ami nem kutya, macska, ló vagy haszonállat. Alapvetően három kategóriára oszthatjuk az egzotikus kisállatokat. Van, ami szabadon tartható otthon, nem kell hozzá semmilyen dokumentáció. Van, amihez engedély vagy valamilyen dokumentáció kell, a harmadik csoport pedig semmilyen körülmények között nem tartható, csak például állatkertekben, hatósági területeken, meghatározott körülmények között. Az emu (a strucc alakúak rendjébe tartozó nagy testű madár) meglepő módon kedvtelésből is tartható, bár sok esetben gazdasági haszonállatnak számít. A méreganyaggal rendelkező állatok, mint egyes kígyók és pókok, különböző engedélyekkel élhetnek otthonunkban, és a közkedvelt görög teknős is engedélyköteles. A CITES (Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) szabályozása szerint dokumentáció, egyedi azonosító és regisztráció szükséges a természetvédelmi hatóságnál. Ami nem lehet házi kedvenc, az például az oroszlán, de szerintem senkinek nem kell megmagyarázni, hogy miért. Az egzotikus állatok közül a leggyakrabban talán a nyulakat választják. Ezekkel találkozunk a klinikáinkon is rendszeresen.
Hogy kell otthon nyulat tartani?
Meier Krisztina: Magyarország harmadik legkedveltebb kisállata a nyuszi – sokféle testalkatú lehet, és kinti vagy benti életben is lehet gondolkodni, de általában társállatként bent szokták tartani. Beszéljünk az egyszerű fajtákról, például a kosorrú vagy az oroszlánfejű nyúlról. Ezeket tenyésztőktől is be lehet szerezni, de mentett társaikat is örökbe lehet fogadni. A nyuszik megrághatják a kábeleket, tapétákat, kárt okozhatnak az ajtófélfákban, de mindezek ellenére nem hiszem, hogy kizárólag ketrecben lenne a helyük, mert hatalmas a mozgásigényük, amit kifutókkal meg lehet oldani. (Vannak olyan nyúlmániások, akik szobákat alakítanak ki nekik.) Lényeges a biztonságos környezet, például ha kiengedjük az állatot, takarjuk le a ketrec tetejét, mert ha felugrik rá, és beakad a lába, könnyen eltörheti. Ilyenkor komoly sebészeti beavatkozás szükséges. Szerintem a házi nyuszik sokkal alkalmasabbak kinti tartásra, de akkor is emberközeli élményt kell nekik nyújtani. Nagyon fontos, hogy minden oldalról körül legyen határolva a területük, alulról ne tudják átásni magukat a szomszédba, felülről ne tudjon bemászni hozzájuk más állat, macska, nyest vagy patkány. Ne köpjék be a legyek, nyáron ne forrósodjon fel a vizük, télen ne fagyjon be. Oda kell rájuk figyelni, akár bent, akár kint élnek.
Ha valaki egzotikus állatot választ magának, honnan tud tájékozódni az igényeiről, illetve azokról a felszerelésekről, amelyeket be kell szereznie?
M. K.: Javaslom, hogy keressék meg az Első Nyúlmentő Alapítvány honlapját. Ott megtalálható a nyúltartás tízparancsolata. Az alapítványnál nemcsak az a célunk, hogy a megunt húsvéti nyuszikat megmentsük és rehabilitáljuk, majd gazdát keressünk nekik, hanem az emberek tájékoztatása is.
J. T.: Az edukációt mi is kifejezetten előtérbe helyezzük. Amikor első oltásra hoznak egy kisnyulat, az idő nagy részét nem a vizsgálat teszi ki, hanem a tulajdonosok tanítása. Ott tart a magyar társadalom, hogy egy mobiltelefonnak jobban utánanézünk, mint egy állatnak, amit sokszor az interneten vásárolunk. Ráadásul a webes információtúltengés miatt igen nehéz szelektálni a tudnivalókat. Például szakállas agáma, kaméleon, leguán, görög teknős vagy különböző békafajok tartására nem biztos, hogy találunk olyan adekvát leírást, ami nem eredményezi az állat károsodását.
Milyen kérdéseket tegyen fel magának az, aki valamilyen különleges állatot szeretne?
J. T.: Szerintem a legfontosabb, hogy „biztos tudom, hogy kell tartani?”. Amíg erre nem tudunk igennel válaszolni, addig neki se álljunk a vásárlásnak.
Honnan tudhatjuk, hogy kompatibilis-e a családunkkal? Például hazaviszem a nyuszit, de már van otthon egy kiskutyám meg egy kiscicám.
M. K.: Ha vannak egyéb háziállatok, akkor úgy kell megoldani, hogy a nyuszi elkülönülve élhessen, mert nem biztos, hogy együtt tudnak működni. Felügyelet nélkül én nem hagynám sem kutyával, sem macskával, akkor sem, ha szelídek. Hosszú távon stresszben tarthatja a nyulat, hogy egy ragadozóval lakik. De az ő személyiségük is nagyon eltérő, a félőstől a vérnyúlig van mindenféle. Ha agresszív a nyúl, megkergetheti a kutyát és a macskát is. Célszerűbb a nyúl mellé nyulat társítani. Anyagi vonzatai is vannak az állattartásnak. Például még a legjobb körülmények között is gyakran előfordul a nyulaknál a bélelzáródás, ami gyors orvosi beavatkozást igényel, és akár kétszázezer forintos kiadással járhat. Ezt nem biztos, hogy a család megengedheti magának.
Mennyire szoktatható az emberhez a nyuszi? Lesz-e olyan kezes, mint mondjuk egy kutya, vagy odadörgölőzik-e a lábunkhoz, mint egy macska?
M. K.: Háziállat, de a habitusuk teljesen eltérő. Vannak olyan nyulak, amiket nem lehet levakarni az emberről. És nemcsak azért rohan oda, üdvözli a gazdit, mert tőle kapja a kaját, hanem mert jókedve van. Én húsz esztendeje nyulazok, fiatalkoromban dobermannjaim voltak, és bocsánat, hogy ezt mondom, de méltóságon alulinak tartottam a nyulakat. Valójában azonban imádnivalók, és most már azt vallom, hogy nyúl nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Honnan ered a vonzódásuk az egzotikus állatokhoz vagy bármilyen kisállathoz, és miért ezt a foglalkozást választották?
M. K.: Amikor megvettem a legelső nyuszit a tízéves kislányomnak, tudtam, hogy magamnak veszem. Én abba a kisállatba beleszerettem. Ő tíz eztendeig volt velem. A társa, akit egyébként nem tudtam vele összeszoktatni, hét és fél éves korában halt meg. Az nekem durva lelki traumát okozott, három-négy hónap volt, amíg elkezdtem feldolgozni. Abban az időben szerveződött pár nyúlőrültből egy csoport a közösségi hálón, és elkezdtek nyuszikat menteni. Mindig is volt hajlamom az állatvédelemre, és ez remek lehetőségnek kínálkozott. Amúgy vannak otthon CITES-köteles madaraim is, és nagyon lehet őket szeretni.
J. T.: Nekem klasszikusabb a vonzódásom. Amikor nyolc-kilenc évesen elolvastam a Doktor Dolittle című könyvet, eldöntöttem, hogy sok állatot szeretnék. Ez azóta megvalósult. Az elmúlt pár esztendőben mentettünk a feleségemmel tyúkokat, fürjeket, most egy mókus lakik nálunk, akit arra tanítunk, hogy kell megfelelően mozogni. Van kilenc tengerimalacunk, vannak kutyáink, van macskánk, hörcsögünk, görög teknősünk, ékszerteknősünk, szakállas agámánk. Nemrég halt meg sajnos a nyuszink. Hozzánk nagyon sok állatot hoznak, mert a tulajdonosa nem szeretné tovább tartani, vagy állatmentők kobozták el, esetleg meghalt a gazdája. Ott marad nálunk, és mi örökbe fogadjuk. Azért van a családnak egy kapacitása, amit fizikailag, anyagilag és minden téren bír. Azt gondolom, ezt már elértük.
M. K.: Ha valamilyen oknál fogva meg kell válni az állattól, akkor méltóságteljesen tegyék. Ne rakják ki a kuka mellé, hanem nézzenek utána, ki tudná befogadni, vagy ki tud segíteni. Az nem állapot, hogy kidobáljuk a kis állatokat mozgásképtelenül és betegen.
J. T.: Minden állattól lehet tanulni. Minden állatnak van egyénisége, még a legegyszerűbb békának is. Állatorvosként magamról is azt tudom mondani, hogy az állatok tartását menet közben lehet a legjobban megtanulni. A tankönyvek csupán iránymutatást adnak. Hangsúlyozni szeretném, csak úgy vásároljunk vagy fogadjunk örökbe állatot, hogy előtte igen alaposan utánanéztünk. Sokszor próbálom elmagyarázni a tulajdonosoknak, amikor már a rendelőben vannak, hogy a probléma megelőzhető lett volna.
Feigl Enikő
Mi az a CITES?
Angol nevének (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) kezdőbetűiből képzett betűszó, jelentése: egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről. Az egyezményt 1973-ban fogadták el. 182 ország és az Európai Közösség is aláírta. Hazánkban 1985 óta hajtják végre a CITES előírásait. Egyrészt ellenőrzik az országon átmenő szállítmányokat, másrészt Magyarország is felvevőpiaca a veszélyeztetett állat- és növényfajoknak, illetve a belőlük készült termékeknek. Ennek ellenőrzése is feladat. Harmadrészt hazánkban is élnek olyan fajok, amelyek keresettek a nemzetközi kereskedelemben, ezek jogellenes forgalomba hozatalát is meg kell akadályozni. Egyes CITES-es, illetve uniós rendeletben szereplő állatfajok egy része természetvédelmi oltalom alatt áll, azaz Magyarországon védett/fokozottan védett (például vidra, barnamedve, solymászatra használt madarak, nyílfarkú réce, rákosi vipera) vagy veszélyes állatnak minősül (például nílusi varánusz, a krokodilok vagy az anakondák). Ennek megfelelően a CITES-dokumentumokon kívül más engedélyek is szükségesek tartásukhoz, behozatalukhoz. Vásárlás vagy eladás előtt az illetékes természetvédelmi hatóságnál kell érdeklődni, hogy milyen engedélyeket kell beszerezni – olvasható a www.cites.hu oldalon.
