Leadták az önkormányzati képviselőjelöltek az ajánlásgyűjtő íveket, magasabb szintre kapcsolhat a választási verseny. A tiszta, etikus kampányt ígérő dr. László Imre polgármester lapunknak elmondta, egy friss felmérés szerint mennyire elégedettek a lakók az önkormányzat munkájával, de beszélt hitvallásáról, a Tisza Párt színre lépéséről, valamint a hosszúréti építkezésről is.
Túl van az első próbán. Milyen hangulatban telt a polgármesteri ajánlásgyűjtés?
Ha a kampány ilyen barátságos hangulatban telne, azzal nagyon-nagyon ki tudnék egyezni. Az első nap összegyűlt a szükséges minimum ötszáz támogató aláírás, sőt, közel hatszáz ajánlást kaptam. Sokan odajöttek hozzám szót váltani, de ez nem volt kivételes helyzet, hiszen rengeteget járok a kerületben. Például a Vahot utcai piacon szoktam bevásárolni szombatonként. Végigsétálok a soron, közben vásárlókkal, árusokkal beszélgetek, na meg azokkal, akik megállítanak egy-egy kérdésre. Ezek a beszélgetések nagyon fontosak, mert ilyenkor az emberek elmondják, szerintük mit kellene jobban csinálnunk, vagy javaslatuk van, mivel foglalkozhatna még az önkormányzat. Ez így van rendjén, hiszen nekem őket kell képviselnem.
Apropó visszajelzések. A Medián Újbudán végzett közvélemény-kutatásából kiderült, a lakosság elégedett az önkormányzat munkájával. Mennyire és miben?
Ezek a visszaigazolások azért lényegesek, mert ahogy a menedzsertechnikában mondják, ha valami jó, azt meg kell erősíteni. Ha pedig valamivel elégedetlen a választó, arra kell törekedni, hogy megtegyük a korrekciót. Ezek sokszor nehéz dolgok, de már az is komoly eredmény, ha fokozatbeli javulást tudunk elérni. Például bármennyire szeretném, nem tudom megígérni, hogy a parkolást az egész kerületben zökkenőmentessé tegyük, mert több parkolóhelyre van igény, mint amennyi van. A dolog tehát matematikai akadályokba ütközik. A kutatásról szólva, jólesett látni, hogy az itt élők közel kétharmada elégedett a munkánkkal, ám ettől még nem dőlhetünk hátra. Tudatosan választottuk a Mediánt, mert ez a cég politikai befolyással nem igazán vádolható. Az ezerfős telefonos közvélemény-kutatás 60 százalékos elégedettségről számolt be, ami azt jelenti, hogy ennyien adtak ötöst vagy négyest az önkormányzat teljesítményére. Ez felettébb jó eredmény, főleg ha összehasonlítjuk a fővárosnak vagy a kormánynak adott osztályzatokkal. Mindezek alapján azt mondhatom, az emberek érzik, hogy a csapatunk értük dolgozik.
A 2024-es választásokon egészen színes társaság áll rajthoz, köztük a Kétfarkú Kutya párttal, valamint a Tisza Párt utolsó pillanatban bejelentkező jelöltjével, aki ugyan lehet, hogy csupán a párt fővárosi bejutását kívánja erősíteni, mégis növeli az ellenfelek számát. Milyen ebben a mezőnyben indulni?
Ha én korrekten és sportszerűen állok a kérdéshez, a véleményem csak az lehet, hogy mindenki, aki megfelel a jogi feltételeknek, az odaállhat a startvonalhoz. Tehát az égvilágon semmi kifogásom nincs az ellen, ha valaki elindul. Bocsánat a kifejezésért, nem kezdek el hisztizni, hogy jaj, Istenem, ő miért? Mit akar itt? Érvényesülni akar, ez természetes. A Tisza Párt valóban többször hangsúlyozta, hogy a kerületi indulásuk esetén technikai jelölésről van szó. Ahhoz, hogy bekapcsolódhassanak a főváros politikai életébe (bejussanak a közgyűlésbe – a szerk.), vagy főpolgármester-jelöltet, vagy minimum három kerületben polgármesterjelöltet kell indítani. Az idő rövidsége miatt az utóbbit választották. Tehát nekik elsősorban a fővárosi lista a fontos, az aláírásgyűjtésen is számos alkalommal hagnsúlyozták, nem akarják befolyásolni a helyi erőviszonyokat, mindenki arra a polgármesterjelöltre szavazzon, akire korábban szándékozott, és megköszönik, ha a választók támogatják a fővárosi bejutásukat.
A kampányban pedig valóban mindenki ígér valamit, mi is. De arra kérek mindenkit, engem és a csapatomat elsősorban ne ennek alapján ítéljenek meg, hanem az elmúlt négy és fél év munkája alapján. Hogy mit tudtunk elérni. Például azt, hogy a K-monitor átláthatósági listáján Újbuda Önkormányzata a második helyen áll, mert a gazdálkodása tökéletesen átlátható. A jelentésben nemhogy nyoma nincs annak, hogy bizonyos forrásokat szabálytalanul vagy nem optimálisan használunk föl, de azt is megállapítja, hogy célirányosan, mindig a szükségletekre koncentrálva gazdálkodunk. Hadd utaljak a pandémia időszakára, amikor az önkormányzati dolgozók egészségügyi szűrésére költöttünk, vagy az energiaár-robbanás miatt bajba kerülő háziorvosok rezsitámogatására. Saját forrásból hoztuk létre a Diabétesz Központot, a Madárhegyi Gyermekligetben hamarosan elkészülő óvodát, bölcsődét, háziorvosi rendelőket, játszótereket és közösségi teret, valamint az átadás előtt álló, 60–80 ezer gyermek szakellátását biztosító Gyermekegészségügyi Központot. Büszkék vagyunk, hogy a budapesti kerületek között messze nálunk zajlott a legtöbb egészségügyi beruházás. Építettünk és felújítottunk játszótereket, az Ulászló utcában rehabilitáljuk a Saroktelket, ahol a korábban tervezett hatemeletes házak helyett parkot építettünk, pályázati forrásból bölcsőde, játszótér, rendelő létesül. Ez a lényeg, hogy a szép szavak, a színes lufik helyett a tetteinket kell, hogy elbírálják az emberek.
A politikai ellenfelei ettől még rendszeresen támadják az önkormányzatot és önt is. Például azzal, hogy a ciklusban nem történt semmi a kerületben. Mit gondol ezekről?
Az előbbi felsorolást nem akarom megismételni. Ezeken kívül is sok minden történt, felújítások, utcák, járdák rendbetétele, és még sorolhatnám. Egyszerűen működött a kerület. Mellesleg ezekkel az eredményekkel az említett politikai ellenfelek most előszeretettel kampányolnak, saját sikereikként bemutatva azokat. Folytatva a sort, nem engedtük, hogy akár a járvány, akár az energiaár-robbanás időszakában a fokozódó állami elvonások mellett az emberek érzékeljék a nehézségeket, amelyekkel nekünk közben meg kellett birkózni. Ez a feladatunk, ebben semmi rendkívüli nincs. Az viszont érthetetlen, hogy 2019 óta az önkormányzatokra kirótt 440 millió forintos szolidaritási adót miért emelte a kormány 2024-re 4,2 milliárdra. Az európai kormányok például a koronavírus-járvány idején nemhogy elvontak volna, inkább plusztámogatásokat adtak az önkormányzatoknak, hogy azok gondoskodhassanak a nehéz helyzetben lévő polgárokról. De tőlünk más forrásokat is elvontak, többek között a gépjárműadót. Mégsem engedtük, hogy ezek hatása érzékelhető legyen a lakosság számára.
A politikusok nagyon szeretnek nagyberuházásokról, nagypolitikáról beszélni, de a tényleges, lakosságot szolgáló önkormányzati munka gyakran egészen kis helyi fejlesztésekben, infrastruktúrában, köztisztaságban, közbiztonságban nyilvánul meg. Ezen a téren mi történt a ciklusban?
Nem is tudtam, hogy mosolyogjak vagy bosszankodjak azon a kampányüzeneten, hogy romlott az önkormányzat köztisztasággal kapcsolatos munkája. Amikor átvettük a vezetést, az önkormányzatnak egyetlenegy használható takarítógépe volt, ma hét működik és járja a kerületet. Azt nem állítom, hogy minden ilyen jellegű feladatot meg tudunk oldani, mert a jogosan kifogásolt területek számos része nem az önkormányzat fennhatósága alatt van. Ezt azért kell elmondani, mert az emberek úgy hiszik, ami Újbuda határain belül van, az ide tartozik. Pedig például a Szent Gellért tér, a Móricz Zsigmond körtér, a Feneketlen-tó, az Etele tér a fővárosé. Mi a takarítással nem állunk meg ezeken a határokon, de összességében nem gondoskodhatunk minden területről.
A zöldítés központi eleme az önkormányzat programjának. Hogyan lehet zöldfelületet növelni egy sűrűn beépített nagyvárosban?
A Beton helyett zöld programunk nem azt jelenti, hogy ahol térkövet látunk, azt felszedjük, de van, ahol az útburkolatnak már nincs funkciója. A Fegyvernek utcában a két magas épületsor között le volt betonozva a terület, ami a nyári napsütésben úgy felmelegedett, hogy éjszaka az ablakokat sem lehetett kinyitni a lentről áradó forróság miatt. Ezt feltörtük, a helyén parkot rendeztünk be, ahol a helyiek sétálhatnak, kiülhetnek a padokra. Eddig több mint ötezer négyzetmétert szabadítottunk fel a beton fogságából.
Éppen a zöldet féltő civilek, helyi képviselők szerveztek tiltakozást Madárhegyen, mert egy hosszúréti telken lakóparképítés indul. Ezért a magánberuházásért mennyiben felelős az önkormányzat?
Hadd kezdjem azzal, hogy mélyen elítélem azokat, akik indokolatlan lépésekkel igyekeznek növelni az emberekben a feszültséget. A Hosszúréti utca–Angyalka utca–Lépés utca által határolt telekről van szó, amely soha nem volt önkormányzati tulajdonban. A fővárosé volt, és egy magánvállalkozó vásárolta meg a 2000-es években. 2020 elején, szinte az első testületi ülésen változtatási tilalmat rendeltünk el, majd módosítottuk a kerület építési szabályzatát, hogy ne lehessen magas házakat építeni. A tulajdonossal folytatott hosszú tárgyalásokon elértük, hogy jóval kevesebb lakás épüljön, és a beruházó a környék rendezését is magára vállalja. Időközben elvették az önkormányzatoktól az építéshatósági jogköröket, majd amikor az állam a projekt eladósodása miatt eladásra kínálta a területet, az önkormányzat jelezte vételi szándékát. Végül azonban a vállalkozó mégis fizetett, így a telek nem kerülhetett a kerület tulajdonába. Ilyen korlátozott jogi lehetőségek mellett az is eredmény, hogy jelentősen kisebb beépítés várható a területen.
A tiszta, etikus kampány fehér holló a hazai politikai kultúrában. Ön mégis ezt ígéri, illetve kéri a jelöltektől. Mire gondol pontosan?
Lehet, hogy nem sikerül, ám törekedni kell rá. Mi abszolút értelemben törekszünk egy olyan kampányra, ahol a gyermekeket politikai célból nem használják fel. Tiltakozásunkat fejezzük ki az ellen a gyakorlat ellen, amikor gyermekek körében adnak közre üzeneteket – ez távol esik a szakmai korrektségtől. Az erről készült anyagot elküldtük a polgármesterjelölteknek és önkormányzati képviselőjelölteknek, és azt kértük, írjuk alá közösen azt a nyilatkozatot, amelyben kimondjuk, hogy például a játszótéren játszó gyerekek nem válhatnak a politikusok eszközeivé. A gyerekekkel népszerűsítést mindig elítéltem, soha nem is tettem ilyet a pályám során.
Néhány hét maradt a kampányból. Mivel tölti ezt az időszakot?
Zavartalanul folytatjuk a teendőinket, tehát az önkormányzati munkát nem rendeljük alá a kampánynak, ott nincs helye politikai villongásoknak, hiszen elemi kötelességünk a kerületről gondoskodni. Nagyon szeretném, ha sokan rájönnének ebben az országban, hogy az önkormányzati munkát nem lehet alárendelni a politikának. Engem nem a politika, hanem az itt élő emberek választottak meg. Kinek tartozom én felelősséggel? Elsősorban nekik. Nekik kell elmondanom, hogy mi van, az ő érdekeiket kell képviselnem, ezek mind megelőzik a politikát. Orvosként és baloldali emberként azt képviselem, hogy az embereknek segíteni kell. Egész életem erről szólt, ezt senki nem fogja tudni bennem megváltoztatni. Nekem szolgálni kell a kerületet, és segíteni a problémák megoldásában, mert azok folyamatosan keletkeznek. Valamennyit nem tudjuk, hiszen mindent megoldani maradéktalanul csak az tud, aki nem mond igazat.
T. D.
