Az örök élet titkáról szóló Szepes Mária-regény, A Vörös Oroszlán az ezoterikus irodalom egyik alapműve. Az írónő, akit több generáció Pöttyös Panni „Varázsanyójaként” ismer, évekig élt a XI. kerületben, mielőtt Pasarétre költözött. Hagyatékát a róla elnevezett alapítvány őrzi, amely a munkásságához és életéhez kötődő események egyik főszervezője. Riportunk során Szepes Mária életének több helyszínére is ellátogattunk.
Szepes Mária (1908–2007) írt mesekönyvet, nagyregényt, tudományos-fantasztikus regényt, pszichológiai tanulmányköteteket, önéletrajzot, ezoterikus tananyagokat és még verseket is. Ezen kívül filmforgatókönyv, színmű, misztériumjátékok szerzője, dramaturgja volt, balettlibrettót készített. – Számos írása vár feldolgozásra – mondta el Almási Csaba, a Szepes Mária Alapítvány elnöke.
Élet a kerületben
Az írónő éveken át lakott és dolgozott a XI. kerületben. Leghíresebb regényét, A Vörös Oroszlánt egy tihanyi kiruccanás során, 1939-ben kezdte írni, de ekkoriban a Kökörcsin utcában élt. Férjével, az olimpikon és sportkarikaturista Szepes Bélával költöztek ide a Budafoki út 55.-ből. Az írónő naplója szerint az „új, Budafoki úti gyönyörű lakást aránylag drágán, központi fűtéssel, korlátlan melegvíz-szolgáltatással bérelték” 1933 és 1938 között. Hét év házasság után Mária teherbe esett, a születendő gyermek miatt költöztek a Kökörcsin utcába. A kisfiú koraszülött volt, megbetegedett, kisbabaként meghalt. Utána „nem tudtak a Kökörcsin utcai gyönyörű, de szerencsétlen lakásban megmaradni”, a háború kitörése után egy esztendővel az Ulászló utcába költöztek. Szepes Mária számos bejegyzést írt a bombázásokról – itt nem volt légópince, így a földszinti folyosóra menekültek le. Végül átmenetileg kimentek Leányfalura, amelyet Noé bárkájának neveztek. – Onnan költöztek 1945-ben a Pasaréti útra – mesélte Almási Csaba újbudai körsétánk alkalmával.
A nagy találkozások helye
A Pasaréti úti lakásban az alapítvány vezetője hozzátette: minden berendezés, tárgy úgy és ott található meg ma is, ahogy az írónő halála előtt volt. A falakon ott vannak a fényképek, például a Szepes Bélával közös fotó – a pár boldogan mosolyog –, vagy a bátyjáról, Galántai Viktorról (írói nevén Wictor Charon) készült kép. Számos felvétel árulkodik Mária balett-tudásáról, szüleivel kialakított bensőséges viszonyáról, filmes karrierjéről. A vitrinben férje munkái láthatók. – Szepes Béla sokat járt külföldön, több alkalommal feleségét is magával vitte, és rengeteget dolgozott – mesélte Almási Csaba. A polcok roskadásig vannak szinte kizárólag Szepes Mária-kötetekkel. A régi kamra minden négyzetcentiméterén kéziratok, digitalizálásra váró anyagok, adathordozók hevernek. A hagyatékot – örökös híján – az alapítvány kezeli. Almási Csaba a nappaliban található asztalt, illetve kanapét is megmutatta. Az asztalfőn mindig „Mária néni” ült, gyakran vezetett beszélgetéseket. Tanítványaival, így például Csabával, vagy kollégáival – többek között Hamvas Bélával – sokszor beszélgettek napfordulók és egyéb spirituális események alkalmával.
Szepes Mária neve mára egybeforrt Pöttyös Panniéval. A „Varázsanyu, Varázsanyó” által életre keltett kislány kalandjai 70 esztendeje kezdődtek. Bár ennyi idő alatt sok minden változott, Pöttyös Panni történetei a mai gyerekeknek legalább annyira kedvesek, mint édesanyjuknak, nagymamáiknak volt. A Pöttyös Panni-könyveket gondozó Móra Könyvkiadó tavaly országos gyerekrajzpályázatot hirdetett; csaknem 800 munka érkezett be, amely Pöttyös Panni és Kockás Peti kalandjait kelti életre a könyvek történetei alapján az űrben, a Balatonon. A legjobb alkotásokat a Deák17 Galériában állították ki, ahová szintén ellátogattunk, a falon egy négyéves kislány műve is látható volt.
Garai Gréta, a Deák17 Gyermek- és Ifjúsági Művészeti Galéria igazgatóhelyettese a kiállítóteremben elmondta, tavaly volt Szepes Mária születésének 115., Pöttyös Panni színre lépésének 70. évfordulója. A Pöttyös Panni az évek során sorozattá bővült, F. Györffy Anna jellegzetes illusztrációival hamar népszerű lett. Almási Csaba ezzel kapcsolatban elmondta, az írónő a fodrásznál találkozott egy szovjet kislánnyal, Tamarával. Nem értették egymás nyelvét, ezért rajzoltak, és Szepes Mária a kislányt is beleírta a meséibe. „Kiderült, én az új éra legnagyobb könyvét írtam meg, csak azért, mert volt benne egy négyéves szovjet kislány” – olvasható Szepes Mária önéletrajzi bejegyzéseiben.
Almási Csaba szerint a több generáció által kedvelt Panni-történetek ahhoz is hozzájárulnak, hogy a mai kisgyermekek életében megmaradjon a könyv szeretete. – Nagymamák és anyukák olvassák nekik, ami az elektronikus kütyük idejében különösen hasznos – tette hozzá az alapítvány elnöke.
Szepes Mária 2007-ben bekövetkezett haláláig számos díjat és elismerést nyert el. Emlékét egyebek között a Pasarét úti ház falán felállított emléktábla őrzi, sírja a Farkasréti temetőben található.
Tóth Kata
Szepes Béla rajza
Szepes Mária hagyatékát a Szepes Mária Alapítvány kezeli, beleértve Szepes Béla munkáit – neki sok alkotásáról nem tudni, hol lehet. Egyik rajza egy, a XI. kerületben élő nyugalmazott egyetemi tanártól, Bakonyi Gábortól került az alapítványhoz. Bakonyi Gábor Eszék utcai otthonában mutatta meg a képet, hozzátéve, hogy az ő nagybátyjáról készült egy síelés alkalmával.
