Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
Majdnem lehetetlen
Felháborító, botrányos, sírni való Upor László új könyve a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) elrablásáról. Pedig élvezetes stílusban, kedélyesen, könnyedén fogalmaz a szerző, aki az SZFE végóráiban, és akkor, amikor a hallgatók megpróbálkoztak a majdnem lehetetlennel, az iskola megvédésével, a rektori feladatokat ellátó rektorhelyettes tisztét töltötte be. Már az is döbbenetes, miért nem nevezték ki rektornak. A hatalom gátlástalanul nekiment ennek a patinás felsőoktatási intézménynek, amely a magyar kultúra jelességeként működhetett 150 esztendeig. De tönkre kellett tenni, földbe kellett taposni. A hallgatóknak és a velük tartó oktatóknak nem lehetett engedni, mert „nem a legyőzhetetlenség, hanem annak látszata tartja fenn a rendszert” – írja a szerző, aki emlékeiből és a menet közben készült dokumentumokból idézi fel, hogyan törölte el az egyetemi autonómiát, a szabad gondolkodás maradékát is a hatalom. „Hatalmas indulati energiákat szabadított fel annak a felidézése, friss felismerése, milyen könyörtelenül, milyen cinikusan, mekkora arroganciával és szenvtelen brutalitással intézte ez idő tájt az államgépezet. És hogy milyen valószínűtlen – szinte lehetetlen – vállalkozás volt a miénk”.
El is bukott, még ha az egykori egyetem romjain létrejött FreeSZFE egyesület talán próbálkozik is megmutatni: lehet ellenállni, hogy legalább azt jelezzék, nem mindenki a diktatúra embere. A könyvnek vissza-visszatérő kérdésfelvetése, érdemes volt-e küzdeni a túlhatalommal, a tudományt és a művészeteket meggyalázó, lesajnáló, pökhendi rendszerrel.
Az SZFE elrablása, mondhatni, példaértékű történet. Sok egyetem és más intézmény járt így az elmúlt években. A különbség talán annyi, hogy itt ellenálltak az érintettek – és ez erkölcsi győzelem. Még ha az egyetemek elrablását gólra játsszák is.
És még valami. Az efféle rablásokat – pénz is van mögöttük, meg hatalom és hiúság – nem idegen megszállók, nem marslakók intézik. Hanem a mi honfitársaink, szomszédaink, kollégáink. A jó nevű és sikeres orvosprofesszor, aki hivatalnokként simán közreműködik egy egyetem szétverésében, igaz, cserében busásan fialó állást kap majd, vagy egy másik egyetemi vezető, akit rektorsággal fizetnek ki, és persze van, aki „magánszorgalmú kutya” (Illyés Gyula szép szavával élve), de valami neki is csurran-cseppen a kápói feladatért.
Upor könyve a legfontosabb korrajzok közé tartozik: szebb időkben, valóban szabad egyetemeken, ahol erről a korról lesz majd szó, egészen biztos kötelező irodalommá válik.
(Upor László: Majdnem lehetetlen, Az SZFE autonómiaharcának története, Tea Kiadó, 2024.)
Passió – felvételről is
A Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével nem véletlenül a világ egyik legnevesebb, legnívósabb zenekara, koncertjei méltán mennek eseményszámba Budapesten is. Legutóbb Bach Máté passióját adták elő, amelybe Fischer más alkotásokat is beillesztett, figyelmeztetve az emberi szenvedésre, a szolidaritás és az együttérzés fontosságára, Jézus húsvéti története kapcsán. Fergeteges volt – kérdés, aki az ajánlót olvasva kedvet kap hozzá, hol hallgathatja meg, hiszen a BFZ nem minden nap lép fel Budapesten. Ám ez az előadás is megtalálható a bfz.hu oldalán az online közvetítések között, és a YouTube-on (https://www.youtube.com/watch?v=78nYFIGl5H4). Aki katartikus zenei élményre vágyik, annak bátran ajánlhatom.
D. J.
