Elfogult ajánló

Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.

Puskin, újra
Iskoláskorom óta nem sok Puskin-kötetet forgattam, pedig rendszeresen olvasok verseket. Most is a véletlen – és a fordító, Soproni András – adta a kezembe a Szabadság árva magvetője című, 110 költeményt tartalmazó könyvet. Puskin a világirodalom egyik megkerülhetetlen alkotója, az Anyeginből sokan el tudunk még mondani néhány strófát, a Borisz Godunov pedig az operaszínpadok jellegzetes darabja. E kötet közreadói határozottan állítják, Puskin nélkül nincs modern orosz irodalom, Tolsztoj, Dosztojevszkij, de még Bulgakov sem. S miután Puskin ennyire lényeges, sokan és sokszor fordították nagyszerűen magyarra, ám ez mégis új és érdemes verzió. Most Soproni András válogatta ki a költőre jellemző darabokat az életmű minden korszakából. Az oroszul tudók szerint a fordítások szépen követik az eredeti versformákat, a magyarul tudók szerint pedig olyanok ezek, mintha a költő magyar nyelven írta volna őket. Különösen megkapó, hogy Puskin milyen sokféle verset írt, a történelmi, magasztosoktól kezdve a pikáns, pajzán, néha már egészen pornográf alkotásokig. (Az Orlov s Isztómina az ágyban címűt akár a legendásan szabadszájú Lőwy Árpád is papírra vethette volna.) A szabadság, Oroszhon felemelkedése, a száműzetés, a reménytelenség és a mindent megbocsátó uralkodó is mind előkerül. Szinte regényszerűen, egy szuszra is el lehet olvasni ezeket a rövidebb-hosszabb verseket. A kort, a célzásokat, az eseményeket – amelyek ismerete helyenként szükséges ahhoz, hogy igazán jól szórakozzunk – a fordító alapos jegyzetei mutatják be.
(Alekszandr Puskin: Szabadság árva magvetője, fordította Soproni András, Európa Kiadó, 2022.)

Katafora a kortársaknak
Az irodalom ma szabad, bárhol, bármi megjelenhet – vélik sokan, miközben azt kényszerülünk látni, hogy a valódi, minőségi irodalom egy része mind nehezebben jut el az olvasókhoz. Van ebben világjelenség is, annyi minden vonja el a figyelmünket ma már a versektől, novelláktól, regényektől. Aztán a hagyományos könyv előállítása mind drágább, ráadásul a terjesztési csatornák sem kedveznek a relatíve kis példányszámban megjelenő, sokszor kísérletező irodalomnak. És akkor még nem beszéltünk arról a kultúrpolitikai nyomulásról, amely ideológiai alapon próbálja meg befolyásolni, mit olvassunk. Lehet, hogy valami vacak, giccs, hazug, de „a szerző legalább a mi emberünk” kiadói gyakorlat alapján sok megismerésre érdemes alkotó kimaradhat a megjelenési lehetőségekből.

És akkor jön egy ambiciózus új honlap, amely a mögötte álló alapítvánnyal arra vállalkozik, hogy méltó publikációs felületet adjon azoknak, akik a kortárs irodalomból megérdemlik ezt – minőséget, jót, olvasnivalót, becsületeset nyújtanak, ami nem is olyan egyszerű. Az oldalon az alkotások szépen szaporodnak. Kiss Judit Ágnes vagy Sajó László írásai jelzik a jó irányt, ahogy Kerényi Kata édesapjáról szóló, enigmatikus és szívbemarkolóan őszinte verse is ok arra, hogy hétről hétre visszakattintsunk ide valami igazán jóra – ami akár két megálló között, a telefonodon keresztül is a miénk lehet.
(katafora.hu – kiadja a Katafora Alapítvány)

D. J.

A ROVATBÓL

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support