– Számos formája van a gyermekbántalmazásnak, ezek közül a fizikai, lelki bántalmazás lényegesen gyakoribb, mint a szexuális – jelentette ki az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának korábbi tagja, aki szerint az ilyen eseteket elsősorban képzéssel és felvilágosítással lehet megelőzni. Herczog Mária szerint a hatékony fellépéshez szükséges anyagok, tanulmányok elérhetők, csak használni kellene őket.
– A világon sok helyen valósították már meg azt a képzést, amellyel a helyes bánásmódra készítenek fel mindenkit, aki gyerekekkel kapcsolatba kerül – mondta el az Újbuda kérdésre Herczog Mária. A nemzetközileg elismert szakember, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának korábbi tagja úgy véli, erre nem csupán a bentlakásos gyermekotthonokban, illetve -intézményekben dolgozóknál volna szükség, hanem minden ilyen hely, például a bölcsődék, óvodák, iskolák, egészségügyi intézmények, kollégiumok munkatársai körében is. – Nemcsak a pedagógusokat, oktatókat, nevelőket kellene ebben a munkában segíteni, de a kisegítő személyzetet is: portást, iskolarendőrt, vagy akár a konyhai segítőt, hiszen ők is gyakran töltenek időt a gyerekekkel – tette hozzá Herczog Mária.
A szociológus felhívta a figyelmet, hogy magyar nyelven is hozzáférhetők az Európa Tanács szakmai anyagai, amelyek módszertani mutatókkal, képzési anyagokkal, miniszteri döntésekkel segítik, hogy a gyermekek elleni erőszak minden formáját, így a szexuális bántalmazást is meg lehessen előzni és kezelni. – De számtalan magyar publikáció, kutatás is született már ebben a témában; a szakemberek, civil szervezetek komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ezek rendelkezésre álljanak, hogy az ilyen fajta képzések létrejöhessenek. Nem kellene feltalálni a meleg vizet, mert ezek a dolgok ki vannak találva, ki vannak próbálva – fogalmazott a szakember.
Herczog Mária hozzátette, az Európai Uniónak is van gyermekjogi stratégiája, illetve nagyon sok olyan pályázat érthető el, amelynek segítségével uniós forrásokból megelőző és kezelő-segítő programokat lehet megvalósítani. Az EU is foglalkozik a gyerekek elleni erőszak megelőzésével, beleértve a szexuális erőszakot is.
A legfontosabbnak azonban a felvilágosítást tartja a szakember. A gyermeknek tudnia kell, mi számít bántalmazásnak, hol van a „testi határ”, mert ha ezzel nincs tisztában, akkor szólni sem tud róla. – A gyermekbántalmazás megelőzési programok egyik alapja az úgynevezett fehérneműszabály, eszerint a gyerekben tudatosítani kell, hogy azokhoz a testrészeihez, amelyeket a fehérnemű takar, senki sem nyúlhat hozza az ő engedélye nélkül, és minden kellemetlen érintésre, közeledésre mondhat nemet. Az is lényeges, hogy minden kisgyereknek meg kell tudni nevezni a saját testrészeit, és tudnia kell, kik azok a felnőttek, akikhez bizalommal fordulhat, segítséget kérhet. Ám Magyarországon ezzel még a felnőtteknek is gondjuk van – mondta Herczog.
Bár most a közbeszéd elsősorban a szexuális visszaélésekről szól, a gyermekbántalmazás ennél sokkal összetettebb probléma. Az erőszak az esetek zömében szóbeli vagy fizikai erőszakot jelent. – Sokkal gyakoribb és sokkal nehezebb helyzeteket teremt az, hogy valaki nem tud szót érteni a gyerekekkel, megalázó, bántó módon beszél velük vagy róluk, illetve a gyerek hozzátartozóiról, továbbá testi fenyítést, fizikai erőszakot alkalmaz – mutatott rá a szakember. – Igazán büszkék voltunk rá, amikor közel húsz évvel ezelőtt bekerült a gyermekvédelmi törvénybe a testi fenyítés, a megalázó bánásmód és büntetés minden formájának tilalma, de hiába van benne a törvényben, ennek azóta sem szerzett senki érvényt. Mindez ma is többnyire elfogadott, és nemigen vannak megfelelő reakciók a gyerekek védelmére sem családi, sem pedig intézményi elkövetés esetén, noha ugyanolyan ártalmas, súlyos következményekkel járhat. Közel 20 éves ez a jogszabály, amit akkor a jelenlegi kormánypártok is megszavaztak – kivéve a KDNP képviselőit, akik tartózkodtak. Érdekes lenne tudni, hogy akik akkor nem értettek egyet a megfogalmazással, azok mit gondoltak és mit gondolnak most, amikor a módosítás kizárólag az intézkedéscsomag egy nagyon szűk szeletére koncentrál. Nevezetesen a gyerekek elleni olyan szexuális visszaélésekre, amiket pedofilok követnek el. Pedig minden szakember, aki megszólalt ebben az ügyben, világosan elmondta, hogy a pedofilia bizonytalan definíciójú orvosi kategória. Azt, hogy ki pedofil, nagyon sokszor még a szakemberek is nehézségek árán választják szét; az elkövető felnőttek, akik visszaélnek a gyerekekkel, túlnyomó többségükben nem pedofilok. Ugyancsak tény, hogy a szexuális visszaélést, erőszakot elkövetők túlnyomó többsége heteroszexuális, nincs összefüggés a nemi, szexuális irányultság és az erőszak között – emelte ki a szakértő.
Herczog Mária szerint az ilyen ügyeknél a szülők is támogatásra, segítségre szorulhatnak. – Felettébb fontos lenne a szülők tájékoztatása, és hogy megerősítsük őket, nekik nemcsak joguk, hanem kötelességük is megvédeni a saját gyerekeiket. Elsőrendű a gyermekek megerősítése is; alapvető dolog volna, hogy merjenek kiállni magukért, de ugyanakkor azt is tanulják meg, hogyan lehet konfliktusokat erőszakmentesen kezelni, hogyan kell ezekről a dolgokról úgy beszélni, hogy az ne sértsen másokat. Persze a felnőtteknek is hasonlók eszközökkel kell rendelkezniük. Hiszen közös ügyünk az hogy a gyerekek jól legyenek, megfelelően fejlődjenek – hangsúlyozta Herczog Mária.
K. M. V.
Herczog Mária (1954), a szociológiai tudományok kandidátusa a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett. 1981-ben került az MTA Szociológiai Kutatóintézetébe, ahol családkutatásokba, köztük nemzetközi vizsgálatokba kapcsolódott be. A ’80-as évek óta számos magyarországi felsőoktatási intézményben oktatott – az ELTE-től az Eszterházy Károly Főiskoláig –, közreműködött a szociális munkások képzésének előkészítésében. 1989–90-ben vendégkutató volt Perth-ben, a Nyugat-ausztráliai Egyetemen, azóta rendszeresen részt vesz a magyarországiak mellett nemzetközi kutatásokban, konferenciákon. 1997-ben lett a szociológiai tudomámyok kandidátusa, értekezését a gyermekvédelem dilemmáiból, illetve fejlődési irányaiból írta.
A 2000-es években egyebek között az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa, illetve az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet vezetője volt – oktatási tevékenysége mellett –, kezdettől fogva részt vett a gyermekvédelmi törvény kimunkálásában. Több ENSZ-szervezet gyermekvédelmi kutatási programjában, munkacsoportjában működött közre vezetőként, illetve szakértőként, 2007-ben az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagjává választották. 2004–2010 között a civil szféra képviselőjeként volt jelen az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottságában, 2009-ben az ő szerkesztésében jelent meg az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének alkalmazási kézikönyve.
Tudományos publikációi, könyvei mellett a sajtóban is rendszeresen közöl gyermekvédelemmel foglalkozó cikkeket, rádió- és tévéműsorokban jelenik meg szakértőként. Katonáné Pehr Erikával együtt szerkesztette a 2010-ben megjelent A Gyermekvédelem nagy kézikönyve című kötetet, mely 1200 oldalon nyújt segítséget a területen dolgozóknak.
