Néhány jó programot, könyvet, koncertet ajánlunk itt – kizárólag elfogultan. Olyanokat, amelyek nekünk fontosak, és bízunk benne, másnak is örömet szereznek.
Zsidó ételek – emlékezettel
Egy különösen szép, érdekes, megható, ráadásul eddig elég nehezen elérhető könyv új kiadását ajánlom azoknak, akiket érdekel, miképpen él velünk a múlt – és szeretnek ételekkel is foglalkozni.
A szerző, Király Kinga Júlia így foglalta össze, miért is vágott bele a munkába: „A háború előtti és utáni tradicionális zsidó ételekre voltam kíváncsi, eredeti recepteket akartam gyűjteni. Úgy hittem, a túlélők minden bizonnyal tucatjával hozakodnak elő receptúrákkal, amelyek ha nem is nap mint nap, de bizonyos gyakorisággal felbukkannak a családi ebédek, szombatváró vacsorák során. Abból kiindulva, hogy az étel a legtovább élő kulturális fogódzó egy közösség életében, biztos voltam benne, hogy sikerrel járok. Szemem előtt egy több száz oldalas szakácskönyv derengett – kiterjedésében és szépségében a Yotam Ottolenghiéhez hasonló –, ami régiónként térképezi fel a vészkorszak idején Magyarországhoz csatolt Észak-Erdély hagyományos zsidó ízeit.”
Aztán a beszélgetések során kiderült, mindez sokkal bonyolultabb. Egyik interjúalanya „mesélt a gyergyószentmiklósi fatelepről, a fakitermelésben dolgozó zsidók háztartásáról, a lakberendezésről, a libatartásról, a gefillte fishez elengedhetetlen horgászatról, a hétköznapi és ünnepi ételekről, újra meg újra belekeverve az akkor még teljes család idevágó ügyes-bajos dolgait. Nem tudott, nem lehetett ételekről és tradíciókról beszélni a család emlékezete nélkül.
Az ünnepi ételek kapcsán aztán eszébe ötlött hirtelen a marhahúsleves. Ekkor elakadt a szava, percekig rázta a zokogás. A kicsi öcsém…, a kicsi öcsém… futott neki sokadjára, nem tudta befejezni a mondatot. Ránk esteledett már, átnyúltam az asztalon és megszorítottam a kezét. Nem húzta el, az enyémet sem tolta el, de inkább erőt vett magán. A kicsi öccsével, akit Auschwitzba érkezve azonnal a halálba küldtek, olykor összekaptak, hogy melyiküké legyen a marhaszegy szálkásabb része”. Így folytatja a szerző: „kiderült, közvetlen emlékek az ételek elkészítéséhez nem tapadnak, nyilvánvalóvá vált az is, hogy a tradicionális ételekről lehetetlen úgy beszélni, hogy ne idéznénk meg azt a többé-kevésbé békés periódust, amikor még együtt volt a család”.
Receptek, emlékek, egy eltűnt kor felidézése remek képekkel.
(Király Kinga Júlia: Az újrakezdés receptjei, Mentor könyvek, Marosvásárhely, 2023.)
Két világ összecsapása
Jánossy Lajos Hamu és ecet című regénye csak nekem új, valójában 2006-ban jelent meg. Amiért most mégis szóba hozom itt, az az elfogult öröm, hogy a regény egyik fontos helyszíne a XI. kerület, a Móricz, a Feneketlen-tó környéke, a Bartók, a Gellért-hegy oldala. Igaz, a helyszínnél sokkal lényegesebb a kor, amelyben ez a monológ regény játszódik, a ’70-es, talán a ’80-as évek, a Kádár-kor. Vagy inkább két korszak szembenállása – ezért maradandó az alkotás most is. A könyv hőse az apjához való viszonyáról szól. A papáról, aki saját szabályai szerint próbál élni, amelyek egy korábbi időból maradtak itt. Valamikor ők „jobb család” voltak, ebből maradt az időbeosztás, a kötelező reggeli torna, a hideg vízben mosdás, a munka – kórházi orvos – szigorú elvégzése, a hétvégi elmaradhatatlan istentisztelet. A fia, aki a ’60-as évek második felében született, egészen másként él és gondolkozik. Léha, iszik, szerencsejátékok viszik el az idejét és pénzét. Két világ összecsapása – ez ma megint igen érvényesnek tűnik.
És még egy érdekes nemzedéki vonás világlik ki ebből az alanyi regényből. A 2000-es években íródott, és a ’70-es, ’80-asokban játszódik, mégis egy jó évtizeddel korábbi irodalmi korszakot idéz fel. Hajnóczy Péter (A halál kilovagolt Perzsiából), Bólya Péter (C-dúr, fisz-moll; A védőirat; A veréb századik lépése), Császár István (Fejforgás, Tiszta hazugság) korát. Amikor az élet értelme az alkohol, amely az ellenállás (értelmetlen?) szimbólumává válik – amit persze nem érthet meg sem a szigorú elvek szerint élő apa, sem Hajnóczy regényének Krisztinája. Egy darabig hihettük, túl vagyunk mindezen, de lehet, hogy tévedtünk. Ezért kell újra elolvasni, hátha kiderül, ezek – és mi – ugyanazok.
(Jánossy Lajos Hamu és ecet, Pesti Kalligram, 2006.)
Dési János
