Elfogult ajánló  – Újrakezdés és újraolvasás

Néhány jó programot, könyvet, koncertet ajánlunk itt – kizárólag elfogultan. Olyanokat, amelyek nekünk fontosak, és bízunk benne, másnak is örömet szereznek.

Zsidó ételek – emlékezettel


Egy különösen szép, érdekes, megható, ráadásul eddig elég nehezen elérhető könyv új kiadását ajánlom azoknak, akiket érdekel, miképpen él velünk a múlt – és szeretnek ételekkel is foglalkozni.


A szerző, Király Kinga Júlia így foglalta össze, miért is vágott bele a munkába: „A háború előtti és utáni tradicionális zsidó ételekre voltam kíváncsi, eredeti recepteket akartam gyűjteni. Úgy hittem, a túlélők minden bizonnyal tucatjával hozakodnak elő receptúrákkal, amelyek ha nem is nap mint nap, de bizonyos gyakorisággal felbukkannak a családi ebédek, szombatváró vacsorák során. Abból kiindulva, hogy az étel a legtovább élő kulturális fogódzó egy közösség életében, biztos voltam benne, hogy sikerrel járok. Szemem előtt egy több száz oldalas szakácskönyv derengett – kiterjedésében és szépségében a Yotam Ottolenghiéhez hasonló –, ami régiónként térképezi fel a vészkorszak idején Magyarországhoz csatolt Észak-Erdély hagyományos zsidó ízeit.”


Aztán a beszélgetések során kiderült, mindez sokkal bonyolultabb. Egyik interjúalanya „mesélt a gyergyószentmiklósi fatelepről, a fakitermelésben dolgozó zsidók háztartásáról, a lakberendezésről, a libatartásról, a gefillte fishez elengedhetetlen horgászatról, a hétköznapi és ünnepi ételekről, újra meg újra belekeverve az akkor még teljes család idevágó ügyes-bajos dolgait. Nem tudott, nem lehetett ételekről és tradíciókról beszélni a család emlékezete nélkül.

Az ünnepi ételek kapcsán aztán eszébe ötlött hirtelen a marhahúsleves. Ekkor elakadt a szava, percekig rázta a zokogás. A kicsi öcsém…, a kicsi öcsém… futott neki sokadjára, nem tudta befejezni a mondatot. Ránk esteledett már, átnyúltam az asztalon és megszorítottam a kezét. Nem húzta el, az enyémet sem tolta el, de inkább erőt vett magán. A kicsi öccsével, akit Auschwitzba érkezve azonnal a halálba küldtek, olykor összekaptak, hogy melyiküké legyen a marhaszegy szálkásabb része”. Így folytatja a szerző: „kiderült, közvetlen emlékek az ételek elkészítéséhez nem tapadnak, nyilvánvalóvá vált az is, hogy a tradicionális ételekről lehetetlen úgy beszélni, hogy ne idéznénk meg azt a többé-kevésbé békés periódust, amikor még együtt volt a család”.


Receptek, emlékek, egy eltűnt kor felidézése remek képekkel.
(Király Kinga Júlia: Az újrakezdés receptjei, Mentor könyvek, Marosvásárhely, 2023.)

Két világ összecsapása


Jánossy Lajos Hamu és ecet című regénye csak nekem új, valójában 2006-ban jelent meg. Amiért most mégis szóba hozom itt, az az elfogult öröm, hogy a regény egyik fontos helyszíne a XI. kerület, a Móricz, a Feneketlen-tó környéke, a Bartók, a Gellért-hegy oldala. Igaz, a helyszínnél sokkal lényegesebb a kor, amelyben ez a monológ regény játszódik, a ’70-es, talán a ’80-as évek, a Kádár-kor. Vagy inkább két korszak szembenállása – ezért maradandó az alkotás most is. A könyv hőse az apjához való viszonyáról szól. A papáról, aki saját szabályai szerint próbál élni, amelyek egy korábbi időból maradtak itt. Valamikor ők „jobb család” voltak, ebből maradt az időbeosztás, a kötelező reggeli torna, a hideg vízben mosdás, a munka – kórházi orvos – szigorú elvégzése, a hétvégi elmaradhatatlan istentisztelet. A fia, aki a ’60-as évek második felében született, egészen másként él és gondolkozik. Léha, iszik, szerencsejátékok viszik el az idejét és pénzét. Két világ összecsapása – ez ma megint igen érvényesnek tűnik.


És még egy érdekes nemzedéki vonás világlik ki ebből az alanyi regényből. A 2000-es években íródott, és a ’70-es, ’80-asokban játszódik, mégis egy jó évtizeddel korábbi irodalmi korszakot idéz fel. Hajnóczy Péter (A halál kilovagolt Perzsiából), Bólya Péter (C-dúr, fisz-moll; A védőirat; A veréb századik lépése), Császár István (Fejforgás, Tiszta hazugság) korát. Amikor az élet értelme az alkohol, amely az ellenállás (értelmetlen?) szimbólumává válik – amit persze nem érthet meg sem a szigorú elvek szerint élő apa, sem Hajnóczy regényének Krisztinája. Egy darabig hihettük, túl vagyunk mindezen, de lehet, hogy tévedtünk. Ezért kell újra elolvasni, hátha kiderül, ezek – és mi – ugyanazok.


(Jánossy Lajos Hamu és ecet, Pesti Kalligram, 2006.)


Dési János

A ROVATBÓL

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support