Kováts Adél szerint ma sokkal nehezebb színésznek lenni, mint 40 évvel ezelőtt és nagyon elszomorítja a mai Magyarországon tapasztalható megosztottság és elbutulás. Úgy gondolja, hogy a színház egyik célja, hogy nézői azt érezzék, nincsenek egyedül. A Radnóti Színház igazgatója a Mássalhangzó szeptemberi vendége volt.
A B32-ben futó portrébeszélgetés alkalmával a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész sokat mesélt a pályája kezdetéről, arról hogy eleinte magányosnak és kívülállónak érezte magát Pesten, és voltak kemény napok, volt hogy hó végére elfogyott a pénze. Szóba kerültek a Nemzetis évek, amikor csodálatos szerepek találták meg, valamint beszélt az igazgatói pályájáról is. A beszélgetés végén szóba került lánya is, aki súlyos betegséggel küzd gyerekkora óta. Rozi nemrég írt egy könyvet saját életéről, „Belső tenger” címmel.
Kováts Adél szerint az emberek nagy részének nehéz az élete. Ezért, ha beül a néző a színházba és sorsközösséget lát, abba ő bele tud kapaszkodni. Most a színház legfontosabb feladata, hogy ezt a közösségi érzést erősítse az emberekben. És Rozi is ezt csinálja a könyvével.
