Nem varázsló vagyok, csak bűvész – Interjú Hajnóczy Somával

Varázslat, jótékonykodás, társadalmi felelősségvállalás: az utóbbi hónapokban ezekkel a szavakkal fűződött össze Hajnóczy Soma bűvész világbajnok neve. Az előadóművész, stand up humorista, zenész, társasjáték-tervező rászorulóknak segített egy 13 millió forintos ház összehozásával. Az illúzió mesterével készült teljes interjú megtekinthető az Újbuda Televízió Újbudai Nagykávéház című műsorában.

Pusztán licitek és csereberék segítségével száz forintból varázsoltál házat egy rászoruló családnak. Az ötlet alapja egy külföldi kezdeményezés volt, amelyet „somásítottál”, egyebek között a közönség bevonásával készítettél belőle videosorozatot. Mi volt a visszajelzés?
Valóban varázslatos projekt volt, elsősorban jótékonysági céllal. Az év elején vágtunk bele ebbe a rendhagyó kezdeményezésbe. Száz forintból vettünk valamit, annak csináltunk egy videót, szexi reklámot, majd a tárgyat elárvereztük. A bejött pénzből vettünk valami nagyobb dolgot, megint videót készítettünk, ismét árvereztünk. Így meneteltünk, lépegettünk felfelé egészen egy házig. Ez körülbelül féléves folyamat volt. Egyebek között gyűjtőkártyákat, gitárokat, robogót, Porschét, majd luxusutazást vásároltunk. A cél az volt, hogy egy család életét megváltoztassuk.

A társadalmi felelősségvállalás jegyében váltottad valóra utcán, aluljárókban élő hajléktalanok álmait. Ez is bűvészet volt?
Ez egy másik nagyon izgalmas projekt volt, ahol hajléktalanoknak varázsoltunk pénzt és ételt, valamint teljesítettük néhány kívánságukat. Minden esztendőben Az Illúzió Mesterei előadásokkal is támogatunk egy-egy rászoruló szervezetet, alapítványt. A Bátor Tábornál is többször voltam bűvészkedni, bűvészetet tanítottam a gyerekeknek. A cégem egy százalékáról is gyakran támogató szándékkal rendelkezem; fontos, hogy a pénz jó helyre kerüljön. Mindenkinek a maga eszközeivel érdemes segítenie; ez lehet akár egy poszt megosztása. A mi projektünk nem volt teljesen önzetlen, mert kicsit a saját kreativitásomat is kiélhettem. A videókban reklámok is voltak, miközben filmkészítői videoszeretetemnek is hódoltam.

A humor is része a bűvészetnek?
Az enyémnek mindenképpen, de nem kötelező elem. Nálam mindez gyerekkori becsípődés; amúgy sem vagyok egy savanyú pali. Furán huzaloztak be odafönt, hiszen amellett, hogy elvarázsolom az embereket, az a legfontosabb, hogy megnevettessem őket. A humor ráadásul mindent könnyebben eladhatóvá tesz. Nem pénz, hanem a közönség szórakoztatásának szempontjából. Szeretek nevettetni, ahogy a közönség nevet, az én lelkem is mosolyog. Igyekszem „somásítani” az előadásokat.
 
Tősgyökeres tizenegyedik kerületi vagy, igaz?
A Szent Imre Kórházban születtem, gyerekkorom nagy részét Albertfalván töltöttem. Most a XII. kerületben lakom, de hamarosan visszaköltözöm Újbudára. Az irodánk is itt működik. Miután a bűvészet már gyerekkoromban is érdekelt, nyugodtan mondhatjuk, hogy a karrierem innen indult. A bűvészet az egész életemet végigkísérte, egyetlen helyhez sem köthető igazán. Ott volt velem, amikor az Egyesült Államokban éltem, szerte a világban és a világbajnokságon is. Mindazonáltal az évek alatt a bűvészet számomra nagyon átalakult, előadásokat már ritkán nézek olyan áhítattal, mint karrierem elején. Egyrészt kevés igazán jó produkciót látok. Ha egy pici hiba van benne, azonnal elkezdem szétanalizálni, darabjaira bontom, hogy én mit csinálnék másképp. Másrészt egy trükkből engem más érdekel, mint a nézőt. Ti azt látjátok, hogy valami lebeg, én azt, mi tartja. Ti azt látjátok, hogy valami eltűnik, én azt, hol lehet. Nem az illúziót látom, hanem a mögötte lévő megoldást. A laikusok által érzékelhető csoda mögötti illúzió számomra totálisan megszűnt. Nyilván más dolgokat találtam, amit a bűvészetben imádok és szeretek, mint a szórakoztatás tudománya, a színházi előadások megkreálásának nüanszai. Nem varázsló vagyok, csak bűvész.

Korábban világbajnoki címet nyertél, most a zsűri tagja vagy.
Utóbbi sokkal stresszmentesebb, kényelmesebb, mint versenyezni. Csak oda kell menni, és kritizálni (nevet). Több zsűritag is világbajnok volt korábban, szerintem mindannyiunknak nagyon sokat segít, hogy tudjuk, milyen volt a színpadon lenni. Érdekes látni azokat az emberi életeket, sorsokat, amelyek előttünk alakulnak. Arról nem is beszélve, hogy óriási élmény számtalan fantasztikus bűvészműsort végignézni az egyhetes vb-n. Gyakorlatilag a bűvésztörténelem részese lehetek.

Mi a rövid, a közép- és a hosszú távú cél?
Szeretném az életem különböző területeit egyensúlyba hozni, és ezt az állapotot megőrizni. Szerencsés vagyok. Szerető család vesz körbe, nagyon sok mély baráti kapcsolatot ápolok, szeretem a munkámat, hobbijaimat. Inkább azzal küzdök, hogy mivel ennyire szeretek alkotni, sokszor a munkamániám jelent kihívást. Gyakran az összeroppanásig dolgozom. Őszintén hiszem, hogy az ember hosszú távú boldogságának titka az életterületei között felállított és megtartott, idő- és területarányos balansz. Az biztos, hogy én még évekig fogok és szeretek bűvészkedni, társasjátékot tervezni, zenélni, videókat készíteni.

Tóth Kata

A ROVATBÓL