Egyre nagyobb terheket rónak a lakosságra az elszabadult árak. Az EU-n belül miért Magyarországon a legmagasabb az infláció? Miért a nyilvánosság előtt zajlik a Magyar Nemzeti Bank és a kormány vitája, és mi generálja? Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanárral beszélgettünk a magyar gazdaság helyzetéről és problémáiról.
Friss adatok érkeztek az inflációról, márciusban éves összehasonlításban 25,2 százalékot jelzett a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Mennyire pontos ez?
Nagyon sokféle adat jött ki, az újságok címlapjára a KSH által számolt mutató került. Ezen felül van az európai összehasonlítást segítő harmonizált árindex (márciusban ez 25,6 százalék lett – a szerk.), ezt is a KSH állapítja meg, itt kicsit más a fogyasztói kosár összetétele. Van ezen felül egy nyugdíjas inflációs index, és van a maginfláció is (lásd keretes írásunkat). A monetáris politika szempontjából ez utóbbi a legérdekesebb, mert ennek a kosarából kihagyják a gyorsan változó értékű tételeket. A 25 százalék nagyon magas.
A miniszterelnök év végére egyszámjegyű inflációt ígért, ezt hogyan fogják betartani?
Az egyetemen most adtunk le egy többéves előrejelzést, jelentést, abban olyan 10 százalék körüli jött ki decemberre. Tehát ha mondjuk 60 százalék volt az infláció tavaly év végén (24,5 százalék volt), arra még rájön majd 10. Egyébként igen, lehet egyszámjegyű az infláció, például 9,99 is. De tegyük félre a viccet.
A „háborús infláció” generálja ezt a folyamatot?
Ez a folyamat a háború előtt kezdődött el, a magyar választási ciklus tehet erről, a tavalyi választás előtti pénzszórás.
Figyelembe veszi a kormány a szakértők, közgazdászok véleményét?
Az apparátus figyel, a Magyar Nemzeti Bank is elemez, de az nem jó elemző, mert a saját munkáját nem tudja felügyelni vagy kritikusan nézni. Nyugat-Európában már csökken az infláció, de a térségben is, Lengyelországban vagy Romániában hat százalék körül lesz. Ha a forint stabil, ha az olajárak lent maradnak, ha a termés jó lesz, ha nem élénkítik a gazdaságot mesterségesen, ha hagyják, hogy kifussa magát ez a nehéz év, akkor az infláció mérséklődhet. Ha van egy kis gazdasági visszaesés, ami nagyon kellemetlen a lakosságnak, az segít hosszú távon. Ha viszont ráfűt valaki, és pörgetik a gazdaságot, akkor az árak nem tudnak csökkeni, mert ez esetben támogatják az árversenyt.
Az élelmiszerek ára 42,6 százalékkal nőtt, a háztartási energiáé pedig 43,1 százalékkal, ez brutális terhet jelent a lakosságnak…
Ez nagyon nagy teher, de talán kétszer nem jön annyira rossz termés a világban, mint ami volt az elmúlt években. A rossz hír az, hogy Magyarország nettó exportőr mezőgazdasági cikkekből, egyébként nem a világpiaci árak emelkedtek, hanem amikor a magyar termelők látták, hogy gyenge a forint és jó a világpiaci ár, szépen eladták a terményeiket. A magyar termelők tehát nem fognak panaszkodni, amikor pedig a gazdák csöndben vannak, az azt jelenti, hogy nagyon jól megy nekik. De az is lényeges, hogy mi lesz a forintárfolyammal. A magyar fizetőeszköz egzóta, azaz egzotikus és kicsi, ki van téve a spekulációnak, ha az eurózóna tagja lennénk, nem volnánk kitéve ennek a bizonytalanságnak és volatilitásnak. Az inflációs hírek nem voltak túlzott befolyással a forint jelenlegi árfolyamára, de bármilyen hír komolyan befolyásolhatja.
Az online árfigyelő rendszer segíthet a hazai gazdaság bajain?
Fel lehet jelenteni a sarki boltot, be lehet kérni az adatokat, hogy miért annyiért adja a tejfölt, amennyiért… Az infláción ez nem segít, de bűnbakképzésre tökéletes fontoskodás. Szabad piacgazdaságban annyiért adja el a kereskedő, amennyit adnak érte. Érzek ebben a döntésben némi kapitalizmusellenességet, olyan szocialista csökevény. Pótcselekvés.
Mi lehet az oka a Matolcsy-féle jegybank és a kormány egymásnak feszülésének?
Nem szoktam kommentálni a jegybank ügyeit, hiszen dolgoztam ott három évig, és nem is látok bele, de annyi észrevehető, hogy a felelősséget mint a forró krumplit dobálják egymásnak. A jegybankelnök joggal mondja, hogy ha belepiszkálnak a gazdasági adatokba és folyamatokba, az zavart okoz. Ha kivetnek nyolc termékre ársapkát és a többi negyvenezerre nem, akkor azt a pár terméket el fogja adni veszteséggel a bolt, mert muszáj, de ki kell fizetnie a költségeket, ezért a többi árucikk ára emelkedik. Ha a sapkát leveszik a termékről, az ára visszamegy az eredeti állapotra, ám a többi cikk megemelt ára nem fog csökkenni. Az ársapka tehát növeli az inflációt. (Az interjú készítése után született döntés arról, hogy a kormány az ársapkák fenntartásának április 30-ára kitűzött határidejét meghosszabbítja június 30-áig – a szerk.) Nem egy szereplő van ebben az ügyben, hanem három. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter serkentené a gazdaságot, ami szembe megy a Magyar Nemzeti Bank javaslataival, mert ha az a feladatuk, hogy mérsékeljék az inflációt, akkor nekik azt hűteniük kell, nem fűteniük. A hűtés kellemetlen, a magas kamatszint kellemetlen, aki most építkezik, és meglátja a hitelkamatot, az a fejét fogja. A kormánynak lenne eszköze a költségvetés kiegyensúlyozására, de tavaly is elszállt a költségvetés, mégis utánadobtak egy csomó forintot az év végén valakiknek. Minden szerencsétlen adófizetőre jut egy szerencsés valaki. A jegybank most kimondja azt, amit eddig is ki kellett volna.
Mennyire van biztos kezekben a magyar gazdaság?
Előfordul, hogy az MNB kritizálja a kormányt, csak általában ezt csöndben szokták csinálni… Visszafelé szokott inkább működni. A nemzeti bank elvileg független. De nem a vita miatt gyenge a forint: a nemzeti bank a kamatszintet magasan akarja tartani, Nagy Márton pedig nem. Itt vannak konfliktusok, és ezt a hitelminősítők is nézik.
A távol-keleti tőke beáramlása mennyire tesz jót a magyar gazdaságnak? És mikor érkezhetnek az újabb uniós pénzek?
Kína már régóta meg akarja vetni a lábát a térségben. Erre régebben a kontinens nagyon nyitott volt, az európai országok sorban álltak a befektetésekért. A Fudan egyetem idehozásának ügye Budapesten jogosan verte ki a biztosítékot, hiszen a kínai behatolásnak van gazdasági és politikai vonzata is. Belgrád és Budapest között kínai állami bank hiteléből épül vasútvonal, a kínai beruházásban Debrecen mellé tervezett akkumulátorgyár mögött is van geopolitikai tartalom. Aminek a gazdasági vonatkozásai nagyon kétségesek. A magyar kormány nem játszik együtt a többi európai országgal, és ez nagyon veszélyes lehet. A jogállamiság is romlik. Kezdünk kicsúszni az európai klubból, és nem tudni, hogy ezért mennyire kárpótol minket a kínai hitel, mert annak a vége tragikus is lehet. Ott van példának Zaire. Peking adott kölcsön nekik, de nagyon megkérik az árát, politikailag is. Bízom benne, hogy ez a debreceni őrület megáll, mert olyan támogatást kapnak a kínaiak a magyar államtól, hogy azt az unokáink is nyögni fogják. Még a Tiszát is képesek lennének elterelni, miközben vizünk sincs elég, a felmelegedésről nem is beszélve, és ekkora energiaigényt Paks 2 sem szolgálna ki. Amúgy az a beruházás is megállt.
De mikor kapunk pénzt az uniótól?
Ha van demokrácia, lesz pénz is. Izgalmas tavaszt látok magam előtt…
Z. A.
