Tényleg a szülőknek kell felújíttatni az iskola mosdóját? Melyik nemzet oktatási modelljét kellene követni? Hogyan lehet aktivizálni a félelmeik által vezérelt, illetve az alapvetően passzív tanárokat, szülőket az egységes fellépés érdekében? Hasonló kérdések sora merült fel a Dialógus az oktatásért rendezvénysorozat újbudai állomásán, ahol szülők ültették egy asztalhoz a kerületi oktatásban érintett szereplőket.
A mozgalom szervezői XI. és XX. kerületi anyák, akik iskolaigazgatókat, pedagógusokat, szülőket, diákokat hívtak meg a Dialógus az oktatásért fórumsorozat első újbudai találkozójára. A Polgármesteri Hivatal nagytermében rendezett eseményre a fenntartókat is hívták, bár a tankerületektől az eddig megtartott fórumokra nem jött el senki. A Budaörsről indult kilenc alkalmas sorozat alapját egy szakmai szervezetek és civil csoportok által megfogalmazott kilencpontos tematika adja, minden alkalommal egy témát dolgoznak fel. Az első fórumon kiscsoportos munkára épülő prezentációkat készítettek arról, hogyan kellene jól működő kommunikációs csatornákat kiépíteni az oktatás szereplői között, hogy sértődés, félreértés nélkül egységesen képviselhessék a gyerekek jövőjének ügyét.
A prezentációk során elhangzott, az egyirányú utasítások országában élünk, ezen azonban változtatni kell, egy jól működő rendszerben visszacsatolások szükségesek a végekről. Mások azt ítélték fontosnak, legyen tudásmegosztás az iskolák között, amire jó példa, hogy egyes iskolák kiváló módszerekkel oldották meg a mindennapos testnevelést. Az is elhangzott, fontos lenne visszaadni a helyi önkormányzatoknak, közösségeknek az oktatási intézményeket, valamint elősegíteni a diákok érdekérvényesítését, ami jelenleg rengeteg korlátba ütközik. Erős, helyi közösségeket kell építeni minden kerületben, amelyek képesek hatást gyakorolni az oktatásban zajló eseményekre.
Az egyik munkacsoport ötleteit prezentáló Erhardt Attila köznevelésért felelős alpolgármester arról tájékoztatott, nemrég jelent meg egy törvénytervezet a BM honlapján, amelyik alapjaiban írja át az oktatási rendszert, a minisztérium pedig mindössze öt napot ad a szakmának véleményezésre, kipipálva ezzel a társadalmi egyeztetést. Az alpolgármester szerint ennek az a konklúziója, hogy a pedagógusoknak, szülőknek nem a kormánnyal kell párbeszédet folytatni, hanem a rendszer által megbántott társadalmi csoportokkal, akkor lesz meg a kritikus tömeg a változásokra. – A fennálló rendszert nem lehet megreformálni, ezért teljesen újat kell felépíteni – tette hozzá, gondolatmenetéhez pedig a következő felszólalók is csatlakoztak.
Egy másik csoport felvetette, egy-egy pedagógus kollektíva „fogadjon örökbe” egy olyan pedagógust, aki nem sztrájkol, beszélgessenek vele, miért gondolkodik így. Az előadó azt kérte, a szülők is tegyenek így nem sztrájkoló társaikkal, akiket szívesen meginvitálnának az iskolába, hogy nézzék végig egy tanár egy napját. – Ebben az országban 7,5 millió ember érzi azt, hogy egyedül van, és nincs mit tenni. Fel kell ismernünk, hogy sokan vagyunk, és együtt sikerülhet – mondta egy másik felszólaló, aki szerint az egyetlen lehetőség a 19. században megrekedt oktatási rendszerünk megváltozására az, hogy kiállunk a gyerekeinkért, akik érett, sikeres felnőttek szeretnének lenni.
T. D.
