Ma már nem egyszerűen drága a mindennapi kenyerünk, de a Világbanknál Magyarország azon országok között szerepel, ahol a leggyorsabban emelkednek az élelmiszerárak. Ha egész Európát sújtja az energiaválság és az orosz–ukrán háború összes hatása, akkor miért szenved nálunk kevésbé a legtöbb ország? Hogyan lehet az importsonka olcsóbb, mint a helyben készült? Az okok a sajátos magyar gazdaságpolitikában keresendők.
Ha összevetjük az Eurostat friss adatait – amelyek szerint Magyarország az EU második legszegényebb országa (egyedül Bulgáriát előzzük meg) – a G7 gazdasági portál által idén január végén 53,7 százalékosra mért hazai élelmiszer-inflációval, kegyetlen tréfa áldozatának érezhetjük magunkat. – Pedig a kialakult helyzet nem a véletlen műve – állítja Braunmüller Lajos, a Portfolio gazdasági portál elemzője. Az árak azért épp az élelmiszerek piacán kezdtek őrült vágtába, mert alapszükségletről van szó, ezek megvásárlását nem lehet úgy elodázni, mint egy új autóét. A szűk fogyasztói mozgástér megnehezíti a keresletcsökkenést.
A felfelé tartó spirált alapvetően a nyersanyag- és az energiaárak emelkedése mozgatja; ezek a hatások viszont Svédországtól Spanyolországig mindenhol érvényesülnek. Kérdés, hogy az infláció terén is különcködő Magyarország miért húzza megint a rövidebbet. Az elemző szerint a válasz nagyrészt a forintban keresendő. Az elmúlt egy évben az euróval vagy a dollárral szemben rekordszintre süllyedő árfolyam az októberi mélypont óta valamelyest erősödött, de többéves összevetésben még mindig a leggyengébbek között szerepel a magyar fizetőeszköz. Ez óriási hatással van az árakra, ugyanis egyirányú utcába tereli az inflációt. – Ha a beszerző német sajtot, holland húst, francia csemegéket vásárol euróért, egy gyenge árfolyamhoz igazítja a fogyasztói árat. Ha a forint később erősödik, akkor is a legritkább esetben csökken ez a meghatározott ár – magyarázta a szakértő.
Félelem és reszketés a kereskedelemben
A sokféle inflációs hatásra rá tesz egy lapáttal a magyar kereskedői hozzáállás. Nagyon leegyszerűsítve ez a „csak azért sem fogok rosszul járni” kitétellel is leírható, amit azonban Braunmüller Lajos szerint nem feltétlenül a kapzsiság mozgat. – Minden szereplő igyekszik bebiztosítani magát, mert az ág is húzza: béreket kell emelni, drága az alapanyag és az energia. Erre jön még rá az igen komoly tételnek számító kiskereskedelmi különadó, valamint az inflációt fűtő hatósági árazás, vagyis az ársapka, ami a kereskedőt arra kényszeríti, hogy veszteségesen értékesítsen alapvető élelmiszereket, ráadásul hosszú távon. Ezt a veszteséget, áremelés formájában, a kereskedők tipikusan szétterítik saját termékpalettájukon. – Ezért hiába erősödik a forint, a bizonytalan magyarországi gazdasági környezetben, ahol bármikor hozhatnak egy kedvezőtlen intézkedést vagy kivethetnek egy különadót, a kereskedők nem fognak árat csökkenteni – emelte ki az elemző.
A drága hazai
Népszerűek azok a TikTok-, illetve YouTube-videók, amelyeken európai, vagy éppen orosz élelmiszerüzletekben mutogatják a vásárlók, hogy lám, mindenhol olcsóbb minden, mint a magyaroknál, nem is kevéssel. A kommentelők pedig rendre azt tudakolják, miért az ordító különbség, ha a gazdasági válság és a háború számos országot sújt, és nem értik, miért kerül többe a magyar sajt a hollandnál.
Braunmüller Lajos szerint sokat számít, hogy egy adott ország milyen állapotban van, és miként reagál a válságra, bár fontos ok az is, hogy Európában szinte mindenhol alacsonyabb az alapvető áfakulcs a nálunk érvényes 27 százaléknál. – A 60 milliós olasz vagy a 80 milliós német piac óriási, erős versenyben edződött, fejlett gazdaság áll mögötte, a termékek előállítási költsége jóval kedvezőbb. Számos országban, ahol megtermelik, majd feldolgozzák az alapanyagot, lényegesen korszerűbb, energiatakarékosabb és termelékenyebb üzemekben teszik ezt, mint amilyen a magyarországiak többsége. A holland sajt is a hatékonyság miatt tud olcsóbb lenni a magyarnál. Kritikus jelentőségű emellett a volumenhatás: nem mindegy, hogy egy vágóhídon évente 1 millió, 6 millió vagy 20 millió sertést vágnak le. Magyarországon az első szám a csúcskapacitás, míg egy németnél inkább az utolsó. Ha valamiből százat gyártok, sokkal drágább lesz, mintha százmilliót állítanék elő – vezette le a szakember, hozzátéve: a magyarországi drágulást már csak azért is nehéz elviselni, mert külföldön az alacsonyabb árakhoz magasabb fizetések társulnak.
Meddig még?
– Mivel az elmúlt hónapokban rendkívül gyors ütemű volt a drágulás, valószínűleg a tetőzés közelében járunk – mondta a Portfolio elemzője –, azok a vélemények azonban gyenge lábakon állnak, amelyek az infláció megfordulását, az árak általános mérséklését vizionálják – tette hozzá. – Az áremelkedés tempója egy-két hónapon belül lassulni fog, de fájdalmasan lassan, kevéssé érezhető módon fog lezajlani – fogalmazott Braunmüller. Szerinte az infláció lefékeződésének fő oka az lehet, hogy a fogyasztók alkalmazkodnak: olcsóbb termékeket választanak, összességében kevesebbet vásárolnak, és kevesebbet pazarolnak. Tavaly decemberben éves összehasonlításban már csaknem 4 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom, a takarékoskodás azokra is jellemző lett, akik voltaképp nem kényszerülnének rá. Egy biztos, mondta az elemző: a húsvéti menü nagyon drága lesz.
T. D.
