A cserkészélet gyümölcsei

– Cserkészektől hangos gyakran a Bartók Béla 15/D alagsora, de miért ne néznénk inkább jó szemmel, hogy vannak még valódi közösségek – mondta a szentimrevárosi csapat vezetője, aki a helyi cserkészéletről mesélt lapunknak.

– Hosszú nap volt a mai, Nagymaroson jártunk telekrendezés miatt. Nemrég örököltünk egy vidéki ingatlant a csapat számára, ami nagyon jó, hiszen így a fővároson kívül is rendszeresen szervezhetünk majd találkozókat – kezdte a beszélgetést Sárvári Kamilla, akivel egy szombat esti szentmise után találkoztunk. A 433. Szent Bernát cserkészcsapat vezetője a többiekkel együtt éppen a Katolikus Karitász számára gyűjtött adományokat, de néhány perc múlva már a szemerkélő esőbe sétáltunk ki a Szent Imre-templomból. A huszonkét éves cserkészt nem zavarja az eső, idén tizenöt éve jár portyákra, megszokta az időjárás viszontagságait. – Hétéves koromban jártam először cserkésztáborban, a szüleim választották nekem, mert olyan közösségben akartak tudni, ahol megismerem és megszeretem a természetet, ahol használhatom a kreativitásom, ahol sokat mozoghatok és ahol jó emberek között vagyok – mondta a cserkész, hozzátéve: erre ma különösen nagy szükségük van a fiataloknak, az iskola mellett fontos, hogy legyen olyan közösség, ami megtartó erővel bír.

A csapatvezető főállásban a Pető Intézetnél dolgozik konduktorként, így sok fiatallal és szülővel találkozik, és jól tudja, milyen nagy szükség van arra az értékes közösségi létre, amit a cserkészet ad. – A cserkészlét leggyümölcsözőbb hozadéka, hogy itt a gyerekek életre szóló barátságokat kötnek – hangsúlyozta Sárvári Kamilla. – Ha egy őrs tagjai hétről hétre találkoznak, eseményeket szerveznek, együtt játszanak és közösen gondolkodnak, akkor óhatatlanul is szoros kapcsolatba kerülnek egymással. A cserkészek határozott értékrendet képviselnek, amelynek alapjai között van a becsületesség, a környezet ismerete és tisztelete, valamint a hit. Ezekkel könnyebben megőrizhetjük emberségünket a mai világban. A saját szememmel látom, milyen jó hatással van a fővárosi fiatalokra ez a közeg – tette hozzá.

A 433. Szent Bernát csapat Sárvári Kamilla első és máig utolsó cserkész közössége, vezetését idén ősszel vette át, ezzel ő lett a második nő a csoport élén. Másokhoz hasonlóan az 1933-ban alapított szentimrevárosi csapat is újjáalakult a rendszerváltás után; alig néhány tíz fővel indult, ma viszont 370 tagot számlál. Évente egy tábort szerveznek, ahol mindenki együtt van, ezen kívül rajonként évi két hétvégi programot tartanak (egy raj négy őrsből, vagyis közel negyven főből áll). Hétéves kortól a huszonévesekig minden korban csatlakoznak hozzájuk fiatalok, korosztályonként külön tartják az eseményeket, ilyenek a különböző kirándulások, portyák, táborok, lelkinapok, karácsonyi rendezvények. A nyári tábor után az őszi kiránduláson találkozik minden korosztály, fiúk-lányok vegyesen, majd rajonként háromnapos portyára indulnak.

A csapat törzshelye a Bartók Béla úti alagsori lakás, ahol hetente közel húsz őrsgyűlést tartanak. Az ingatlan nyolcéves felújítása tavaly fejeződött be, és önkormányzati támogatással a csoport tulajdonába került. A ház lakói jól ismerik a csapatot, de ottlétükről kezdetektől fogva megoszlanak a vélemények. – Hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindenki örül nekünk – ismerte el Sárvári Kamilla. – A gyűléseken sokat játszunk, ezáltal sokat hangoskodunk, ez biztosan zavaró a délutáni órákban. Egyebek között ezért szeretnénk odafigyelni arra, hogy több alkalommal tartsuk a találkozókat a közelben, például a Gellért-hegyen vagy a Feneketlen-tónál, ne pedig a lakóházban. Így a természetben is több időt tölthetünk – mondta a vezető.
A cserkészcsapat működését a házban élők mellett sok mindenben segítik a szülők, ezen kívül a Budai Ciszterci Szent Imre-plébániától és az önkormányzattól is számíthatnak támogatásra, illetve a különböző programokhoz szükséges eszközökre. A csapatépítés a rajparancsnokok feladata, és egy a cél: megtartó közösség azoknak a gyerekeknek és kamaszoknak, akik előtt minden eddiginél több lehetőség áll nyitva, mind a téves, mind pedig a jó úton.

A ROVATBÓL