Újbudán első ízben került férfi egy óvoda élére: Skerlec Szabolcs óvóbácsiból lett az Albertfalvai Óvoda vezetője. Szakmai alázatról, hivatástudatról, lemorzsolódásról és a digitális eszközök óvodai használatáról kérdeztük.
• Ritka, ha egy férfi ilyen elnőiesedett szakmában dolgozik, még ritkább, ha igazgatóként. Hogyan fogadták önt munkahelyén, az óvodában?
Óvóbácsiként eleinte vegyesen, hiszen valóban szokatlan jelenségről van szó. Amikor a szülők megismerik a munkásságomat, megtapasztalják, hogy gyermekeiket biztonságos közegben tudják hagyni, már nincs probléma. Szlovákiában születtem, ott jártam egyetemre. Érettségi előtt a 30 fős osztályomból öt fiú készült óvó bácsinak, de én vagyok az egyetlen, aki jelenleg is az. Pályakezdőként olvastam egy országos kutatást, amely szerint kilenc gyakorló óvodapedagógus férfi volt Szlovákiában. Nem tudom, jelenleg mennyi van.
• Az nem kérdés, hogy nagyon szereti a gyerekeket. Igazgatóként mennyi időt tud velük tölteni?
A helyettes kolléganőmmel épp ma egy csoportban kezdtük a napot, ahol egy új óvodapedagógusnál hospitáltunk. Így rövidebb időre ugyan, de ismét a csoport életének aktív tagjai lehettünk. A nap huzamosabb részét viszont az irodában töltjük, ilyenkor sajnos háttérbe kerül a gyermekekkel való foglalkozás
• Az én édesanyám nyugdíjazásáig általános iskolai tanár volt. Bár többször is felajánlották neki az igazgatóhelyettesi pozíciót, csak pár hónapra fogadta el, mert a gyerekek közvetlen közelében szeretett dolgozni. Azt mondja, a hospitálással ez önnél is megvalósul, de azért az csak más…
A kollégák megfigyelése és egy csoport vezetése valóban nagyon különbözik. Épp ezért időről időre visszatérek a régi csoportomba a Pajkos Óvoda Telephelyen. A gyerekek szerencsére ugyanúgy fogadnak, mint annak idején. Mindig szakítunk időt arra, hogy játsszunk és beszélgessünk egy jót.
• Gyakran panaszkodnak a szülők és a pedagógusok a magas létszámra, a családok attól félnek, hogy kevesebb figyelmet kap a gyerekük egy húsz-harminc fős csoportban. Mit tapasztal? Sok nehézséggel küzd a szakma?
Többrétű problémáról beszélünk. Ehhez a szakmához hivatástudatra, alázatra és elköteleződésre van szükség. Sokan megtanulják a szakma csínját-bínját, minden nap beülnek a csoportba, és őszinte lelkesedéssel több órát játszanak, foglalkoznak a rájuk bízott gyerekekkel. Gyakran kora hajnaltól estig bent vannak, mert a napi ügyelet után közös családi rendezvényeket is szerveznek – Mikulás-nap, Márton-nap, barkácsolás satöbbi. Kevesen látják, milyen hosszú és összetett folyamatok ezek. A jó és népszerű programoknak, pályázatoknak köszönhetően lesz a nevelési év is sikeres, amihez összeszokott pedagóguscsapat összehangolt munkájára és közös célokra van szükség. Más dolog a pályakezdés előtt végighallgatni az egyetemi órákat, és elméletben elsajátítani az ismereteket. A nagyarányú lemorzsolódás egyebek között a gyakorlati tapasztalatok nehézségei és az alacsony bérek számlájára írható.
• Mitől lesz még sikeres egy nevelési év?
Fontos, hogy mit mutatnak a mindenkori elégedettségi mutatók. Mindig arra törekszünk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, fejlesztésük a lehető legsokrétűbben, legszínesebben valósuljon meg. Évente rákérdezünk a szülők elégedettségére, amely kíméletlenül jelzi a családok véleményét. Elsődleges, hogy tovább tudjunk fejlődni, hiszen a szülők az első számú partnereink. Elégedettségük eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy megkérdezzük elvárásaikat.
• Az Albertfalvai Óvoda integrált intézmény. Hogyan tudja a sajátos nevelési igényű (SNI), a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel (BTMN) küzdő gyerekek fejlődését segíteni?
Nélkülözhetetlen, hogy a gyógypedagógussal, az óvodapszichológussal, a logopédussal jó kapcsolatot alakítsunk ki. Összehangolt munkánk eredménye, ha a gyerek fejlődik. Rendszeresen konzultálunk a szülőkkel, az intézményben kapott fejlesztés ugyanis nem elég, otthon is kell gyakorolni. A legtöbb esetben ez nagyon jól működik.
• Sok türelemre van szükség. Talán nagyobb szeretetre is?
Mindenkinek ugyanannyi szeretet és törődés jár. Egy SNI-s vagy BTMN-s gyermek természetesebben nagyobb figyelmet igényel. Szakmai nyelven azt mondjuk, differenciáltan, egyéni képességeikhez, aktuális érzelmi, intelligencia-, illetve képességbeli fejlettségi szintjükhöz mérten kell őket fejleszteni.
• Mi a helyzet a digitális neveléssel?
Óvodában célirányos digitális fejlesztés nincs. Természetes jelenség viszont, hogy egyes gyerekek profibb szinten kezelik a mobiltelefont, számítógépet, mint mi, felnőttek. Ilyen világot élünk. Egy mesénél mi is használunk digitális eszközöket: bluetooth-os hangszórót, laptopot, vetítővásznat, amelyek színesebbé teszik az adott foglalkozást. Haladnunk kell a korral. Mivel a gyerekeknek erre van igényük, valamilyen úton módon meg kell találnunk velük a kapcsolatot, de – és ez a legfontosabb – nem szabad megengedni, hogy ez helyettesítse az összes többi dolgot. Az elhangzott mese fejlesztő erejét, varázsát egyetlen digitális eszköz sem tudja pótolni.
• Van kedvenc meséje?
Természetesen: ez A kiskakas gyémánt félkrajcárja, amit a gyerekek szerettettek meg velem.
Tóth Kata
