– Az elmélyülés és átélés nemcsak a színészeket, a karmestereket is hitelessé teszi – mondta Dobszay Péter Junior Prima díjas és a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny közönségdíjával kitüntetett karmester, orgonaművész. A gazdagréti Szent Angyalok Plébániáról induló, nemzetközileg elismert muzsikussal a zenei kultúráról, a kortárs alkotásokról, az egyházi és világi művek előadásmódjáról beszélgettünk.
• Legutóbb a 2017-es Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny kapcsán beszélgettünk, amikor a döntő legfiatalabb dirigenseként vihetted haza a közönségdíjat. Most már maestro vagy?
Ma már sokkal ritkábban, elsősorban a karmester iránti vagy általános hagyománytiszteletből használják ezt a titulust; inkább a keresztnevemen szólítanak. Szükség van tradíciókra, a rossz hagyományokhoz viszont nem ragaszkodom. A közönséggel mindig a szerzőt, a zenekari hangzást kell megismertetni. Ennek eszköze az elmélyülés, amivel utat mutatunk a zenészeknek. A színészek képesek átlényegülni, feloldódni egy karakterben, a zeneművészetben is erre van szükség. Egy jó karmesternél a vezénylés minden mozzanatának jelentése van, amellyel a hangok hangszínekké, hangsúlyokká válnak.
• A Solti óta indultál másik versenyen?
Még van néhány évem, 32 esztendős vagyok, és általában 35 éves korig lehet jelentkezni. Terveztem, hogy más versenyeken is elindulok, de eddig mindig közbejött egy koncertfelkérés.
• Mit gondolsz a magyarországi zenei kultúráról? Vízfejű ország vagyunk?
Finanszírozásban igen, pedig vannak erős művészeti bástyák vidéken is. A zenekarok országos pénzügyi támogatása lakosságarányosan viszonylag magas, ugyanakkor érdemes lenne a kultúrára szánt pénzeket egyenletesebben elosztani a főváros és legalább a megyeszékhelyek között. A legtöbb muzsikus a jelenlegi helyzetben kénytelen másod-, harmadállást vállalni.
• Milyen karmesteri feladatok várnak rád idén?
Székesfehérváron, ahol az Alba Regia Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és vezető karmestere vagyok, szerencsések vagyunk. Az ottani kollégák odateszik magukat, rendkívül nyitottak az alapos műhelymunkára. A társulatot jól ismerve a műsorokat személyre szabottan tudom kiválasztani. Hosszú távon szervezhetem az évadkoncepciót és a műsorpolitikát a vezetői csapattal közösen. A pécsi Pannon Filharmonikusokkal és több nagyvárosi zenekarral is találkoztam idén, rövidesen ismét a rádiózenekarnál, illetve a győri filharmonikusoknál vezénylek. Budapesten a Zeneakadémián óraadó tanár vagyok. Az Operettszínházban és az Operaházban is dolgozom. Az Operában az elmúlt években inkább a kortárs operák kapcsán gondoltak rám. Philip Glass Veszedelmes édenjének ismétlő előadásai mellett Selmeczi György Artaban című művének ősbemutatóját is dirigáltam volna, de sajnos ezek most elmaradnak. Korábban ugyanitt Mozart, Gian Carlo Menotti és Gaetano Donizetti alkotásait vezényeltem.
• Nemcsak karmester, nemzetközileg elismert orgonista is vagy. Muzsikusi karriered Gazdagrétről, a Szent Angyalok Plébániáról indult. Gyakran visszatérsz?
Több ez, mint visszatérés, lehetőség szerint minden vasárnap ott vagyok. Hálás vagyok Szederkényi Károly atya plébánosnak, aki rugalmasan kezeli, hogy más feladataim is vannak, például Székesfehérváron vagy a Dohány utcai Zsinagógában. Igyekszem az ünnepeken ott lenni, hiszen ezt a munkát inkább szolgálatnak tartom, amihez szükség van a keresztény hitre. Az ember lényegüljön és szellemüljön át, így tud egy templomban játszani. Az orgona alapvetően szakrális hangszer.
• Mi a véleményed a popzenei vagy a filmzenei orgonajátékról?
Az orgonahangzás a legtöbb embert megérinti. A kortárs zenében hatalmas hangszínbeli lehetőségei vannak. Nincs még egy olyan hangszer, amely ennyire kevésbé hasonlít a saját hangszercsaládja tagjaira. Megértem, ha kortárs zeneszerzők orgonára is szívesen írnak darabot.
• Szeretsz olyan műveket vezényelni, ahol az orgona a szólóhangszer? Nem érzel kényszert, hogy az orgonista játékát instruáld?
Inkább otthonosan érzem magam. A zenekar és az orgona arányainak alakításánál pontosabban tudom megfogalmazni a hangzást. Nem feltétlenül találom soknak az orgonát ott, ahol egy másik karmester talán ellenkezőleg érezné.
• Kell szenvedély a karmesterséghez vagy az orgonáláshoz?
Darabja válogatja. Egyes alkotásokban értelmetlen érzelmek nélkül orgonálni, hiszen az egész azért és annak íródott. Fel kell ismerni, mikor ad hozzá az előadáshoz a sok érzelem, és mikor szükséges higgadtabb, szellemibb megközelítés. Minden felkészülésnél lényegi elem, hogy az ember megértse a lelki szituációt, amelyben a szerző kottapapírhoz ült.
• Elvállalsz általad nem jól megírtnak tartott művet?
Nehéz kérdés. Az őszinteséget és a szakmai alázatot kell mérlegelni. Felkérést ilyen jellegű dilemma miatt még nem utasítottam el. Mindenképpen a mélységet keresem.
• Akkor hogyan kerül repertoárodba az operettszínházi Marica grófnő?
Ebben az operettben is vannak mélységek. Az első és a második felvonás végén operai igénnyel megírt, végigkomponált finálék szólnak. Művészileg és emberileg sem érzem megalkuvásnak, hogy elvállaltam, sőt, örömmel csinálom.
• Mi a véleményed a kortárs rendezésű operákról? Mennyire tudsz összhangot teremteni a rendezővel?
Elsősorban a tradicionális előadásokat szeretem. Ugyanakkor végtelenül becsülöm, amikor a rendező, a zeneszerző és a szövegkönyv írója által elképzelt keretek között is tud aktuálisat mondani. Csak a megírt darab iránti tisztelet mentén szabad megfogalmazni az előadás üzeneteit. Láttam olyan próbálkozásokat, amikor a modernebb rendezés rossz pátoszt rántott le a darabról. Az öncélú modernizálás viszont kifejezetten dühít.
• A feleséged, Iluska is zeneszerző. Gyakran dolgoztok együtt?
A koronavírus előtt három évig közösen vezettük a Divitiae Vegyeskart, ami mindkettőnknek sok örömöt szerzett. Iluska több művét is boldogan vezényeltem. Zeneileg is megértjük egymást.
• Maradva a családnál: Lackó fiad nyolc-, Anna lányod ötéves. Zenészek lesznek?
Lackó most kezdett trombitálni, Annuska szép tisztán énekel. Sokat hallgatnak operát, balettet, szeretik a műveket. Mindössze annyit szeretnénk, hogy értsék és szeressék a zenét.
Tóth Kata
