Egy 85 esztendős műszaki rajzoló, aki soha nem tanult festeni, de képekben fejezi ki önmagát. Győrfi Árpád több évtizednyi tudást, irodalmi emléket, történelmi utalást rendez össze, rajzai még akkor sincsenek teljesen készen, amikor már minden összeállt.
Talán nem tudta, mibe kezd bele, azt azonban igen, hogy nem fogja tudni abbahagyni. Így érzékeltethető az az alkotási folyamat, amelyből két különleges rajz született. Győrfi Árpád soha nem tanult festeni, több mint húsz éven át dolgozott műszaki rajzolóként – hagyományos eszközökkel. Életének jelentős részét az Egyesült Államokban töltötte, később hazatért Magyarországra, azóta Újbudán él. Miután a számítógépes tervezés megjelenésével korábbi szakmája értékét vesztette, egy újfajta alkotói világ felé nyitott. Soha nem akart hagyományos értelemben vett művész lenni, sokkal inkább olyan ember, aki az összefüggéseket papírra tudja vetni, de nem bánja, ha azok esztétikai értékkel is bírnak.
Volt honnan merítenie, hiszen miközben műszaki rajzolóként dolgozott, magyar és történelem szakon végzett. Erőssége, hogy a bonyolultabb dolgokat is rendszerbe tudja foglalni. – Van egy látásmódom: ha valamit hallok, máris képként áll össze a fejemben – mondta. Ez a képesség, a precizitás mellett, ma is fellelhető minden vonásában. Művein versek, történelmi alakok, tudományos felfedezések, vallási jelképek és személyes emlékek találkoznak, de semmi sem egyszerűen díszítés.
Jön egy újabb gondolat, egy emlék, egy idézet vagy egy szimbólum, és idővel megtalálja a helyét. Képei így soha nem készülnek el, folyamatosan hozzájuk tesz, tökéletesíti őket. Mindez a harmadik dimenzióban is megmutatkozik, hiszen újabb festékréteg fedi el az előző üzenetet, így a művek sok helyen plasztikus hatást keltenek.
Földi üzenet a földönkívüliekhez című képe középpontjában egy emberi arc formája rajzolódik ki, amely az öt érzékszerv motívumainak ad helyet, fölötte az agy alakja jelenik meg, hatodik érzékként. Mellette két görög stílusú oszlop tart egy boltívet, amely az emberiség és a földönkívüliek egyesülését, vagyis az aranykort jelképezi, záróköve a Szentlélekhez, Jupiterhez és Zeuszhoz kapcsolódik. Olyan az egész, mintha az emberiségről szóló plakát volna, amely egy távoli civilizációnak szól; tudósok, művészek, költők, történelmi alakok mutatják meg a földi életet.
Az „űrüzenethez” hasonlóan a Himnusz az emberhez című rajzán is 15 esztendeje dolgozik. Egyik meghatározó motívuma a fa és annak gyökérzete, amely egyszerre utal Csontváry Magányos cédrusára, a világfára és a hazára. A kereszt központi forma a kompozícióban, és sajátos jelentést hordoz: a világmindenséget a gravitáció tartja össze, az emberi életet a szeretet. Győrfi Árpád Dantét idézi: „a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot” (Babits Mihály fordítása). Képeinek üzenete az, hogy a sok részlet csak akkor válik egységes egésszé, ha valami összeköti őket. A legfontosabb szerinte az összetartozás: Isten, haza, család, történelem, kultúra, az ember helye a világban – úgy véli, ezek mind egyetlen nagy rendszernek az építőkockái.
