A Főkert Rezeda utcai telephelyén működő méhészetben rendszeresen fogadnak kerületi csoportokat, legutóbb a 60+ program résztvevőit. Itt készül az újbudai méz, az önkormányzat által kezdeményezett és támogatott projektben. A hat kaptárban 20–30 ezer egyed telelt át, és május elejére 50–60 ezerre szaporodtak.
Kutasi Tamás okleveles méhészmester méhekkel a tenyerében oszlatta el azt a tévhitet, hogy ezek a rovarok mind sárga csíkosak: a Gellért-hegyen lakók nem azok, hanem a jámbor természetű magyar szürke fajtához tartoznak. – A 60 ezer fős méhcsaládból 40 ezren a kaptár belsejében dolgoznak – mondta el a méhész. Amelyik kirepül, az nektárt és virágport gyűjt; a nektárt – ami egy híg cukoroldat – a kaptárban sűrítik be, és méz lesz belőle, a virágporból pedig méhkenyeret gyártanak. Általában kis távolságokra, 500–600 méterre repülnek el a méhek, bár akár 3 kilométert is meg tudnak tenni. Szennyeződéstől nem kell tartani, mert a Gellért-hegyi terület a koszos levegőt szállító szélcsatornák fölött van, és nincs olyan mezőgazdasági tevékenység a közelben, ahol nagy mennyiségű vegyszert használnak. A telepen csak a bioméhészetben megengedett szereket alkalmazzák. – Egy méhcsaládtól körülbelül 20 kiló mézet tudunk úgy elvenni, hogy ne kelljen idegen mézet vagy cukrot bevinni az életfenntartáshoz, hanem önfenntartó rendszerben működhessenek. Mi tényleg csak a fölösleget vesszük ki – számolt be a méhészmester.
A friss, tavaszi gyümölcsvirágmézet meg is kóstolhatták a jelenlévők, ami nagy kiváltság, hiszen az újbudai méz nem kerül kereskedelmi forgalomba.
