„Tessék, hölgyeim és uraim, tessék, tessék! Megtekinthető, megtapintható, pénz se kell érte, itt nincs különbség, gyerekek, katonák, felnőttek egyformán fizettek vérrel. Látható itt mindenfajta vér. Különböző színekben, különböző minőségekben. Aki kitépett anyaszívet óhajt, jobbra lépjen. Ott szenvedő gyermekkezek láthatók, a másik teremben anyaméhben elvérzett embriók.” Ezzel a Babilon-dossziéból származó szöveggel kezdődött Hőgye Katalin keramikusművész Óvóhely című kiállításának megnyitója. Fullajtár Andrea, a Katona József Színház színésze a nagymamája auschwitzi naplójából készült monodrámája részletét adta elő a különleges művek között, amelyek egy része az utcán, vagy ahogy Bojár Iván András művészettörténész megfogalmazta, a romok között talált anyagokból készült – agyag, fa, fém, kő, üveg, építési törmelék. Angyalok és démonok arcai vettek körbe minket az óvóhelyen, ahová visszahúzódhatunk.
Bojár Iván András így beszélt erről az április 9-i megnyitón. – Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hová lehet visszahúzódni? Mi marad az embernek? Hol van az a tér, amely nem a külvilág zavaros és fenyegető törvényei szerint működik? Nem tudom, hogy ez a kiállítás eredeti szándékai szerint is erre készült volna, mégis ezekre a kérdésekre számomra egyértelmű választ ad. Nem fogalmakkal, hanem tárgyakkal. A címe Óvóhely. Itt és ma ez nem metafora. Ezek a munkák éppen úgy, ahogy most mi itt összegyűltünk, egy föld alatti helyiségben készülnek, csak egy kerülettel odébb, egy műteremben, amely egyszerre fizikai és szellemi menedék. Egy olyan helyen, ahol a világ zaja tompul, és ahol a Katalin által kézbe vett tárgyak új jelentést kapnak – hangsúlyozta Bojár Iván András. A tárlat a B32 Trezor Galériájában tekinthető meg május 7-éig.
