Az április 12-i országgyűlési választások rekordrészvételt hoztak, és alapjaiban rendezték át a politikai térképet. Hogyan értékeli mindezt?
A legfontosabb, hogy a tényekből induljunk ki. Ha az önkormányzat helyzetét vizsgáljuk – márpedig nekem elsősorban ez a dolgom –, azt látjuk, hogy az elmúlt 16 évben a települések folyamatosan veszítettek hatásköreikből és forrásaikból. Most úgy látom, olyan politikai helyzet alakult ki, amely lehetőséget adhat ennek megfordítására.
Milyen intézkedéseket tart a leginkább problematikusnak az elmúlt időszakból?
Több ilyen is volt. A gépjárműadó elvonása például úgy történt meg, hogy közben az utak karbantartása az önkormányzatok feladata maradt. Az építési engedélyezés központosítása olyan helyzetet teremtett, amelyben alig van beleszólásunk abba, mi épüljön a kerületben. Az államilag kiemelt beruházásoknál kis túlzással azt csinálnak, amit akarnak, figyelmen kívül hagyva a helyi építési szabályzatot. Emellett ott van a szolidaritási hozzájárulás jelentős, mondhatni abnormális mértékű növelése is, ráadásul a kormány nem tud vele elszámolni.
A mostani eredmények sokak szerint egy korszak végét jelentik. Egyetért ezzel?
Azt gondolom, igen, egy korszak lezárult. Örülök, hogy túl vagyunk ezen a 16 éven. Ezzel párhuzamosan új lehetőségek nyílhatnak meg az egészségügy vagy az oktatás területén, amelyek az elmúlt években háttérbe szorultak. Magyar Péter vasárnapi beszédében sok mindent bejelentett, valódi perspektívát nyitva az önkormányzatok és a polgárok előtt, hogy újra abban a közegben élhessünk és dolgozhassunk, ahová tartozni szeretnénk. Ne a folyamatos lemaradás jellemezze Magyarországot, hiszen az Európai Unióban lassan már minden tekintetben az utolsók között kullogunk.
Magyar Péter és a Tisza Párt sikere egyben azt is jelenti, hogy sok választó elfordult a hagyományos ellenzéki pártoktól. Erről mi a véleménye?
A választók változást akartak. A Tisza támogatói rendkívül különböző politikai háttérből érkeztek, kifejezetten sokszínű közösségről beszélünk. Ez egyszerre lehetőség és kihívás. Magyar Péter például azt ígérte, hogy visszaadja a jogköröket az önkormányzatoknak, hogy azok valóban a helyi közösség akaratának és érdekeinek megfelelően működhessenek. Ide tartozik a már említett egészségügy és az oktatás rendbetétele is. Akik a Tiszára szavaztak, elvárják ezeket a változtatásokat.
Újbuda bizonyos értelemben vesztese lett annak, hogy a Fidesz-kormány átrajzolta a választási térképet, nincs olyan választókerület, amelynek a kerület a központja. Ez azt jelenti, hogy összesen négy, Újbudához is köthető képviselő ül majd a parlamentben. Hogyan fog velük szót érteni? Volt már egyeztetés?
Igen, a Tisza Párt képviselői még jelöltként megkerestek bennünket. Leültünk velük, elmondtuk a céljainkat, ők pedig vázolták a szándékaikat. Természetesen meg fogom hívni őket a május végi képviselő-testületi ülésre – reményeim szerint addigra az új kormány feláll, ők pedig a mandátumukat átvéve már jogszerűen is országgyűlési képviselők lesznek.
Lehet, hogy egy miniszterelnököt is meg kell hívnia?
Meg is fogjuk hívni, hiszen Magyar Péter a XI. kerület egyik részének országgyűlési képviselője lett.
Az előzetes egyeztetésen mennyire vágtak egybe az elképzelések? Miben tudtak egyetérteni, és miben volt véleménykülönbség?
Nem volt véleménykülönbség. Mi tényekre alapozott áttekintést adtunk az önkormányzat jelenlegi helyzetéről és a minket foglalkoztató feladatokról. Ők pedig ismertették a saját tevékenységükre vonatkozó szándékaikat. Azt kell mondanom, hogy az álláspontok nagyon erősen találkoztak.
Hogyan látja a kerület költségvetési mozgásterét az új felállásban? Változik-e a források helyzete?
A 2026-os költségvetés adott, ehhez kell igazodnunk. A számok világosan mutatják, meddig nyújtózkodhatunk. Azt, hogy miként alakul majd például a szolidaritási hozzájárulás összege, én is nagyon szeretném tudni, de senki ne várjon egyik pillanatról a másikra nagy fordulatot. Ez képtelenség, hiszen az államkincstár üres. Nem számítok arra, hogy az új kormány azonnal milliárdokat forgat be helyi beruházásokba. Ugyanakkor bízom benne, hogy sikerül helyreállítani a viszonyt az Európai Unióval, és hozzájutunk a zárolt forrásokhoz, amelyekre égető szükség van.
Voltak olyan pályázatok, amelyeket a kerület megnyert, de a pénzt mégsem kapta meg. Ez megváltozhat?
Változnia kell, hiszen a kerület vezetésének középpontjában nem a pártpolitika, hanem Újbuda érdeke áll. 2024-ben nyertünk egy 870 millió forintos bölcsődeépítési pályázatot, de az összeg a mai napig nem érkezett meg, már válaszra sem méltattak bennünket. Ugyanez igaz az egynapos sebészet körüli hercehurcára is: másfél éve el kellett volna indulnia, de a kormányzati szervek az engedélyeztetés hátráltatásával látványosan túllépték a határidőket. Bökte a csőrüket, hogy egy ellenzékinek kikiáltott kerület olyasmit tud produkálni, amit az állam nem. Szerencsére hamarosan így is elkezdhetjük az ellátást.
Engedjen meg egy személyes kérdést: volt-e a mostani fejlemények között olyan, ami meglepte vagy elszomorította? Például Dobrev Klára lemondása a Demokratikus Koalíció vezetéséről…
Úgy gondolom, minden tisztességes politikai vezető feladata, hogy reálisan értékelje az eredményeket. Ha az pozitív, lehet koccintani, de ha mélyrepülés következik be, egy kultúrállamban az intelligens ember felelősséget vállal, és lemond. Ezt Orbán Viktortól nagyon hiányoltam. Vasárnap este neki is illett volna azt mondania: „Emberek, köszönöm, hibáztunk, én vagyok az elnök, lemondok.”
Mit üzen most az újbudaiaknak?
Azt, hogy legyenek türelmesek. A változásokhoz idő kell, de bízom benne, hogy nyugodtabb, együttműködőbb korszak következik.



