Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
Régi sztorik
A Makra – Kertész Ákos könyve –, amikor a ’70-es évek legelején először megjelent, új korszakot nyitott a kortárs magyar irodalom munkásábrázolásában. Az idők során több mint tíz kiadása volt Magyarországon, bő 250 ezer példányban, a nagyvilágban is legalább 1,2 millióban kelt el, és valószínűleg mind elfogyott. Most, hosszú évek után, újra megjelent a Trend Kiadó értő gondozásában.
Kertész merészen, az akkori viszonyokhoz képest tabudöntögetően írt. Az ő munkásai nem a szocializmus győztesei, az „uralkodó osztály”, hanem sokszor rossz körülmények között élő, keményen dolgozó, keveset kereső emberek. Akik bizony isznak, verekednek, még nőt is vernek, időnként összeütközésbe kerülnek a törvénnyel, és a műszak végét kifűzött bakanccsal várják, hogy azt minél előbb ledobhassák az öltözőben. Az sem volt akkoriban mindennapi, hogy a könyvben az ’56-os forradalom is előkerül, a menni vagy maradni dilemmája, vagy hogy mi is az a munkáshatalom, amelynek nevében eltiporják a munkások felkelését. Fél évszázaddal később persze már nem merészség ezeket a dolgokat kimondani, leírni. A Makra mégsem vált múzeumi tárggyá. Címszereplőjének problémája ugyanis minden korban itt marad: valaki, akiről kiderül, hogy tehetséges lehet valamiben – mint Makra a szobrászatban –, meri-e vállalni a küzdelmet azért, hogy valóban megmutathassa, mit tud. Hiszen ebben ott a bukás kockázata. Hősünk hárit, és nem mer dönteni, ahogy felesége és szeretője között sem képes választani. Pedig kemény fickó, azt hiszi, ura a sorsának, ám lassan mégis felmorzsolódik mindebbe. Negyedmillió megjelent példány után talán nem sportszerűtlen a szpoilerezés: a főhős öngyilkossága elkerülhetetlen, mert nincs kiút. A könyvből pár évvel megjelenése után Rényi Tamás rendezett filmet – a Magyar Mozi TV csatornán időnként látható, érdemes vadászni rá. Az akkori kultúrpolitika csak úgy engedte leforgatni, ha elmondják benne, nem a munkásosztály sorsa reménytelen, amely szükségszerűen torkollik az önpusztításba, hanem csak ezé az egy emberé. És persze az ’56-os jelenetek jelentős részét is kivágták. De legalább elkészülhetett akkor ez a film. Aki megnézi, annak Makra Ferenc attól kezdve mindig Juhász Jácint hangján szólal meg.
(Kertész Ákos: Makra, Trend Kiadó, 2024.)
Szunyogh Szabolcs rendíthetetlen szorgalommal írja kultúrtörténeti könyveit. Kis és nagy, joggal vagy érdemtelenül elfelejtett eseteket dolgoz fel, olyan szorgalommal, műveltséggel és olvasmányosan, amelyet a műfaj klasszikusától, Ráth-Végh Istvántól szokhattunk meg. Századokon, évezredeken át, bibliai szereplőktől a Habsburg-ház nevezetes figuráiig, számtalan szellemi kalandozásra visz el minket. Szunyogh le se tagadhatná, hogy eredetileg tanár, méghozzá abból a jó fajtából, aki tudja, érdekessé, izgalmassá kell tenni a sztorit, hogy a „tanulók” minden részletre kíváncsiak legyenek.
Zsidó kultúrtörténeti anekdotagyűjteményében olyasmikkel foglalkozik, mint hogy miképp győzte le egy szépséges zsidó asszony a római pápát; hogyan legyünk nagyon gazdagok; antiszemita volt-e Marx Károly; kicsoda Izrael elhallgatott alapítója; zsidó volt-e Kolumbusz Kristóf; mikor harangoztak a Dohány utcai zsinagógában és így tovább. Pörögnek a tájak, az évek, a nevek – kifejezetten izgalmas olvasmány. Mikor letettem, arra gondoltam, de jó lenne, ha a felét meg tudnám jegyezni – rögtön művelt embernek tűnnék.
(Szunyogh Szabolcs: Ahasvérus – Zsidó történetek az ókortól napjainkig, Joshua Könyvek, 2024.)
D. J.
