A Mássalhangzó portrébeszélgetés-sorozat legutóbbi vendége Saly Noémi volt. Az est folyamán a magyar irodalom- és Budapest történész történeti kutatásai mellett saját, kalandos családtörténetét is megosztotta a közönséggel.
Szó esett nagyapja, ifjabb Francsek Imre építészmérnök drámai sorsáról, akinek egyebek mellett a Széchenyi fürdő bővítését köszönhetjük. Az országot is el kellett hagynia, miután elkártyázta a családi vagyont. Teheránban kötött ki, felesége pedig két kislánnyal a karján követte az ismeretlenbe. A történet 1942-ben vált igazán súlyossá, amikor a térség szövetséges ellenőrzés alá került, a nagyapát pedig az oroszok elhurcolták a Gulágra. A nagymama ekkor ismét tanúbizonyságát adta erejének: a háború kellős közepén, idős édesanyjával és két kamasz lányával, svéd vöröskeresztes útlevéllel vágott neki a hazaútnak.
Emellett Saly Noémi természetesen a kávéházi kultúráról is beszélt: rávilágított arra, hogy a kávéház nemcsak az írók elefántcsonttornya volt, hanem a legélőbb társadalmi csomópont. A jogászoktól a kereskedőkön át egészen a „pénzért bérelhető hamis tanúkig” mindenkinek megvolt a maga asztala és funkciója.
