Folyamatosan zajlanak a kutatások a demencia okainak feltárására és megfékezésére. Bár időről időre úgy tűnik, közel a megoldás, a mögötte leggyakrabban álló betegség, az Alzheimer-kór még nem gyógyítható. A lehetőség a kutatók kezében van – emelte ki a sokakat érintő problémáról szóló sorozatunk második részében dr. Szaszkó Anikó neurológus, mentálhigiénés szakember.
A demenciára jelenleg nincs oki terápia, a folyamat nem állítható meg, de megfelelő tüneti kezeléssel és a betegség előrehaladásának lassításával könnyíthető az érintettek és gondozóik terhe. Legalább ennyire fontos azonban a környezet hozzáállása: a türelem, az elfogadó, támogató közeg sokat segít a lelki terheken.
– A demencia szó nem is a legmegfelelőbb kifejezés erre a tünetegyüttesre, mert a betegre nézve stigmatizáló, az érintettek és/vagy hozzátartozóik úgy érezhetik, a diagnózissal meg vannak bélyegezve, hátrányos helyzetbe kerülnek. Bár az orvosi társadalom és a köznyelv is a demenciát használja, a Betegségek Nemzetközi Osztályozása a „major neurokognitív zavar” kifejezést ajánlja már vagy tíz éve. A szakma ezt szeretné bevezetni, Magyarországon egyelőre sikertelenül – mondta el dr. Szaszkó Anikó neurológus.
Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon miből állapítható meg, hogy hétköznapi feledékenységgel vagy a demencia első jeleivel állunk-e szemben. A legfontosabb különbség, hogy amíg a normális feledékenység nem romlik fokozatosan, addig a demencia minden esetben előrehaladó és egyre több területre kiterjedő tüneteket mutat. Akár már a kezdetekkor érintheti a mindennapi élet több szféráját is, a megjegyzőképességtől a napi cselekvésen, a felidézésen át a tájékozódási zavarig.
A „hétköznapi” öregedés fogalmába belefér, ha valaki néha elfelejti egy kedvenc színésze nevét, és csak néhány perc múlva jut eszébe. Ez önmagában nem tekinthető demenciának, hiszen nem akadályozza a mindennapi életvitelt, bármelyikünkkel előfordulhat. Ám az intő jelnek számít, ami már a fontosabb napi tevékenységek elvégzésében is jelentős nehézséget okoz, és érdemes komolyabban odafigyelni rá.
A mai napig kutatás tárgya, hogy pontosan mi okozza a demenciát. Az tudható, hogy a legyakoribb esetben az idegsejtekben bizonyos fehérjék rakódnak le (szenilis plakkok és neurofibrilláris kötegek), amelyek gátolják a sejtek normális működését. Hogy miért történik ez, azt évtizedek óta vizsgálják, és sok minden felmerült lehetséges okként a higanytól kezdve az étkezésen, a kémiai anyagokon, tartósítószereken és cukorbevitelen át a mikroműanyagokig vagy az alumíniumig.
Az utóbbi években különösen a bélrendszer szerepe került a kutatások középpontjába. A szakember azzal a hasonlattal él, hogy érdemes a bél nyálkahártyáját úgy elképzelni, mint a bőrünket: minden, amit a szánkba veszünk, felszívódhat, és hosszú távon befolyásolhatja a szervezet működését. A nyálkahártyát sok minden tudja károsítani, megváltoztatva a bél felszívó tevékenységét. Ezért is fontos, hogy odafigyeljünk az étkezésünkre, lehetőség szerint csökkentsük az ultrafeldolgozott élelmiszerek és a szénhidrátok fogyasztását. Bár vannak örökletes tényezők is, amelyek szerepet játszanak a demencia kialakulásában – főleg fiatalabb korban –, összességében sokkal kevésbé genetikai eredetű, mint például az emlőrák vagy a vastagbélrák. Ez a szempont azért tűnhet hangsúlyosabbnak, mert azok, akiknek a családjában előfordult a betegség, jobban aggódnak, és gyakrabban mennek el kivizsgálásra.
A statisztikák szerint Magyarországon megközelítőleg 200–300 ezer embert érint a demencia valamilyen formája, de nehéz pontosan megmondani, ez mekkora változás az elmúlt évekhez képest. A vizsgálati technikák fejlődésének köszönhetően ugyanis egyre több esetet ismernek fel, és a korábban feltártak is nagyobb eséllyel kezelhetők. Egy másik tényező, hogy számos, korábban többnyire végzetes betegség ma már eredményesen kezelhető, így emelkedik az átlagélet-
kor. Ennek következtében nő a demenciával élők száma is, hiszen több ember éri meg azt a kort, amikor ez már sűrűbben jelentkezik.
Mindezek miatt nem lehet pontosan meghatározni, hogy a demencia előfordulása valóban nőtt-e a korábbi évekhez képest, vagy csupán azért látszik ez így, mert több idős ember él közöttünk, és a vizsgálati lehetőségek is sokat fejlődtek. Emellett rizikófaktornak számító környezeti tényezők, például a kémiai anyagok, a napsugárzás is emelik a betegség esélyeit. Ráadásul ritkán készülnek olyan statisztikák, amelyek a teljes populációt lefednék, és az orvosok bejelentési fegyelme sem mindig teszi lehetővé, hogy például minden Alzheimer-kóros eset ekként legyen regisztrálva.
A demencia gyűjtőfogalma több különböző betegséget foglal magában. Ezek közül a leggyakoribb az Alzheimer-kór, amely világszerte az esetek 60–70 százalékáért felelős. A valóságban, különösen idősebb korban, gyakran nem tisztán egyetlen típus jelenik meg, hanem úgynevezett kevert demencia alakul ki, például az Alzheimer-kórhoz érrendszeri károsodás is társul. (Magyarországon is ez jellemző, mivel a vaszkuláris eredetű eltérések aránya magas.) Emellett léteznek ritkább demenciaformák, amelyek eltérő tünetekkel járnak: korai mozgászavarok, hallucinációk, személyiségváltozás vagy fokozott elesési hajlam. Ezek az Alzheimer-kórban általában csak később vagy egyáltalán nem jelentkeznek, annak fő jellegzetességei a kognitív jelek mellett a tájékozódási zavar, a mindennapi élet komplex cselekvési és tervezési nehézségei. A második legelterjedtebb kór a diffúz Lewy-testes demencia, amikor a kognitív tünetek mellé a Parkinson-kórra jellemző mozgászavar és korai hallucinációk társulnak. Ilyen esetekben nehezebb a terápiás megoldást megválasztani.
A frontotemporális demenciánál – ami nem egy egységes kórkép – vagy a magatartászavar, vagy a beszédzavar valamelyik formája az induló tünet. Egy tiszta kórképet diagnosztizálni és kezelni is könnyebb, mint egy kevertet. A társuló pszichés tünetek (hallucinációk, téveszmék, nyugtalanság, agresszivitás stb.) megléte vagy hiánya nagyon sokat módosíthat a betegek és környezetük mindennapjain. Sokszor ezek gátolják, hogy a beteget a családja az otthonában gondozhassa élete végéig. A szakorvos ezekben a helyzetekben is segíthet, a pszichés problémák ugyanis mérsékelhetők.
Huszák Nina
