A B32 Galéria és Kultúrtér plakátkiállítással emlékeztet az elmúlt tíz esztendő felejthetetlen kulturális eseményeire, legyen szó színházról, koncertről vagy kiállításról.
A B32 Galéria és Kultúrtér – az 1977-ben megnyílt Bartók 32 Kiállítóterem utódjaként – 2015-ben, Újbuda Önkormányzatának támogatásával teljesen megújulva, egy színházteremmel és egy kisebb galériával kibővülve debütált a Bartók-negyedben.
A jubileumi évadot különleges plakátkiállítással ünneplik, amelynek megnyitóját egy szokatlan (sz)tárlatvezetéssel kezdték, Csurka Eszter, Kollár-Klemencz László és Varga Ádám vezette körbe az érdeklődőket, és mesélt személyes élményeiről a galériával kapcsolatban. A B32 a kerület kulturális origójaként az elmúlt tíz évben nemcsak gondosan válogatott, folyamatosan bővülő színházi repertoárral, hanem koncertekkel, valamint rendszeresen megújuló képző- és iparművészeti tárlatokkal is gazdagította Újbuda kortárs művészeti palettáját.
Az emblematikus programok plakátjai borítják most be a B32 Galéria falait – többségük Kollányi Yulo grafikus alkotása, ő lapunk tördelőszerkesztője –, emellett néhány ikonikus színházi díszletelem és jelmez is megcsodálható testközelből.
A plakátkiállítás november 28-áig tekinthető meg, a B32 szekere pedig ezután is a megszokott lendülettel és friss művészeti ötletekkel halad előre, tudtuk meg Farkas Júlia operatív vezetőtől. – Továbbra is szeretnénk meghatározó szerepet betölteni Budapest kulturális térképén, elsősorban a város lakóit és alkotóit bemutatni úgy, hogy folyamatosan meg tudjunk újulni, és izgalmas befogadó közegként tekintsenek ránk – fogalmazott Farkas Júlia.
Az ünnepség második napján a Látókép Ensemble alkotásait tekinthették meg a jelenlévők, Hajdu Szabolcs író-rendező legutóbbi trilógiáját vetítették játszották a maratonra érkező közönségnek. Az Ernelláék Farkaséknál és az Egy százalék indián vetítése Hajdu Szabolcs élő, interaktív kommentárjával családi kapcsolatokról, személyes feszültségekről, forgatási nehézségekről, vagy épp frappáns filmes megoldásokról szólt, olykor komoly, máskor szórakoztató témákat hozva felszínre, ami által a nézők kicsit bennfentes részesei lehettek a társulat és a rendező munkájának, életének. A két film között a színpadon a Kálmán-napot adták elő, és így egyben látva mindhárom alkotást, a közönség mélyebben is átérezhette, szembesülhetett korunk gyakori emberi, kapcsolati helyzeteivel, problémáival. A film-színház-film kombinációt erre a jeles alkalomra találták ki a szervezők, ami végül mindhárom előadásnál telt házzal, sikeres kísérletnek bizonyult, és szándékuk szerint lesz folytatás.
