Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
Szüts–Vojnich a Godot-ban
Büszkék lehetünk arra, hogy olyan nagyszerű kortársaink lehetnek, lehettek itt, Újbudán, mint Vojnich Erzsébet és Szüts Miklós. (Szüts Miklós éppen egy éve hunyt el.) Alkotásaikat itt is ismerjük, nemcsak azért, mert mindkettőjük műterme a kerületben található, hanem azért is, mert rendszeres vendégei például a B32-es galériának. Most Óbudán, az amúgy is különösen izgalmas Godot Kortárs Művészeti Intézetben tekinthető meg közös, sok képet felvonultató kiállításuk.
Az egykori Goldberger gyárépületből kialakított kiállítótér mintha Szüts és Vojnich műveihez volna teremtve. A megtekinthető festmények – zömük a rendszerváltás után készült – rettentően ide illenek. Többségük olyan erős, ütős kép, hogy megállná a helyét bárhol máshol is, az iroda falán éppúgy, mint a polgári lakás nappalijában. Így együtt, ebben az indusztriális világban azonban valóban kiteljesednek, és emlékezetes összefoglalót adnak a festő házaspár életművéből.
Sokan szokták ezeket a képeket komoraknak, talán búsnak is tartani, ami első ránézésre akár igaz is lehet. Ám éppen a megnyitó mutatta meg azoknak, akik így gondolják, hogy szerethető alkotások ezek. Az igen méretes, jókora tér színültig megtelt lelkes barátokkal, szenvedélyes gyűjtőkkel, szépre-jóra éhesekkel. A népszerűséghez nyilvánvalóan hozzájárul az alkotók személyes sármja – ami átsugárzik a műveken. A sokszor komor színek, az üres épületrészek, városrészek vagy a „csak” egymásra halmozott csíkok valamiféle irigylésre méltó életszemléletet sugároznak. Kiderül azonnal. Csak meg kell állni a kép előtt, és ráérősen nézegetni. Képnézés nélkül különben sincs festmény. Pár éve az Újbuda tévében Szüts Miklóssal beszélgettünk arról, mikor van készen egy alkotás. Mikor elégedett vele. Ekkor mondta: ha ő úgy érzi, már nem tud ennél jobbat. Ezek után a felesége, Vojnich Erzsébet „jóváhagyja”, majd valahol a nyilvánosság elé kerül, és a közönség is megnézheti. Az alkotás ugyanis a közönség előtt fejeződik be, amíg odáig nem jut el, csupán afféle félkész.
Ha már ezt felidéztük: a Godot-ban folyamatosan vetítik azokat az interjúkat, amelyeket az Újbuda tévében készítettünk a művészekkel. S akiket alaposabban érdekel, mit gondolnak a festők az alkotás folyamatáról, a mesterségbéli dolgokról, megnézhetik őket bármikor a youtube.com/ujbuda csatornán.
(Szüts–Vojnich, Godot Kortárs Művészeti Intézet, 1036 Bp., Fényes Adolf utca 21. Nyitva: csütörtöktől vasárnapig 14–19 óra között április 13-áig.)
Dési János
