REGE SÖRÖZŐ
Az eleganciát és a kifinomultságot tudatosan nélkülöző Rege Söröző kendőzetlenül vállalja fel az old school kocsma stílusát, hiszen mindig is az volt, már vagy ötven éve. Varga Ignácnak az üzlet átvétele után nem állt szándékában változtatni ezen, hiszen ez az állandóság a lényeg, olyan, mintha megállt volna az idő. Annak idején a Regében zongorista játszott, biliárdozni lehetett, de valamikor cukrászda is üzemelt ezen a helyen. Ott is akadnak az Alba Regiában lévőkhöz hasonló dísztárgyak és képek. A sötét rózsaszínes falakon többek között egy Petőfiről készült szénrajz, egy bacchanália, azaz Bacchus isten köré szerveződő misztikus ünnepség képe, egy gyomorkeserű múlt századi reklámplakátja tűnik fel. Kandeláberre hajazó vaslámpák világítanak a boxok között és a mennyezeten is. A padló nosztalgikus fekete-fehér burkolata, a zöld lambériás boxok oldalán lévő egészen más csempe, az oszlopok mozaikcsempére hajazó díszítése együttesen finoman szólva eklektikus hatást kelt.
– Semmi újkeletű dolog nincs itt, régi hagyományok szerint működünk. Az emberek iszogatni jönnek ide, nemcsak középkorú vagy idősebb férfiak, hanem fiatalabbak is, és sok lány is törzsvendég. Az egyetemisták általában az órák végeztével térnek be a Regébe, a környéken dolgozók pedig munka után. Jó a csapat, volt nálunk karácsonyi buli is – osztotta meg velem Nemes Szilvia Cili, a pultos felszolgáló. Volt már ott Caramel, gyakran járt be Komár László, Kiki, Závodi János pedig a mai napig megfordul náluk. Az ikonikus Szomszédok sorozat néhány jelenetét is itt forgatták.
A közel százfős söröző minden nap várja a vendégeket; egyik része talponálló, magasított székekkel és asztalokkal, bárpulttal, emellett vannak boxok, tömör fából készült 12 fős asztalokkal. (Nyáron terasz is üzemel, ahol mindig nagy élet van.) Az alaphangulatot itt is a televízió adja meg, amikor meccset közvetítenek, biztos tele van a Rege.
Szőcs János, egy a kerületben dolgozó pék régóta törzsvendég. Szinte naponta bejár a Regébe, ahol sok zenész, festőművész, fotós, nyomdász ismerőse van – akad hajóskapitány is –, többeket már barátjának tekint. Az estébe nyúló beszélgetések mellett a zsíros kenyér is ide vonzza. Egy-egy este hatalmas spontán összejövetelek alakulnak ki. – Javarészt úgy indul, hogy igyunk egy sört, aztán összetolunk három asztalt, és akkor itt vagyunk vagy húszan. Nem luxus, nincs túlkomplikálva, hanem tök egyszerű, épp ezt szeretem benne. A hely varázsa miatt járok ide – fogalmazott.
Fancy koktélokat a Regében ne keressen senki – a vörösboros kólával ellentétben a gin-tonic és a whisky-kóla még közkedvelt, legjobban mégis a mezei és az ízesített sörök fogynak, és persze a fröccs. Az italok mellett fogyaszthatunk chipset, mogyorót, szalámis szendvicset, körözöttes molnárkát és a klasszikus zsíros deszkát: óriási karéj kovászos parasztkenyeret, amin a Fehérvári úti piacról beszerzett sertészsír csillog, rajta lilahagyma, magyar pirospaprikával diszkréten meghintve. A jelszó: mindent csak cicoma nélkül, ahogy az Isten megadta. A lilahagyma, az utcafrontról beszűrődő dohányszag és a kocsmaillat egyvelege, a falakat ékesítő retro graffitik és matricák látványa vitathatatlanul visszarepíti a látogatót egy autentikus ’70-es, ’80-as évekbeli kocsmába.
(Az Alba Regia sörözőről
szóló írásunkat előző
számunkban olvahatták)
H. N.
