Az advent a várakozás, a karácsony a szeretet, az újév a számvetés és a remény ünnepe. Csillogás, zene, eszünk, iszunk, bulizunk – hogy is juthatna eszünkbe megkérdőjelezni, igazán jól vagyunk-e. Ez az időszak azonban sok láthatatlan munkával jár, ráadásul felerősítheti az egyedül élők magányát, illetve a túlzásba vitt cselekvéseket. Nagy Erzsébet mentálhigiénés szakemberrel beszélgettünk az ünnepnapok nehézségeiről.
Hogyan állíthatjuk fel karácsony és újév idején az egészséges határokat,
a helyes mértéket?
Általában igaz, hogy érzéseinkre reagálva kellene élni az életünket, illetve annak az értékrendnek megfelelően, amit mi magunk alakítottunk ki. Sokan vannak azonban, akik nehezen birkóznak meg a környezet elvárásaival vagy szigorú belső mércéikkel. Ha észrevesszük, hogy elfáradtunk, megadhatjuk magunknak a pihenést, még ha a feladatlistánkkal nem végeztünk is aznapra. Azt tanácsolom, ha úgy érzik, valamire már nincs energiájuk, beszéljék meg a családdal. Jogosak az érzések, ha másokat nem sértenek.
Hogyan lehet az igényeket úgy kommunikálni, hogy azt mások is el tudják fogadni, ne ellenállást szüljön és ne érezzük magunkat önzőnek?
Először is megmondanám a másiknak, hogy értem és elfogadom a velem szembeni elvárását, aztán beszélnék arról, hogyan érzek, majd megköszönném a megértését, és kérném a segítségét, hogy megoldjuk a helyzetet. Például így: „Kedves Pisti, tudom, hogy nagyon szereted a bejglit, szívesen meg is sütném neked, de sajnos idén nem fér bele az időmbe. Köszönöm, hogy megérted, nézzünk utána együtt, honnan tudnánk a legfinomabbat beszerezni”. Ha erre Pisti azt mondaná, hogy ragaszkodik a házi bejglihez, ő viselkedne önzően. Ha valaki feltétel nélkül szeret, akkor ezt megérti. Aki mások elvárásainak szeretne megfelelni, annak nem könnyű nyíltan kommunikálnia, mert általában nagyon erősek a kognitív torzításai, és hajlamos túlértékelni a negatív következményeket. Mindez ahhoz vezethet, hogy önmaga hajcsárává válik.
Mit tehetünk, ha felismerjük a megfelelési kényszert?
Először gondoljuk át, hogy valóban fontos-e nekünk az, amiért hajtunk, küzdünk. Egyezik -e az értékrendünkkel? Kezdjük el szeretni önmagunkat, és legyünk önmagunkkal szemben elnézők! Legyünk tudatosak saját testi-lelki szükségleteinkkel kapcsolatban, és elégítsük ki azokat! Az önszeretet, önegyüttérzés és öngondoskodás mentén egyre jobban képessé válunk kifelé is képviselni saját magunkat, és könnyebben mondunk majd nemet. Ez nem egyszerű, hiszen változás, ami kibillent a komfortzónánkból, és ezt el kell viselni. Ha egyedül nem megy, ebben is kérhetjük szakember támogatását.
Beszéljünk a túlköltekezésről, amibe igen könnyű belecsúszni a Black Friday és más marketingfogások miatt. Ebben miként tudjuk megtartani az egészséges mértéket?
A belecsúszásban később az is terhet jelenthet, ha hitelt vettünk fel. Érdemes előre átgondolni, kinek milyen ajándékot szeretnénk venni, és listával nekikezdeni, hogy elkerüljük az impulzusvásárlást. Bevezethetünk új szokásokat is. Ismerek olyan családot, ahol személyre szóló, sokszor kézzel készített ajándékot adnak egymásnak. Nem az érték a lényeg, hanem hogy az adott dolog örömteli érzéseket váltson ki a megajándékozottban. A legkreatívabb ajándékozó vándorkupát kap, amit a következő karácsonyig megtarthat.
Az én családomban kihúzzuk az ajándékozottunk nevét. Így mindenkinek van egy meglepetése, nincs sem túlköltekezés, sem haszontalan tárgyhalmok. Ám a túlevés is általános gond. Mi van a mögött, amikor habzsolunk, nem tudjuk késleltetni a vágyainkat?
A karácsony csábító időszak, mert nagy a kínálat. Érdemes megfigyelnünk, mikor tör ránk az édesség- vagy falásvágy, mert a túlevés mögött általában valamilyen lelki teher van. De ez állhat minden túlzásba vitt cselekvés mögött, legyen az akár a vásárlás, vagy az alkoholfogyasztás, vagy a munkamánia. Ezeket úgy nevezzük, hogy átmeneti energiafelszabadítók. Tünetileg segítenek, mert egy ideig jobban leszünk tőlük, viszont az alapproblémát nem oldják meg. Az ünnepek könnyen aktiválhatják a pótcselekvéseket. Például érzelmi veszteség esetén a karácsony felerősítheti a magány érzését, aminek lehet tünete a folyamatos nassolás.
Hogyan tudunk magunkon és másokon segíteni, ha felismerjük ezt a problémát?
Mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, ha túlzásba vitt tevékenységet vagy érzelmi instabilitást, alvási nehézségeket tapasztalunk. Ha a környezetünkben látunk ilyet valakinél, akkor töltsünk vele időt, mert a kapcsolódás rengeteget számít. Szoktuk mondani, hogy kapcsolatokban sérülünk és kapcsolatokban gyógyulunk. Én például idén a rokonsági körből többeket meghívtam, mert csonka családban ünnepelünk, és azt gondoltam, így mindannyiunknak jobb lesz. Ha tehetjük, akkor ilyen gesztusokat engedjünk meg magunknak.
Az ünnepi túlfogyasztás, az év végi számvetés után szoktuk megfogadni, hogy jövőre másként csináljuk. Az újévi fogadalmak azonban ritkán szoktak tartósak lenni. Miért van ez, és hogy lehet jobban csinálni?
A változás apró lépések sorozata. Először is meg kell legyen a felismerés, a tudatosítás, hogy valamit változtatni szeretnénk. Határozott döntés és szándék kell, majd hit és kitartás. Lépésenként tervezzük meg a változást, és rendeljük hozzá az erőforrásokat. Ha túl gyorsan vagy túl nagyot akarunk változtatni, az stresszt okoz, és vélhetően nem fog sikerülni. Minden lépés megtétele után dicsérjük meg magunkat! Ha valami elsőre nem sikerül, ne hibáztassuk magunkat, legyünk türelmesek!
Milyen az ideális, mentálisan és lelkileg kiegyensúlyozott ünnepi időszak?
A kis herceg jut eszembe, aki a fontos alkalmakra ünneplőbe öltözteti a szívét. (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg – a szerk.) Az adventi időszak pont ilyen. Ha kényszeredetten éljük meg, túlhajszoljuk magunkat, akkor nem ünneplőbe öltöztetjük, hanem levetkőztetjük a szívünket, mire a karácsonyhoz érünk, kimerülünk, és nem tudunk örülni a szeretet ünnepének. Ha ragaszkodunk a szokásokhoz, azokat is mindenképp úgy kövessük, hogy odafigyelünk magunkra és másokra.
F. E.
