Egy legenda Lukács Györgynek tulajdonítja, hogy 1956. október végén a térképre mutatott, és annyit mondott: tessék megnézni, mekkora Magyarország és mekkora a Szovjetunió. Értsd: minden hiábavaló. Ahogy 1848. március 15-én is felvethető lett volna, hogy ekkora a császári erő, hagyjuk a forradalmat, menjünk, és igyunk még egy snapszot a Pilvaxban. A bibliai történetben is lázadoznak a szabadság felé elinduló népek – mennyivel jobb volt a rabságban Egyiptom húsosfazekai mellett, éljen az aranyborjú! Ráadásul ahogy telt-múlt az idő, az a valóságban soványka, semmi húsokkal, bőrcafatokkal lötyögő fazék is már dúsnak, zsírosnak, csupa színhúsnak rémlett.
Felesleges volt-e 1956? Vagy az 1953-as berlini lázadás? Poznan, aztán ’68 Prágája? És sorolhatnánk még hosszan.
Ha nincs 1953, 1956, 1968, akkor van Gorbacsov? Akkor jön a változás? Ha nincs 1956 októbere, akkor vajon Magyarország válhatott volna-e a „legvidámabb barakká”, a gulyáskommunizmusnak csúfolt kicsit jobb világgal? A „kicsit jobb” világ nemzedékek életét jelentette, a méltóbb létet, a hozzáférhető szükséges javakat. És persze sokaknak a megalkuvást is – mert október 23-ára jött a szörnyű november 4. De talán idővel mégiscsak elfoszlott az, hogy ahol zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban – nem szabadság, de már nem is rabság.
És ha nincs 1956, akkor vajon milyen lett volna 1989–1990? A magyar rendszerváltás, amelynek alakítói akkoriban oly büszkén idézték 1956 hőseinek emlékét. És joggal, mert ’56 lényeges követelései ekkor valósulhattak meg. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a felbomló Szovjetunió magát is felszabadítsa. Még ha csak rövid időre, átmenetileg is.
Régi kérdés, hogy létezik-e ajándékba adott szabadság, eljön-e az csak úgy magától? Előfordulhat-e, hogy a zsarnok egyszer csak megunja, és jó útra tér? Vagy küzdeni kell ellene, néha reménytelennek tűnő helyzetben is? Hátha. Minden nemzedékben előjöhet ez a kérdés, és akkor újra és újra felelni kell. Hogyan akarunk élni, milyen példát akarunk gyermekeinkre, unokáinkra hagyni.
1956 hősei egyértelmű, határozott választ adtak erre – tudom, rengetegen az életükkel fizettek ezért.
Sok idő eltelt azóta, a határozott válasz ilyen kockázatokat most éppen nem rejt magában. De a kérdés itt van előttünk, és így vagy úgy ma is felelnünk kell rá!
D. J.
