Mi a közös a sörben, a mézben, a tejben, a fogkrémben és a dezodorban? Mindegyikben van műanyag. Évente 39–52 ezer mikroműanyag-részecskét fogyaszthatunk el étellel és itallal, de kozmetikumokon keresztül is bejutnak az emberi szervezetbe – figyelmeztet a FAO. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezete szerint a műanyagszennyezés olyan mélyen átszövi hétköznapjainkat, hogy elérkezett az idő az élelmiszer-ipari korszakváltásra.
Komoly sajtóvisszhangot keltett az a néhány évvel ezelőtti kutatás, amely jelentős mennyiségű műanyag részecskét mutatott ki a tengeri halak szervezetében, továbbrombolva ezzel a halfogyasztás nimbuszát. Bár egyesek a tengeri étkek mellőzésében látták a megoldást, a legfrissebb tudományos eredmények rávilágítanak, nem kell halat enni ahhoz, hogy a vitaminok mellett műanyagból is meglegyen a napi betevőnk.
Áldásból átok
Az első szintetikus polimert 1869-ben találta fel John Wesley Hyatt. A sors fintora, hogy a műanyagban eleinte az élővilág védelmét is látták, ugyanis kiválthatók voltak vele olyan anyagok, melyeket addig az ember a természettől vett el. Az első műanyagokat a teknőspáncél, a szarvak, a len és az elefántcsont helyettesítésére használták. Előnyeik utolérhetetlenek voltak: erősek, ugyanakkor könnyűek és rugalmasak, legfőképp pedig tökéletesen formázhatók. Az egyre fejlettebb műanyagok forradalmasították az ipart és ezzel az emberiség életét. Az élelmiszer-ágazatban például a műanyag csomagolások elterjedésével teljesedhetett ki a tömegtermelés és a globális élelmiszer-kereskedelem. Az izgalmas innováció hamar függőséggé vált: a műanyag túl jónak és olcsónak bizonyult ahhoz, hogy ne akarjunk mindent abból készíteni. Ennek azonban súlyos következményei lettek az élővilágra nézve.
Megy a szemétbe
Az ipar évente közel 460 millió tonna műanyagot állít elő szerte a világon, amelynek akár 90 százaléka végezheti hulladékként az óceánokban és a szeméttelepeken, szennyezve a talajt, a vizeket. A műanyagszennyezés nagy részét az egyszer használatos termékek: palackok, kupakok, szatyrok, poharak és szívószálak okozzák. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége „Műanyagmentes július” kampányában arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az eltarthatóság, a higiénia és a vásárlói kényelem szempontjából az élelmiszeriparnak is sokat adott a műanyag, mára tarthatatlanná vált, hogy csokit, teafiltert, kávékapszulát is szemenként csomagolnak be.
Olyan kicsi, hogy mindenhova eljut
A mikroműanyagok olyan 5 milliméternél kisebb átmérőjű darabkák, amelyek a műanyagok bomlásakor keletkeznek az UV sugárzás hatására. Léteznek kisebb, 1 nanométer és 1 mikrométer közötti részecskék is, melyeket iparilag állítanak elő vagy a mikroműanyagok további bomlása során jönnek létre. Mindezeket nevezzük összefoglalóan mikroműanyagnak. Azt eddig is sejthettük, hogy műanyagot enni nem túl egészséges, de az újabb kutatások fényt derítettek arra is, hogy ezek a részecskék képesek behatolni az állati, illetve növényi sejtekbe és a szövetekbe. A táplálékláncban aztán bejutnak az emberi szervezetbe, ahol felhalmozódva biokémiai reakciókat és toxikus hatásokat válthatnak ki. Apró méretük miatt átjuthatnak a szervezet olyan erős védelmi rendszerein is, mint a vér-agy gát vagy a méhlepény.
A műanyagok már a spájzban vannak
Bár a köztudatban sokáig csak az ételtárolók és a PET-palackok szerepeltek veszélyforrásként, lassan nincs olyan táplálék, amely potenciálisan ne tartalmazhatna mikroműanyagot. Míg az elsődleges mikroműanyagok, tehát az iparilag előállított műanyag részecskék mikroszemcsék formájában arclemosókon, bőrradírokon, fogkrémeken, dezodorokon, szájfényeken és a műszálas ruhákon keresztül is szervezetünkbe juthatnak, addig a másodlagosak valódi bomlás során keletkeznek. Mikroműanyag jön létre például az ételtároló dobozok mikrohullámú sütőben való melegítése vagy a konyhai tálak mechanikai súrlódása során, de részecskékre bomlanak a műanyag evőeszközök, palackok is a hő és az UV sugárzás hatására.
Mindenben van egy kis nejlonzacskó
A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy a természetesnek gondolt alapélelmiszerekben is milyen óriási arányban fordul elő mikroplasztik. – Miután bekerül az élő vizekbe és a talajba, onnan pedig növényi és állati táplálékainkba, a műanyag veszélyezteti az élelmiszer-biztonságot és az egészségünket – mondta Szűcs Zsuzsanna, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke. A vizek mellett a talaj szennyezése is számottevő, a műtrágyák, a mezőgazdasági fóliák, az öntözőberendezések, valamint a földön tárolt, illetve földbe ásott hulladékok nagy mennyiségű műanyag részecskével töltik fel a talajt. Mikrobiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a növények gyökerei képesek felvenni a mikroműanyagokat, amelyek így a szövetekbe is bejutnak. A zöldségekbe és gyümölcsökbe azonban nem csak ilyen úton férkőzhet be a plasztik. A szupermarketekben például a kiporciózott, fóliázott almák a csomagolásból leváló részecskéket kapják meg, effajta kioldódás miatt juthat műanyag az előre csomagolt ételekbe és a palackozott vizekbe, üdítőkbe is. A haszonállatok testébe pedig a szennyezett takarmány vagy víz elfogyasztása révén hatol be a veszélyes anyag.
Cikkünk a következő számban folytatódik, ebben arról lesz szó, pontosan mely ételekben található mikroműanyag. Megtudhatják, milyen egészségügyi kockázatokat rejt a műanyagfogyasztás, hogyan védekezhetünk ellene, miből igyunk vizet, és milyen csomagolási újításokkal rukkol elő az élelmiszeripar.
Török Dániel
